Nem gondoltam volna, hogy egy vidám csajos összejövetelen fogok részt venni, amikor ellátogattam Pirner Alma Nőiesség mesterfokon címmel meghirdetett előadására. A program inkább hasonlított egy anonim klubtalálkozóhoz, ahol mindenki elmondja, melyik területen gyenge, miről mit gondol, hol lenne szüksége segítségre. A rendhagyó zsúrra érkezők őszinte kitárulkozása engem személy szerint meglepett, amiket hol elismerő pillantások, hol kollektív vihogások követtek. Néhányan – hogy egyiküket idézzem -„még Alma-szűzek” voltak, akiket úgy ráncigáltak el barátnőik az izgalmasnak ígérkező délutánra, de olyan is akadt a társaságban, aki évek óta tervezte már a találkozást az egzotikus tánc világbajnokkal. Volt köztük egészen fiatal, de 50 feletti is, tanuló, gyeses anyuka és állatorvos is, egyszóval, minden korú és státuszú nő képviseltette magát az interaktív programon. Alma láthatóan jól érezte magát közöttük, kérdezett és válaszolt, s ráadásként még egy öltáncot is betanított a rendhagyó workshop végén. Még mielőtt minderre sor került volna, nekem is akadt néhány kérdésem a mára komoly üzletasszonnyá érett szőke szépséghez, akiről menet közben kiderült, mennyire határozott személyiség, aki nagyon is tudja, hogy mit akar, és aki nem mellékesen egy boldog, kiegyensúlyozott feleségnek és anyának vallja magát.
Tényleg szükségünk van nekünk, nőknek egy olyan személyre, aki megtanítja, hogyan kell megélni női mivoltunkat? Magunktól ez nem menne?
Hogy kinek mire van szüksége, azt mindenki máshogy éli meg, de én azt látom, tapasztalom, hogy a női közösség erejére van elsősorban szükség. A nők rengeteg mindenre koncentrálnak manapság, szinte nincs is már olyan életterület, ahol azt érezhetnék, hogy száz százalékosan nők lehetnek. Ráadásul, nincs igazán hiteles személy a közvetlen környezetükben, aki megtanította volna nekik a praktikákat, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan édesanya vagy nagymama mellett nőjön föl, aki nagybetűs nő, aki fölkészítette volna mindenre, ami a nőiséggel, női minőséggel kapcsolatos. Innentől kezdve, nem is várható el, hogy helyt tudjon állni valaki nőként. Szerintem példaképek minden ember életében kellenek, az egy más kérdés, hogy nem mindenki velem fog tudni azonosulni, mert amit én képviselek, az nem áll közel az ő szívéhez, ezért teljesen más típusú mentorhoz fog fordulni. Akiknek viszont a nőiesség eszményképe hasonlít ahhoz, amit rajtam, bennem lát, annak rengeteget tudok segíteni.
Abból indulsz ki, hogy a nőiesség egy bárki által elsajátítható „tudomány”, vagy már egy a nőkkel született vonzerőt csalogatod ki a jelentkezőkből?
Nyilván abszolút személyiségfüggő, hogy ki mitől érzi magát nőnek, hogy számára milyen női szerepek a fontosak. Ha valaki egy ősanya típusú, aki teljes lényével az anyaszerepre akar koncentrálni (és itt az ősanyát a szót legnemesebb értelmében használom), akkor neki nyilván nem én leszek az embere. Ez nem is kérdés. Ahogy egy olyan nőből se én fogom kihozni a maximumot, akinek a gyerekvállalás egyáltalán nem szerepel a tervei között, helyette inkább éli a karrierista, szingli nők életét. Mert van olyanis, aki azt mondja, neki nem kell se párkapcsolat, se gyerek. Sokfélék vagyunk, mi nők, és csak abból lehet kihozni a csábítás tudományát, akiben benne vagy a vágy.
Konkrétan melyek azok a területek, ahol segítséget tudsz nyújtani azok számára, akiknek Te testesíted meg az ideális nő fogalmát? Ha jól sejtem, nem a rúdtánc az egyetlen, amit mutatni tudsz nekik.
