Nos, az ugye megvan, hogy a logisztika áthatja mindennapjainkat? Igen, a tiéteket is, nem csak az enyémet, most így, a vizsgáimra tanulva. Mert ugyebár mi a logisztika? Hát kérem szépen: ,,az anyagok, információk, személyek, energia rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése”. Kösz, Wikipédia. Leegyszerűsítve, például egy gyár esetében: legyen mindig nyersanyag, amit feldolgoznak, legyen rá ember, aki feldolgozza, és utána a lehető leggyorsabban adjunk is túl a megtermelt árun. Ez pedig nem más, mint a szervezés csimborasszója!

A logisztikának vannak ágazatai is, mint például a beszerzési-, termelési-, vagy éppen hulladékkezelési logisztika. Ha a gyárak helyett az emberek (és különösen a nők, gyermekes anyukák!) kontextusában szemléljük a fentieket, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy ezeket az elsőre bonyolultan hangzó folyamatokat mi is elvégezzük, ez alapján élünk, tervezünk.

A heti bevásárlás a tecsóban a beszerzési logisztika szép példája, mert ugye figyelünk, hogy mit mennyiért. Aztán következik a termelés, amikor a megvett alapanyagokból kikerekedik egy frankó vasárnapi ebéd. Amikor pedig a maradékot anyu még a hét elején kicsit felturbózza, nem más, mint a hulladékkezelés! Egy ember kezében összpontosul az egész ellátási lánc (nagyobb cégeknél ehhez már menedzser titulus járna), és arról már ne is beszéljünk, hogy anyu emellett 0-24-ben ügyfélkapcsolati referens is, mert nyilván reklamálok, ha netán tökfőzelék az ebéd.

Mi nők nagyszerűek vagyunk, ha szervezésről van szó!

Aztán, hirtelen bevillant egy nem régiben megesett beszélgetés az egyik legjobb barátnőmmel, aki új állást keresett, ezért kicsit szerette volna feljavítani az önéletrajzát. Amikor megmutatta, feltűnt, hogy miközben a munkahelyeit sorolta fel, jó öt év hiányzott. Kérdőre vontam, de csak legyintett: gyesen volt, arra úgysem kíváncsi egyetlen munkáltató sem. Elképedtem, ezen a pesszimista hozzáálláson, hiszen három fő- két kis gyerek és egy férj -ellátása és koordinálása több éven keresztül(!), úgy hogy minden flottul menjen… miért kellene pont azt a részt kihagyni a bemutatkozásból, ami annyi pluszt adott a már megszerzett tudáshoz vagy munkahelyi tapasztalathoz?
Először természetesen az érzéketlen és profithajhász munkáltatókat okoltam, hiszen az ő elvárásaik alapján az ideális hölgy munkatárs maximum 35 éves, minimum 20 év szakmai gyakorlattal, egyedülálló és gyermektelen és ezen nem is óhajt változtatni. Hát mit képzelnek ezek? Már éppen felháborodtam volna, amikor eszembe jutott egy másik szempont is. Lehet, hogy a követelmények túlzóak és nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az anyaságnak de nem az a megoldás, hogy akkor ezt kihagyjuk, erről nem beszélünk. Szemléletváltás csak is úgy mehet végbe, ha felhívják a figyelmüket arra, hogy amiről azt gondolják, hogy érdektelen pepecs munka, az valójában, ahogy a fentiekből is kitűnik, egy összetett és nagy összpontosítást igénylő feladat. Talán a nők játszi könnyedséggel zavarják le, mert genetikailag kódolva van, ez viszont nem csorbíthatja a munka érdemét.

Hogy mi lehetne a megoldás? A szemléletváltáshoz időre, türelemre és állhatatosságra van szükség. Úgy gondolom, hogy ha az anyák többet mesélnek a gyesen töltött időről, kihangsúlyozva ennek ,,szakmai” oldalát, akkor a munkáltatók is mind jobban elismerik majd azokat a kompetenciákat, amikre ezen csodálatos időszak alatt tesz szert vagy gyakorol be az anyuka, úgymint: multitasking, konfliktuskezelés vagy időgazdálkodás.

Reklám kérdése az egész, és persze kell egy magabiztos nő aki tisztában van az érdemeivel.

Olvasnál még több, hasonló témában írt cikket? Elsők között küldjük ki Neked friss írásainkat e-mailen, ha feliratkozol. Nyugi, nem fogunk bombázni kéretlen levélszeméttel, pluszban nem maradsz le semmiről, ami a Füzetbe készül. Adatvédelmi szabályzat