Honnan venni észre, hogy hatalmas léptékkel fejlődik a technika? Abból bizonyosan, hogy már teret hódított magának a művészetek birodalmában is. Az már megszokott kép, hogy a zenei koncerteket vizuális effektekkel teszik még látványosabbá, lassan megszokjuk azt is, hogy ebook olvasón „lapozzuk” kedvenc regényünket, vagy, hogy photoshoppal szerkesztjük át a házilag készített fényképeinket. Viszont nagy meglepetést okozott számomra, hogy már ceruzára sincs szükség ahhoz, hogy csodálatos alkotások születhessenek egy grafikus kezei között. Csupán egy combos számítógépre, egy nagyfelbontású digitalizáló táblára és egy tehetséges művészre van szükség. Pap Zoltán Celldömölkön élő grafikust és webdesignert, kérdeztem alkotásvágyról, művészetről, motivációs erőiről, illetve a digitális grafikák jövőjéről, valamint az életünkben betöltött szerepéről.
Az első benyomásom a képeidről az a megdöbbentő felismerés volt, hogy gyakorlatilag olyanok, mint egy fénykép. Alaposan szemügyre kellett vennem ahhoz a „rajzaidat”, hogy felfedezzem a különbségeket. Mennyire enged ez alkotói szabadságot neked?
A portrékban meg tudom élni az alkotói szabadságot, mert nagyon sokszor kérnek tőlem különleges hátteret, amit én tervezhetek meg, de lehet ez egy korábban készített fotó is. Művészi hajlamot ki lehet élni egy karikatúrában és egy portréban is, csak meg kell találni hozzá a megfelelő vevőt, aki szabad kezet enged nekem. Aki konkrét elképzeléssel jön, őt nehéz meggyőzni arról például, hogy én már látom mi nem lesz jó úgy a portrén, ahogy ő azt szeretné. Ilyenkor kompromisszumra törekszem, hogy mindketten elégedettek legyünk a végén.
Mióta érdeklődsz a rajzolás iránt? Mi volt az első olyan alkotásod, ami hozzásegített a pályaválasztásodhoz?
Gyakorlatilag már az óvodában indult ez a szerelem, igaz akkor még jelét sem mutattam különösebb tehetségnek, de szívesen rajzolgattam. Aztán amikor iskolás lettem, rengeteg rajzfilmet néztem. Abban az időben indult a pokémon őrület és elkezdtem másolgatni a pokémonos kártyákról a figurákat. Idővel egyre jobbak és kidolgozottabbak lettek a rajzaim, amire a szüleim is felfigyeltek. Ennek hatására iratkoztam be 7-8. osztályos koromban egy rajzkurzusra, amit Illés Erika szobrászművész indított. Tőle tanultam először komoly technikákat. Ő figyelt fel először szakmai szemmel az adottságaimra, így amikor pályaválasztásra került sor, a jelentkezésemet Zircre adtam be a III. Béla Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolába, ahova sikerült is bekerülnöm.
Mit jelentett és adott számodra, hogy különleges középiskolába jártál? Mire emlékszel ezekből az évekből, ami megalapozta szalmai tudásodat?
Onnantól kezdve sarkalatos pont lett az életemben, hogy ezzel szeretnék majd később is foglalkozni. Persze, sokan le akartak róla beszélni az anyagiak miatt, viszont én makacs ember vagyok, és olyan szülői hátérrel rendelkezem, ahol mindig megkaptam a maximális támogatást a tanulmányaimhoz. A gimnáziumi évek alatt megtanultam, hogyan legyek türelmes és precíz, hogyan tudok még koncentráltabb lenni. Gyerekként nagyon fárasztó volt az, hogy minden apró részletre figyelni kellett. Ráadásul a rajzképzés mindig a délelőtti tanítási órák után zajlottak és eltartottak egészen estig. Csak utána tudtam másnapra készülni.
Az az érzésem, hogy voltak kemény időszakaid. Miben élted meg ezeket a nehézségeket?