Sokan a rúdtánccal kötnek össze engem, ami nyilván célom is volt 15 évvel ezelőtt. Büszke vagyok arra, hogy én voltam az első, aki megteremtette itthon ezt a sportágat. 7 éven át mi voltunk az egyeduralkodók a piacon, ha valaki ma itthon rúdtánccal foglalkozik, valamilyen kötődése biztos, hogy van hozzám, vagy a stúdióimhoz. Ez azonban már inkább a múltam egy nagyon fontos része, amivel napjainkban foglalkozom, túlmutat a rúdtáncon. Természetesen megmaradt a táncos vonal is, de mellette az egészséges életmóddal, táplálkozással, fitneszrésszel kapcsolatos témakörök is hangsúlyos szerepet kaptak. Ami viszont teljessé teszi a női oldalt, az a párkapcsolat és anyaság. Házassági tanácsadóként is dolgozom most már 3-4 éve, amivel arra tudok fókuszálni, hogy működőképessé váljon a hozzám fordulók kapcsolata. A fitt anyukaság szintén szerves részét képezi a kiegyensúlyozott nők életének, illetve párhuzamosan mindezzel, kiemelt helyen kezelendő az önmegvalósító nő eszménye is. A programjaim abszolút gyakorlatorientáltak, de hiszem, hogy minden eredmény az önmagunkba vetett hitnek köszönhető elsősorban. Fontos, hogy legyenek céljaink, amihez jó tudni, hogy azokat hogyan érhetjük el, hogyan motiváljuk saját magunkat, hogyan találjuk meg a belső erőnket. Ezek azok a területek, ahol én dolgozom, most már elsősorban online, de akár személyesen is tartok tréningeket.
Feltételezem, hogy a párkapcsolati coach tevékenységet és táplálkozási tanácsadást tanultad, végzettséged van róluk.
Igen, én az életen át tartó tanulás híve vagyok. Viszont csak addig érdekel valami, amíg én lehetek a zászlóvivő, ameddig különleges lehetek valamiben. Ugyanez volt a rúdtáncban is: behoztam Magyarországra, amiért mindenki hülyének nézett. Kaptam sorban a megjegyzéseket: „Csak nem gondolod h a hétköznapi nők rudazni fognak?” „Prostikat fogsz nevelni?” Olyan dolgokat vágtak a fejemhez, hogy nem is tudtam miről beszélnek. Szörnyű volt az egész, de csináltam, kitartottam. Hittem abban, hogy az üzenet el fog jutni a magyar nőkhöz. 7 évig senki más nem foglalkozott ezzel, utána jött be a többi stúdió, sorban. Számomra addig érdekes valami, amíg egyedül lehetek az adott területen, mert addig érzem magam hitelesnek, különlegesnek, akkor tudom beletenni az energiáimat. Eladtam az összes stúdiómat, ma már franchise tulajdonban vannak, én pedig elkezdtem teljesen mást csinálni: az Absolutely Womant.
Azaz, nőiességet „árulsz” mesterfokon. Ehhez kapcsolódóan nyilván adódik a kérdés: Pirner Alma szótárában hogyan van definiálva a nagybetűs, tökéletes NŐ?
Én nem általánosítok, de ahhoz, hogy egy nő elérje a teljességet, először is tisztában kell lennie azzal, hogy ő milyen női szerepben boldog. Ez az első dolog. Hiszen, amíg nincs annyi önismeretem, hogy tudjam, mitől vagyok boldog, addig nem tudok energiákat összpontosítani. Karriert akarok építeni? Vagy inkább szülök még 2 gyereket a meglévők mellé? Az motivál, hogy a férjem oldalbordája legyek? Addig nincs fejlődésre esély, amíg nem vagyok tisztában a vágyaimmal. Azt gondolom, hogy egy nő nem attól lesz nő, hogy kisminkeli magát, vagy, hogy magassarkút vesz föl. Vannak olyan alapvető tulajdonságok, amivel muszáj, hogy rendelkezzen egy NŐ. Ilyen például a bájosság.
De az nem belülről fakad?
