Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
A nemet mondás művészete - aFüzet

A nemet mondás művészete

Nemet mondani nehéz, a döntés súlya sokakat maga alá teper. Hiszen, ha nemet mondunk, fennáll a veszélye annak, hogy lemaradunk valamiről vagy valakiről, esetleg megbántunk valakit. Én még mindig csak tanulom, hogyan és milyen helyzetekben mondjak nemet, pedig, ha igazán őszinte magával az ember, belül pontosan tudja – főleg x év tapasztalattal a háta mögött – melyek azok a helyzetek vagy emberek, akiktől vagy amiktől jobb, ha megkíméli magát. De vannak esetek, amikor ha nagy nehezen kimondjuk a varázsszót, az illető a legkevésbé sem úgy reagál, ahogy azt elképzeljük.

Miért van az, hogy egyes emberek nem képesek megérteni a NEM szót?

Felnőtt, elvileg érett emberekről beszélek, akikre kellene, hogy hassanak az érvek és ellenérvek. De miért is kellene nekem mindegy egyes döntésemet pontosan megindokolni? Miért nem lehet elfogadni, ha valaki visszautasít, legyen szó párkapcsolatról, munkáról vagy bármi másról?
És ha mégis megtisztelem a másik személyt annyival, hogy megindokolom neki, miért kapott tőlem kosarat, arra véletlenül sem reagál jól. Nem egy olyan esetbe futottam már bele eddigi életem során, hogy amikor nagy nehezen rávettem magamat (mert igen, nekem ez egy nehéz, lelkiismeret furdalással kikövezett folyamat), hogy nemet mondjak valakinek, a befogadó személy vagy ügyet sem vetett a válaszomra, és továbbra is nyomult. Csak mondta a magáét vagy épp halálosan megsértődött, és olyan hisztit vágott le nekem, miközben minden utolsónak elmondott, hogy csak értetlenül álltam az események előtt.

Nagyon kevés olyan tapasztalatom van, amikor a másik fél intelligensen elfogadta a döntésemet, esetleg hálás is volt az őszinteségemért, majd mindenki ment a saját útján tovább. Ezek után nem is csoda, ha még nehezebben születik meg az emberben a döntés, hogy visszautasítson valamit vagy valakit. Ott a folyamatos gyomorgörcs amiatt, miként fog reagálni a másik.

Mondom, még én is csak tanulom ezt a dolgot, és igen csak az elején járok a folyamatnak. A nem épp kedves reakciók egyre inkább abba az irányba terelnek, hogy bátrabban kimondjam: NEM. Megerősítenek abban, hogy nincs rájuk szükségem; aki nem képes elfogadni, tiszteletbe tartani a döntésemet és a bátorságot, hogy ezt közöltem vele, ahelyett, hogy akár hosszú hetekig hitegetem, azzal semmiféle együttműködésre nem vagyok hajlandó.

A NEM pedig: NEM. Nem talán, nem lehet, és a legkevésbé sem igen.

Ha azt mondjuk egy feltételezett úriembernek, hogy nem akarunk tőle semmit, még annak ellenére sem, hogy csinosan, ne adj Isten kihívóan öltöztünk fel, akkor azt illik elfogadni, nem pedig leribancozni. Mert igen, lehet, hogy aznap este azzal a feltett szándékkal érkezünk egy helyre, hogy bepasizunk, de az nem azt jelenti, hogy BÁRKIVEL elmennénk.

Kedves Lányok! Fogadjátok meg, hogy félszegségből vagy azért, hogy ne bántsatok meg valakit, ne fogjátok vissza azt a NEM-et! Higgyétek el, megéri. Nagyon sok későbbi bosszúságtól megkímél benneteket ez a szó. Az elején lehet, hogy nehezebb lesz kimondani, de egy idő után nagyon jól fogjátok tudni kezelni a helyzeteket.

Kedves Fiúk, Urak! Azt tudnám javasolni, nőjetek fel, viseljétek méltósággal, ha kosarat kaptok! Fogadjátok el a másik döntését minden külső körülménytől függetlenül, esetleg próbáljátok meg beleképzelni magatokat a másik helyébe! Tudom, az ego nagy úr, és egyesek nehezen tudják elképzelni, hogy valakinek nem jönnek be, hogy a nők ellent tudnak állni az ajánlatuknak, de ez van. Ízlések és pofonok – ahogy mondani szokás.

Ha még ez sem elég, jusson mindenki eszébe, hogy csak az őszinte, nyílt kommunikáció az egyetlen, ami valóban tartós és jó kapcsolatokat eredményezhet.