Már egy ideje sokat olvashatunk, hallhatunk arról, hogy Magyarország élen jár a legboldogtalanabb európai nemzetek listáján. Egy tanulmány szerint, minél kisebb településen él valaki, annál derűsebb a hangulata az ott élőknek, és minél több gyerek van egy családban, annál elégedettebbek a tagjai. Ezek szerint, ha boldogan szeretnénk élni, míg meg nem halunk, egy aprócska faluba kell költöznünk az egész pereputtyunkkal együtt. Valóban ennyire egyszerű lenne?
Szűkebb-tágabb környezetemben sok boldogtalan embert látok. Rengeteg a panasz, a fájdalom, a küzdelem a nehézségekkel, a napi problémákkal az élet minden területén. Az emberek egyszerűen nem találják a helyüket a párjuk mellett, a munkahelyükön, a rokonságukban, de legtöbbször még a baráti kapcsolataikban sem. Olyan ez a világ, mintha kiveszett volna belőle minden alapvető emberi érzés, ami segítené a megelégedettséget és a kiteljesedést. Elfeledkezünk arról, hogy hiába keresünk valamit odakint, ha nem leljük odabent.
Gyakran tapasztalom, hogy szinte mindenki valaki vagy valami mástól várja a megváltást, sorsának jobbra fordulását. Mintha mindaz, ami velünk történik, tőlünk független lenne. Mintha a lottó ötös kihúzása megoldana minden problémát. Megszüntetné az anyagi gondokat, valóra váltaná a régóta dédelgetett álmokat, elérhetővé tenné az elérhetetlent. Azonban a mesék csak a fantáziavilágunkat teszik színesebbé, a valóságot nem. Amikor aztán bekövetkezik a csalódás (már sokadszorra sem a mi szelvényünket húzták ki), szitkozódunk, vádaskodunk és úgy érezzük, minden összeesküdött ellenünk, és az egész világ a bukásunkat akarja.
Mérhetetlen elégedetlenség lengi körül gondolatainkat, ami megkeményíti lelkünket és belekötünk az élő fába is. Alig várjuk, hogy a villamoson, a bankban vagy a boltban rázúdítsuk minden keserűségünket az utunkba kerülő emberekre. Aztán otthon sem tudjuk fékezni indulatunkat. Számon kérjük párunkat, elmarasztaljuk a gyereket és tiszteletlenül beszélünk szüleinkkel, és azzal vigasztaljuk magunkat, – mikor felfogjuk mit tettünk -, hogy rossz napunk van. Megnyugtatásunkra előkapjuk laptopunkat, és valamelyik közösségi oldalon keresünk valami feltöltődést nyújtó cikket. Helyette nagyobb eséllyel akadunk bele politikai vitákba vagy egyéb véleménykülönbségből adódó, egymást ócsároló szócsatákba, és talán mi magunk is részt veszünk benne néhány keresetlen szó erejéig.
Aztán amikor azt látjuk, hogy a szomszéd új bútort vett, a kolléga befizetett egy Európai körútra, a barátnőnek felvették a fiát az orvosi egyetemre, már el is süllyedtünk saját irigységünk tengerében. A boldogság olyan távol kerül tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől.
Szeretném azonban a gondolatmenetemet optimista szemlélettel zárni és hinni, nem veszett ki teljesen a boldogság az életünkből. Ezért nyomozást végeztem szűkebb környezetemben, vajon mit gondolnak ismerőseim, barátaim a boldogságról. Íme, néhány elképzelés a boldogságról:
– A boldogság a tudatossággal van kapcsolatban (Józsi)
– A boldogság belső világunkból indul kifelé, ami nincs hit és hála nélkül (Adél)
– A boldogság egyfajta küldetéstudat, ami úton tartja az embert és segíti a mindennapok örömpillanatait értékelni (Móni)
– A boldogság a megfelelő társban, fizikai és lelki egészségben és a mindennapi élet szabadságában rejlik (Miki)
– A boldogság receptje az álmokat valóra váltani, hinni, szeretni és merni változtatni (H. Eszti)
– A boldogság maga az élet saját vágyaink szerint (P. Eszti)
– A boldogság maga az elégedettség, ahol nincs hiány keresés. Erős a hitem ahhoz, hogy nap, mint nap boldoguljak (Niki)
– A boldogság egy belső munka, egy forrás, ami sosem apadhat ki, és amiről folyamatosan gondoskodni kell (Gálffy Anna)
– A boldogság csupán apró örömök, amelyek elviselhetőbbé teszik az életet (Attila)
– A boldogság egy röpke pillanat, amikor szabadon szárnyal a lélek (Juli)
– A boldogság a nagybetűs ÉLET, ahol ajándék minden nap, minden pillanat (A. Eszti)
– A boldogság örülni az élet apró megnyilvánulásainak, sokat nevetni, mindig újat tanulni és szeretni (Edina)
– A boldogság, amikor önmagam lehetek, önmagamat adhatom és azzal lehetek, akit szeretek, és rendben van az egészségem is. A boldogság igazából csak pillanatok összessége. (Andi)
Végül, hogy mit jelent számomra a boldogság?
Távolról szemlélt boldogságpillanatok, amikor valaki boldog a környezetemben, és én ennek részese lehetek. Boldogság az is, amikor a hegytetőre felérve, az elém táruló látvány csak az enyém.
Mennyire szépen tudunk írni a boldogságról! Vajon merjük élni is? Ne engedjük, hogy bármi vagy bárki megfosszon bennünket a kiteljesedés állapotától, hiszen boldogság nélkül, csak robotok vagyunk egy elértéktelenedett világban.