Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
A majdnem Oscar-díjas Lady Birdről - aFüzet

A majdnem Oscar-díjas Lady Birdről

Lassan lecseng az Oscar- láz, nagyjából már mindenki kiörömködte vagy kibosszankodta magát, én most jutottam el addig, hogy megnézzem a Lady Bird című alkotást, amit szintén jelöltek a rangos díjra. Ha egy mondatban kellene leírnom, hogy miről szól a film, nem tudnék rá okosan válaszolni, ugyanis nem szól igazából semmiről, mégis benne van minden, ami fontos az életben.

Egy igazi felnövés történet, amit jócskán megelőzött a híre: a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldalon 100 %-os értékelést kapott. És bizony, nehéz utálni a filmet.
Greta Gerwig rendező a saját élete alapján írta a forgatókönyvet, ami nagyon érződik: minden képkockájáról süt, hogy egy igazán bensőséges utazás részesei lehetünk. A sztori egyszerű, akármelyikünkkel megtörténhetett volna, és éppen ez adja a báját: adott egy 17 éves kamaszlány, Christine, avagy Lady Bird, aki a kaliforniai Sacramentóban él családjával. Egy katolikus középiskolában tanul a kétezres évek elején.

A kamaszlány alapvetően szerencsésnek mondható: szerető családja van, s bár anyagi gondokkal küszködnek, igazán nagy problémákkal nem kell szembenéznie. A tipikus anya-lánya civódások, első szerelmek és csalódások, az első szex és a felnőtté válás gondjai azonban erős hatással vannak életére. Mindezt egy kamasz szemén keresztül láthatjuk úgy, hogy semmit sem tol túl a rendező. Minden olyan természetes és jól eltalált a filmben: a képvilágtól, a beszólásokon át, az ekkor jellemző néha túlérzékeny pillanatokig olyan, hogy egy percig sem feszengünk és teljesen tudunk azonosulni a figurával.
Néhány komolyabb témát is érint a film, de csupán érintőlegesen és igazán nem is érezzük szükségét, hogy ezt kibontsa. Szóba kerül a 2001 szeptember 11-i terrortámadás, de csak a továbbtanulást érintően, hiszen a néha kissé túlaggódó és szigorú édesanya nem örülne, ha egyetlen lánya New Yorkban élne és tanulna, valamit Lady Bird édesapja kapcsán még az akkori gazdasági problémák, a munkanélküliség, és az ezzel járó depresszió.

De őszintén, mennyire érdekeltek minket ezek a problémák kamaszként? Sokkal jobban mozgatott az, hogyan legyünk különlegesek, hagyjunk nyomot másokban, kibe leszünk szerelmesek, és mit gondolnak rólunk a barátaink.

Elég közeli emlékeim vannak a kamaszkoromról, és a felnőtté válás kapujában jól esett kicsit visszagondolni a most már gondtalannak tűnő tini évekre, amikor még az lehettél, aki csak akartál. Nem voltak földhözragadt gondolataid, nem kellett semmivel sem igazán törődnöd és nem daráltak be az unalmas hétköznapok: csak te voltál és az álmaid.

Pontosan ezt adja nekünk vissza a film nagyon okosan és stílusosan, a végén pedig pont arra a nagy igazságra jön rá Christine, amire talán mindannyian, ami az egyik legfontosabb felismerés a felnőtté válás során: mennyire meghatároz minket honnan jöttünk.

És ezt sosem szabad megtagadni.