Évről évre egyre nagyobb számban vonzza az érdeklődőket a 2012-től hivatalosan is hungarikumnak számító mohácsi busójárás. A legnagyobb hazai álarcos felvonulásról tudni kell, hogy a balkáni eredetű sokácok hozták magukkal az országba a népszokást, amely a magyar kultúrkörben formálódott tovább, s csak később nyerte el mai formáját. Az első feljegyzések a busójárásról a 18. század végéről származnak. A népi monda szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba menekültek az őslakosok; sokan faálarcokba és birkabőrbe öltöztek és zajkeltő eszközökkel, zavarták el Mohácsról a törököket, akik úgy megijedtek a maskarásoktól, hogy elhagyták a várost.
A rendezvény hangulata fantasztikus volt, a karnevál volumene nem összehasonlítható más, általunk eddig látogatott városi farsangokéval. Nemzetközi hírét jól jelzi, hogy a japán turistától a francia újságíróig sok mindenkibe belebotlik az ember a helyszínen, ami hatalmas tömegeket vonz. A több mint 1000 busó és álarcos többnyire csoportokba verődve vonul fel Mohács utcáin, hagyományőrző feladatukat komolyan veszik, apáról fiúra, anyáról lányára száll a maskarák mögött rejtőző történelem tisztelete. A magyar csoportosulásokon túl rengeteg szerb és más déli nép is felvonul, ami után a busók – és persze a látogatók is – jól mulatnak, az evésről-ivásról a kitelepülő pecsenyések és borosok, pálinkások gondoskodnak, akiknek kínálatában sok táj jellegű gasztronómiai különlegességeket lehet felfedezni.
Az igazi izgalmakat a jó hangulatba került, játékos kedvű busók adják, akik a felvonulás végén szétszóródva járják az utcákat; lányokat lopkodnak (a mi társaságunkból az egyiket legalább ötször akarták elvinni), hajakat borzolnak, lisztet szórnak, és persze ijesztegetnek. A maszkok mögé belesni elvileg tilos, de mivel inni ugyebár muszáj, csak-csak látni őket anélkül is… A zajkeltő szerek folyamatosan szólnak, a gyerekek nagy előszeretettel használják a kerepelőket és szólaltatják meg a kurblival működő szirénaszerű hangokat.
Fotó: Cristi Vlas
Első alkalommal vettünk részt ezen a híres Duna-parti rendezvényen, de az biztos, hogy nem utoljára. Most már tudjuk, hogy a többnapos programra úgy érdemes menni, ha minimum két napot maradunk, így akkora élménybombával távozhatunk utána, ami egészen tavaszig kitart.