Azt mondanám, hogy ezt nehezen lehet tanulni, de finomítani lehet személyiségeket, hogy meglegyen bennük néhány alapvető tulajdonság. Ha valaki nem bájos karakter, akkor abból nyilván sosem lesz egy tündi-bündi nő. A bájosság alatt azonban én nem habcsókot értek, viszont legyen benne az a játékosság, kacérság, az a báj, ami egy nőnek alapvető személyiségei között kellene lenni. De említhetném az empátiát is, ami szintén benne van a női minőségben. Egy nő megértő, akinek kisírhatod a vállán a bánatodat, segít, fölemel másokat. Nem csak a nőtársakra gondolok, hanem a rászorulókra, egy védtelen állatra, vagy kisgyerekre. Ezt jóval több nőben láthatod, mint azt, hogy sugárzik belőle a nőiesség. Pedig fontos, hogy meglegyen benne a csábítás készsége. Hiszen, mióta világ a világ: a férfi hódít, a nő csábít – ez alap.
De ez a csábítás nem egyelő a vadászattal, ugye?
Nem, ez arról szól, hogy a nő éljen azokkal a dolgokkal, ami bele van kódolva. A mozdulatok, a finomság, azok az apróságok, amiktől ragyog. És ennek nem lenne szabad kikopnia még a szülés és több év házasság után sem, mert ez az övé. Vannak külsőségek, amiket összekötnek a nőiséggel. Ilyen például egy magassarkú cipő, egy hosszú haj, szép smink, vagy a szexisebb ruhadarabok, egy harisnyatartó, egy szép fehérnemű. Az egész az a lényege, hogy te hogy nagybetűs nőnek érezd maga. Ha ezektől érzed magad szépnek, csábítónak, önbizalomnak telibbnek, vedd fel a magassarkú cipőt, mert ez meglátszik a kisugárzásodon. Viszont, ha totál testidegen tőled minden ilyen körítés, és inkább érzed magad tőlük úgy, mintha jelmezbálban lennél, a sminkbe pedig, mintha transzfesztita showra mennél, akkor az nem fog semmit se hozzátenni a női minőségedhez. Itt azokat az eszközöket, mozgásformákat, történéseket, programokat kellene minden nőnek megtalálni, amitől igazán nőnek érzi magát. Ez akkor lenne az igazi, ha nem a külvilágban keresné, hanem, ha amikor belenéz a tükörbe, azt látja, milyen jól néz ki, érzi magában az erőt, a csábítást, és mindent ami hozzátartozik a nőhöz.
És mi újság a nagybetűs FÉRFI terén? Ha létezik NŐ, akkor feltételezem, hogy ő is felismerhető, ugyanúgy.
Ezzel kapcsolatban az jut először eszembe, hogy rengeteg nő van egyedül 30-40 között manapság – párkapcsolat, gyerek, férfi nélkül. Meggyőződésem, hogy ennek egyik oka az, hogy nagyon nagy az igényük. Amikor megkérek egy nőt a személyes tanácsadáson, hogy írja le azt a férfit, aki számára az ideális társat megtestesíti (külső-belső tulajdonságok alapján, szociális háttér, egzisztencia), általábam egy több mint tökéletes FÉRFI képe rajzolódik ki: legyen meg a kémia, nézzen ki jól, tudjak vele megjelenni, védelmezzen, legyen szellemi társ, tudjak vele beszélgetni, legyen egzisztenciája, el tudjon tartani. Szoktam is mondom nekik: „Figyelj, ha ez a pasi létezik, én is sorszámot tépek.” Ilyen férfi nem létezik. És persze egyből visszakérdezek: „Te, mint nő, megfelelsz azoknak a kritériumoknak, amiket itt felsoroltál?” Javasolni szoktam mindenkinek, hogy ha ebből az 5 dologból már 3 megvan, azonnal menjen hozzá feleségül. Lényegesnek tartom, hogy legyen meg a prioritás az értékrendemben. Mert persze, fontos a 4., 5. dolog is, de azt el tudom engedni. És attól még nem leszek megalkuvó.
Ennyire egyszerű lenne a dolog?