Nagyon rossz érzés volt, amikor úgy éreztem, hogy egyszerűen nem megy semmi. Annyira nem akartak összejönni a dolgok, például abban, hogy nem volt sugallatom az alkotáshoz, elfogytak az ötleteim. Igazi mélypontként éltem meg akkor ezt, ami azóta sem kerített hatalmába szerencsére. Így utólag azt gondolom, túlságosan is akartam, hogy minden jól sikerüljön. Attól fogva úgy járok-kelek a világban, hogy az alkotó folyamatosan jelen van bennem. Mindig cipelek magammal papírt és ceruzát és ha valami érdekeset látok a világban megállok és lerajzolom, vagy idő híján a mobilommal lefényképezem. Így mindig van valami a tarsolyomban, ami művészi megvalósításra vár.
A ceruzáról jut eszembe, honnan jött az ötlet, hogy lecseréld digitális táblára?
Gyakran járok szörfözni a Youtubre, mert sok érdekes dolgot töltenek fel az emberek és ott láttam meg először, hogy egy külföldi srác ezzel készíti a rajzait. Ez 2011 körül történt, amikor még Magyarországon egyáltalán nem volt népszerű ez a műfaj. Az első könyv, ami a kezembe került ezzel a témával kapcsolatosan 2009-es kiadású volt. Persze ahhoz, hogy digitális táblával tökéletes képet lehessen alkotni, meg kell lennie a szabadkézi rutinnak is.
A jövőre tekintve, szerinted mennyire lesz létjogosultsága ennek a műfajnak? Úgy értem, mennyire lehet népszerű a digitális festészet Magyarországon?
Már most is az, csak sokan nem veszik észre, hogy egy kép ezzel a technikával készült. Plakátokon már sok ilyen van, vagy fotóretusálásnál is gyakran használják. Aztán ott vannak a különböző könyv, CD, DVD borítók, vagy az újonnan készülő digitális rajzfilmek, videojátékok. Egyre több művelője van ennek a műfajnak itt nálunk és persze külföldön is
Számodra mi a legerősebb motivációs erő, mi az a tűz, ami belül hajt?
Alkotási vággyal tudnám ezt legjobban leírni, amikor semmiből csinálok valami maradandót, amit később odaadhatok valakinek, akinek ezzel örömet szerzek. Persze mindez leginkább lelkiállapot függő, hiszen a sikert nagyban meghatározza a pillanatnyi hangulatom. Ha befordulós vagyok, sokszor ez meglátszik a munkámon.
Hogyan kezeled ilyenkor a helyzetet?
Több időt kérek a megrendelőtől, hogy ki tudjam magam hozni ebből a rossz lelkiállapotból. A legjobb módszerem erre, hogy neki állok magamnak csinálni valamit, ami általában borús, szürreális, sokszor szörnyeket ábrázoló valami lesz.
Tehát letisztult állapotban állsz neki újra az alkotásnak. Hogy indul ezután a munka? Mit veszel szemügyre először, mondjuk egy portrénál vagy karikatúránál?
Foltokba rakok fel mindent, azért, hogy először a tömege legyen meg az arcnak, a fejnek. Amikor ez meg van és látom már az egész sziluettjét, utána jöhetnek a kisebb részletek. Bekerülnek a szemek, az orr, stb. Olyan ez, mint amikor hunyorogva nézed a másik embert és nem látsz mást belőle csak a színeket. Először például egy paca kerül fel a szem helyére, és utána kezdem finomítani. Amikor megvan az arány, a foltok adnak neki térhatást, és utána állok neki precíziósan tökéletesíteni. Ez kb 2-3 percet vesz igénybe. Egy sima portré maximum 3 óra. Egyébként portrét rögtön táblára rajzolom, mert régen először mindig papíron kezdtem és utána beszkennelve használtam vázlatnak. Ma már a skiccet is a táblán készítem. A karikatúra kicsit másabb, hiszen ott a hangsúlyosabb jegyeket emelem ki, persze a jó ízlés határain belül. Mivel sokan nehezen viselik a kritikát, óvatosnak kell lennem. Volt már példa arra, hogy az illető megsértődött. Akinek van önkritikája, az jól veszi ezt. Én csak azt tudom csinálni, amit látok.
