Ezen az éjszakán bármi megtörténhet – legalábbis a babona szerint A lány férjet találhat (vagy legalább megtudhatja annak kilétét), a gonosz szellemek messzire kerülnek, kívánságok teljesülhetnek.
Már a neolitikus idők óta az egyik legjelentősebb nap az emberiség történetében a Föld és az Ég nászának tartott különös nap, ami előtt a kelták, a germánok, a szlávok és más népek is már a kezdetektől tisztelegtek.
Érdekes, hogy a nyári napforduló és annak megünneplése mára különvált. Az év leghosszabb nappala és legrövidebb éje június 21-én volt, csillagászatilag is erre a napra tehető a nyári időszámítás. Korábban nem így volt, de a naptári eltolódás miatt így alakult. Szent Iván előestéjén, június 23-án tartjuk a különböző rituálékat, amelyek közül legkiemelkedőbb a szertartásos tűzgyújtás.
Hazánkban a 16. század óta már biztosan elkezdődött ez a szokás, eleinte örömtűz volt csak, ami később a gonosz szellemek és sárkányok elűzését is szolgálta. Ekkor már csontokat és szemetet is a máglyára dobtak, hogy még nagyobb legyen a füstje. Hozzájött az a mozzanat, hogy lányok ugrálták át ezt a tüzet, amiből valamilyen módon az öregek a férjhezmenetelt megjósolták.
A tűzugrálás alkalmából tűzbe dobott gyümölcsöket mágikus tárgyként használták. A tűzben sült almát a gyermekeknek szórták, hogy egészségesek maradjanak
Szerelemvarázslás, szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek Szent Iván éjjeléhez, de a termékenységhez is köze volt: az addig gyermektelen lányok és asszonyok állták körbe a tüzet, imádkoztak, énekeltek. Az esővarázslást is ekkor végezték: gyermekek, nők vonultak végig a falun, egyiküket levelekkel borították és vízzel öntözték, miközben énekelve kértek esőt a szántóföldre, szőlőre, búzára, kukoricára, lenre, kenderre stb. De szokás volt még mezei virágokból koszorút kötni, amit a ház elejére akasztottak tűzvész ellen.
Ördögűző hatása abban is rejlik a rituálénak, hogy a Szent Iván éji ének olyan hosszú, hogy „az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta.” Innen is a szólás: hosszú, mint a szentiváni ének.
Június 24-én, Szent Iván-napján a keresztény egyház Keresztelő Szent Jánost ünnepli, ez azonban csak az 5. századtól vált általánossá. A tűz a tudás, a fény szimbólumaként szolgál, ami legyőzi a sötétet, a gonoszt.
A tűzünnep a mai napig működik, országszerte lobbannak lángra a rakások nálunk is, emberek ezrei gyűlnek össze, és vidámak, mert örülnek a nyárnak, a fénynek, egymásnak, és annak az erőnek, amit a tűz képvisel.