Ha arra várok állandóan, hogy mikor lesz meg a felsorolt 5 egyezés, várhatok, az idő pedig könyörtelenül megy – és sajnos egy irányba. Ráadásul, a statisztikai adatok szerint több nő él ma Magyarországon, mint férfi, akik ebből adódóan marhára válogathatnak. A nők kevéssé. Az is nagy probléma, hogy a nők önismereti hiányosságaiból fakadóan nem tudják, hogy ki lenne számukra a megfelelő férfi. Egy olyan férfi ideált hajszolnak, akivel hosszú távon nem tudna működni a dolog. Azt szoktam mindig mondani, hogy jól kell tudni választani; el kell dönteni, hogy mire kell a férfi nekünk. Arra, hogy orbitális szexorgiákat csapjak vele, vagy egy apát, társat keresek, akire számíthatok, akiért tűzbe tenném a kezem, mert életem végéig fogná a kezemet? – Még ha nem is úgy néz ki, mint Antonio Banderas. De olyan nő is van, aki olyan embert keres, aki iszonyatos egzisztenciával bír, aki elismert, rengeteg pénze van, aki mellett nem is kéne dolgoznia egész életében. Kérdés az, hogy el tudná -e fogadni, hogy másodhegedűs legyen mellette, mert az rengeteget utazik külföldre, és semmit nem fog segíteni otthon a gyerekkel.
A Te elképzelésed mi volt párválasztáskor?
Én tudtam, hogy a klasszikus férfi-női felállás, amiben a férfi a családfenntartó, a nő pedig otthon őrzi a tűzet és gyerekeket istápolja, az nem nekem való. Magyarul, nekem nincs szükségem egy alfahímre, mert egy alfanő mellé egy alfahím nem való, az egy kudarcra ítélt kapcsolat. Tudtam, nekem egy olyan férfi kell, aki száz százalékban kiveszi mindenből a részét, akitől nem idegen a porszívózás, mosogatás, vagy hogy a gyerekkel foglalkozzon. És ez nem arról szól, hogy segítek a feleségemnek, nem: együttműködünk, közösen csináljuk. Nincs alá és fölé rendeltség. Nálam ez alap volt, ahogy az is, hogy azt a férfit keresem, aki mellett szabad életet tudok élni, és ne legyen neki olyan munkája, hogy este 10-ig ül az irodájában, és soha nincs otthon. Lett egy gyerekünk, közösen osztjuk be a feladatokat. Mindketten mindent csinálunk, de nem is várom el tőle, hogy hazahozzon minden hónapban x egység pénzt, mert nekem fontosabb az, hogy több szabadideje legyen. A párválasztás döntés kérdése, ami egyértelműen az önismerettel is összefügg.
Ha jól értem, akkor Te a személyes konzultációk, előadások során ilyen és hasonló témákkal kapcsolatban adsz valamit, ami kifejezetten nőkről, nőknek szól.
Így van, de leginkább most már online oktatással foglalkozom, ez teszi ki a 80 százalékát annak, amit csinálok. Az összes területen (táncoktatás, randi útmutató, otthoni csábítás, önbizalom növelés, stb) e-bookot, tananyagokat, motivációs videókat, gyakorlatokat talál a jelentkező. Nem tudnám már azt csinálni, hogy minden héten utazgatok, járom az országot az előadásaimmal meg workshopokkal, mert a családtól venném el az időt, másrészt nem is tudnék mindenhova eljutni.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Most az online nyújtotta szabadságot, egyértelműen. Ez volt az álmom, hogy időtől és helytől függetlenül tudjak pénzt keresni, dolgozni. Leírhatatlan érzés az óceán partján fekvő hotelszobámból írni az e-bookot, tudva, hogy az közben termeli a pénzt, majd utána a családomra fókuszálni, megfizethetetlen. Nagyon nagy munkám van benne, januárban kezdtük el, és már 30-40 ezer feliratkozóm van. Jó érzés az, hogy szeretik az emberek, hogy külföldről is vásárolnak, kontaktálnak velem. Azt gondolom, ez a jövő. A következő lépés, hogy az egész oldalamat, a tananyagaimat, videóimat angol nyelvre fordítom. Rengeteg országban jártam már, még táncos karrierem során, 8 évig voltam Ausztráliában, de ott van Kanada, és Európában szinte mindenhol fölléptem már. Ezeken a helyeken is ismernek már.
Van amolyan örökérvényű üzeneted, ami a Föld minden pontján élő nő számára egyaránt hasznos tanács lehet?
Ha csak egyetlen üzenet lehet, az első gondolat, ami az eszembe jut, hogy soha ne függjenek egy férfitól, és mindig legyen saját akaratuk.
Ha az életed két legfontosabb szereplőjéről kérdeznélek, azt kérve, hogy a lehető legkevesebb szóval mondd el, mit jelentenek ők számodra, hogy hangozna a válasz?
A férjem: a legnagyobb szerelem. A kisfiam: aki teljesen megváltoztatta az életemet.