Használsz hagyományos művészeti technikákat is?
Igen, bár ritkábban, de olykor előveszem a szénceruzát, az olajfestéket, akvarellt.
Van kedvenc festőművészed?
Természetesen. Kettő is! Az egyik Salvador Dali, a szürrealizmus atyja. Az ő művészete nem nevezhető hétköznapinak, ezért tetszik nagyon. Egyszerűen kénytelen vagy odafigyelni rá. Másik Boris Vallejo perui festőművész. Sok istenes képe van, amit saját magáról és későbbi feleségéről mintázott. Különböző szörnyeket ábrázoló képek is megjelennek repertoárjában. Hagyományosan fest, de úgy mintha digitálisan festene.
Vannak terveid arra vonatkozóan, hogy egy saját kiállítással mutasd meg, ami benned van? Esetleg gondolkozol valami új projektben, ami által megmutathatod magad a nagyobb közönségnek?
Természetesen szerepel a távlati terveim között egy önálló kiállítás. Ehhez szeretném téma szerint összeválogatni az alkotásaimat. Az is foglalkoztat, hogy szeretném megmutatni különböző technikákkal ugyanazt a munkát.
Hogy kerül az informatika a képbe? Hiszen, elárultad, hogy gazdasági informatikus vagy civilben.
Ez úgy alakult, hogy amikor felsőoktatásba jelentkeztem grafikus szakra, fizetős képzésbe jutottam be, ami őrületes összeget jelentett volna félévenként. Ezért kezdtem el egy másik vonalat. Ekkor jött az ötlet, hogy weboldattervezéssel, webdesignnal kezdjek elfoglalkozni, ami amúgy is közel állt a grafikusi énemhez. Úgy voltam vele, hogy a kettőt megpróbálom összepasszítani. Gyakorlatilag van egy művészeti vonal és egy civil vonal az életemben és a kettő között lavírozok. A fantasztikus ebben az, hogy lehet egyikből a másikba vinni dolgokat. Azért nem volt egyszerű megélnem, hogy a művészeti vonalból hirtelen a racionális világban találtam magam. Fél évembe került mire összehoztam a dolgokat, de megérte.
Akkor, hadd kérdezzem most a webdesignert! Szerinted mi egy jó weboldal ismérve?
Mindig fontos tisztázni, hogy milyen céllal jött létre a weboldal. A digitális megjelenésnél a legfőbb szempont, hogy a weboldal áttekinthető legyen. Az információ hatalom, tehát a lényegre törő, jól elhelyezett információ, a szellős oldalon sokban segíti azt, hogy valaki elidőzzön egy honlapon és ne azt érezze, hogy át akarják nyomni az agyán a sok információt. A nagyobb betűtípust, kisebb betűtípust kombinálva a tartalomra való felhívást segíti. Mindenképp legyen esztétikus és a kor szellemiségét tükrözze. A régi, népszerű és jól ismert weboldalak sem statikusak, hanem folyamatosan fejlődnek, megújulnak és követik a trendeket. Ma már alapvető elvárás egy weboldaltól, hogy okos telefonra is optimalizálva legyen. Ezért találkozhatunk egyetlen oldalas weboldalakkal, hiszen a telefonon egyszerűen csak legörgetjük a tartalmat. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy minél gyorsabban töltődjön be a weboldal. Pár éve még megelégedtünk a 8 másodperces megjelenéssel, ma már ez 4-5 másodpercre redukálódott.
Ha lehetne három kívánságod, akkor mit kívánnál a jó tündértől?
Egy világkörüli útra mindenképpen beneveznék. Aztán szívesen kénék fotografikus memóriát magamnak és a harmadik kívánságom az lenne, hogy részt vehessek egy nagyobb projektben, mint például egy rajzfilmkészítés vagy videojáték tervezés.