Bevallom őszintén, nekem kimaradt a legendás film az életemből, és amikor a kezembe került könyv formájában a Betty Blue, egy kicsit meglepődtem; teljesen másfajta történetre számítottam. Úgy voltam vele, mint a többi „még nem olvastam el, de rajta van a listámon” könyvvel. Egyszerűen muszáj volt megtudnom, mitől lett annyira sikeres ez a ’85-ben íródott regény. Szóval, teljesen mást kaptam, mint amit az évek során innen-onnan hallott vagy látott információk alapján elképzeltem.
Azt gondoltam, egy különösen jól megírt romantikus szerelmi dráma hozta meg Philippe Djian francia írónak a hírnevet, amiből aztán hatalmas kasszasikerű mozifilmet is forgattak. Tulajdonképpen, nem is tévedtem nagyot, mert valóban, ez az írás dráma a javából, még ha nem is szerelmi. Ez inkább egy lány, Betty drámája, egy érzelmileg túlfűtött, kiszámíthatatlan, minden önkontrollt nélkülöző húszas lány (legalábbis én úgy képzeltem el) őrült ámokfutása.
A regény egyes szám első személyben íródott, egy sikertelen, elsőregényes író, Zorg szemszögéből. Ő egy olyan pasi, aki számomra annak ellenére testesíti meg az ideális férfit, hogy teljesen motiválatlan, megelégszik az alkalmi melókkal, nincsenek ambíciói. Hogy akkor miért tűnik mégis álom pasinak? Mert, ahogy ő szereti Bettyt, a párját, úgy nagyon kevesen szeretnek nőt, és mert nagyon nyugodt (bár ez inkább szól a „minden mindegy” életfelfogásáról), mindig ott áll a lány mellett. Bármit is tesz, elfogadja őt úgy, ahogy van.
Ennél persze sokkal több van ebben a történetben, még ha nem is derül ki belőle, hogy miért ilyen kiábrándult Zorg; ahogy az sem, hogy miről szól a regénye, vagy, hogy miért érzi azt Betty, hogy egy nagy kicseszés az egész élete. Nem oszt meg olyan információkat sem velünk az elbeszélő, hogy milyen családban nőtt fel a lány, miért dühös az egész világra. Zorg sem tudja erre a választ, sem arra, hogy hol született, hol nőtt fel, hogy milyen a vércsoportja vagy más alapvető tudnivalókat – de nem is érdekli. Ő egyszerűen csak imádja a lányt. Őrülten odavan érte, minden egyes kirohanása és túlkapása ellenére. Szereti és pont. Az érzés kölcsönös, nem is abban rejlik a drámai vonal eredete.
Hogy miről szól maga a történet? Adott egy szerelmespár, akikről alig tudunk valamit-előzményeket meg pláne. Helyette kapunk két rendkívül erős karaktert a főszereplők személyében, és pár többnyire szimpatikus, jól megformált mellékszereplőt, egy magával ragadó történetben. A lecsúszott, vagy inkább, még nem befutott író egyetlen regényt írt eddig, amire nem harapnak rá a kiadók. Igaz, nem is kopogtatott még náluk. Helyette mindenféle fizikai munkát vállal, nincsenek ambíciói, nem is érzi magát különösen tehetségesnek. Minden evilági vágyát kielégíti Betty, a szép, szexi, izgalmas lány, aki viszont olyannyira bízik a férfi tehetségében és sikerében, hogy eljuttatja a kiadókhoz annak regényét, amit sorra elutasítanak. Ezt egyedül ő érzi kudarcnak, Zorg nem. Ő csak egy egyszerű életet szeretne a lány mellett, neki az egyszerű mindennapok is úgy jók, ahogy vannak. Ő csak nyugalmat szeretne.
Betty viszont, mint egy mérgezett egér, mindig többre vágyna, nem elégszik meg jelen helyzetükkel, lázadozik minden és mindenki ellen. Teljesen kiszámíthatatlan, pusztít és rombol, ha nem tetszik neki valaki vagy valami. Valami nagyon nincs rendben vele, amit az elfogult Zorg addig nem is vesz igazán tudomásul, amíg a lány egy pozitívnak vélt terhességi teszt után teljesen be nem csavarodik. Mégsem szerette őt helyesen Zorg?
Pedig már csak egy kicsit kellett volna kitartania- gondolhatná az olvasó, aki, mint ahogy én is, az utolsó lap átfordítása után azon morfondírozhat, vajon mennyi lehet az életrajzi ihletésű rész ebben a fájdalmas, kendőzetlen őszinteséggel megírt történetben. Bármi is a válasz, nem számít, mert egy minden írói túlkapás és erőlködés nélkül megírt, jó könyvet kaptunk.
A fiataloknak azért ajánlom, mert ők még kellőképpen lázadó természetűek ahhoz, hogy értékeljék a drámai vonalat, egy bizonyos kor felett meg azért, hogy felrázzák őket, és mert nagyon ismerős lesz pár karakter a történetből. És mert tényleg tud írni ez a Philippe Djian.