Ma az Isabelle Huppert francia színésznő által írt beszédet olvassák fel a nézőknek minden előadás előtt. Az egész szöveget nem vettük át, de két részletet kiragadtunk belőle:
„Én itt nem színésznőként szólalok meg, hanem mindazoknak a nevében, akiknek köszönhetően a színház tovább él. Ez a feladatunk és kötelességünk. Nem mi adunk életet a színháznak, hanem általa létezünk. A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház. Egyetlen néző közönség. De azért ne legyen túl sok üres szék a nézőtéren. Kivéve Ionescónál. A székek című darab végén az Öregasszony azt mondja: „Igen, igen, haljunk meg dicsőségünk teljében… Haljunk meg, hogy nevünket legendába szőjék… Legalább egy utcát neveznek el rólunk…”
„A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást. A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket…. ahogy mi is szeretjük őt. Emlékszem egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta „Helyet a színháznak!”
Három olyan színházi előadást választottunk a világnap alkalmából, amiket otthonról is meg lehet nézni, de nem kérdés, hogy arra buzdítanánk mindenkit: járjon olyan gyakran színházba, amennyire a lehetősége engedi!
A Gézagyerek
Istendráma
„Gondoltam, ha egyszer drámát írok, akkor majd igazi hősökről fogok. Kerülöm a polgári vircsaftot (kit érdekelnek a polgárok – engem nem), a lestrapált, kiábrándult feleségeket, a szerető után nyáladzó negyvenes férjeket. A kispályás konyhai jeleneteket, aztán este az ágyban: Akarsz? Nem. Tulajdonképpen én sem.
De ki lesz az én Hamletem, Learem, Macbethem és Othellóm? Kik lesznek az én hőseim, Törtem a fejem. Olyan hülyén néz ki az ember, amikor töri a fejét: össze-vissza ráncolja a homlokát, megborzolja a szemöldökét és annyira komoly képet vág, hogy a gyerekek átmennek a túloldalra, ha meglátják. Így koslattam az utcán, amikor kilépett Banda Lajos meg Herda Pityu a kocsmából. A Pityu éppen azt magyarázta a Lajosnak, hogy ennél szarabb világ biztosan nincsen, mert ha szarabb lenne, akkor már rég felrobbant volna. Ott van az a szegény Géza is, mondta. Hogy mi történt vele.
Néztem a Bandát meg a Herdát, ahogy beszélnek Gézáról, a Gézagyerekről. Igazi hősök voltak, bár nem úgy voltak öltözve, mint a tragédiákban, meg a faterjuk se volt király, meg herceg. Ócska munkáskabátban jártak. Szobon melóztak a kőfejtőben.
– Minek beszélsz örökösen Gézáról? – kérdezte Banda.
– Mert azt akarom – mondta Herda Pityu -, hogy megszakadjon a szívem.
– És az jó, ha megszakad? – kérdezte megint Banda.
– Különben minek van, ha nem?”
Alkotók
ÍRÓ:Háy János
RENDEZŐ:Pinczés István
DRAMATURG:Töreki Attila
JELMEZ:Kelemen Katalin
DÍSZLET:Gyarmathy Ágnes
RENDEZŐASSZISZTENS:Sóvágó Csaba
Gézagyerek:Maday Gábor
Rózsika néni:Zubor Ágnes
Banda Lajos:Miske László
Herda Pityu:Kóti Árpád
Krekács Béla:Bakota Árpád
Főnöklaci:Porcsin László
A debreceni Csokonai Nemzeti Színház előadása
(port.hu)
(port.hu)
Kölcsönlakás
komédia
Adva van egy házas ember, aki de nem bír a vérével, és szeretne ágyba bújni titkárnőjével. Viszont, mint ismert közéleti ember (képviselő) nem kompromittálhatja magát egy szállodában. Ilyenkor kapóra jön egy kolléga, egy barát, akinél hódolhat szexuális szenvedélyének. Eddig minden rendben is volna, csakhogy annak a kölcsönlakást felajánló barátnak is van felesége, és azt meg a képviselőné kéri meg ugyanerre az apró szívességre, hogy hadd áldozzon ő is a szerelem oltárán ifjú kedvesével.
Miután a háziak nem tudnak párjuk befogadó nagylelkűségéről, egymástól függetlenül adták kölcsön ugyanazt a lakást a szerelmi légyottra készülő házaspár mindkét tagjának. S amikor eljön a randevú ideje, mindkét gerlepár majdnem egy időben érkezik meg szeretőjével e tett Színhelyére. De az miként oldható meg, hogy össze ne találkozzanak? Leendő nézőink számtalan mulatságos fordulat tanúi lehetnek, amint a házigazda, mint egy váltóőr irányítja egyik szobából a másikba a bujkáló párokat, hogy össze ne „ütközzenek” egymással. Hogy ez miként sikerül, és ki nevet a végén ez maradjon meglepetés. Annyi biztos, hogy a közönség nemcsak a végén nevet majd, hanem végigkacagja az egész előadást.
Írta: Bencsik Imre
Rendező: Szabó-Kovács Krisztina
Szereplők:
Dobos Géza: Rénes Norbert
Dobosné, Judit: Nagy Éva
Csatai Dezső: Horváth Tibor
Csatainé, Vali: Bertus Barbara
Beácska: Pásztori Edina
Attila: Szabó Gerő
Vidra Lajos: Rénes András
Z’Ica: Szarka Csilla
A Táltosok Társulatának előadása
A csúnya
fekete komédia egy részben
Mayenburg hősét, Lettét, a tehetséges feltalálót egy napon hatalmas megrázkódtatás éri. Arról értesül, hogy őt mindenki rettenetesen csúnyának tartja, még a felesége is. Ráadásul ez a rettenetes csúnyaság megakadályozza abban, hogy legújabb találmányát bemutassa egy szakmai vásáron, mert az ő arcával még a legszenzációsabb dugattyú-kapcsolót se lehet eladni. Lette rövid csüggedés után elhatározza, hogy változtat sorsán, és plasztikai sebészhez fordul. A műtét remekül sikerül, és a „csúnya férfi” élete egy csapásra megváltozik.
Író: Marius von Mayenburg
Fordító: Veress Anna
Rendező: Szabó Máté
Díszlet: Khell Csörsz
Jelmez: Balla Ildikó
Színész:
Lette – Gáspár Sándor
Fanny – Pokorny Lia
Scheffler – Nagy Zoltán
Karlmann – Almási Sándor
Az Új Színház előadásában
[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]