Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
A társasjáték - aFüzet

A társasjáték

A nő figyelmet szeretne, a férfi dicséretet. A nő azt mondja: Ha hozzád beszélek, ne bámulj ki az ablakon! A férfi: Persze, már megint én vagyok a hibás!
Aztán ilyeneket is mondunk: Bunkó vagy! Régen bezzeg! A lényeget!

Két fél, két világ, két nyelv. Összezárva. Milyen kiszámítható… milyen idegesítő… milyen izgalmas. Egy háború tele megfejteni való kódokkal. A nő a férfit szeretné, a férfi pedig Istent – mondták a régiek. De leginkább mindenki azt szeretné, ha megértenék.
Ha érzékelné a másik, mi rejlik a szemrehányás, a panasz mögött. De hát nem állhat minden pár mögött egy villámhárító, egy tolmács vagy egy terapeuta. Legtöbb nehézségünket magunknak kell megfejtenünk.

Rosszul kommunikálunk. Tele vagyunk megtanult sztereotípiákkal. Ezt mára már csaknem mindenki tudja. Igen, azt már észrevesszük, hogy nem jó. De vajon, hogy jó? Hogyan lesz működőképes egy kapcsolat, hogyan halljuk meg, mit is mond valójában a párunk?
Tudjuk-e, hogy megbántani nem csak szóval, tettel, de mulasztással is lehet? Milyen mély a megbántás? Fel tudjuk-e mérni? És tudunk-e bocsánatot kérni miatta?
Megértés és elfogadás. Ez lenne minden békés kapcsolat mozgatórugója. De mindent elfogadni sem lehet. Közben pedig minden tanítás azt harsogja: ne akard a másikat megváltoztatni. Akkor mi a teendő? Hagyjuk el a társunkat és keressünk hozzánk illőt?
De mi lenne, ha egyből magunkhoz illőt keresnénk? Olyat, akinek ugyanaz okoz örömet, ugyanaz bizonyítja a szeretetet? Hallottunk már a Gary Chapman könyveiben emlegetett 5 szeretetnyelvről. Az 5 féle nyelvről, mellyel ki tudjuk mutatni a párunknak, hogy szeretjük. De vajon mi történik, ha elfárad a kapcsolat, és a másik szeretetnyelvének puszta ismerete kevés a talpra állításához? Mi lesz, ha már nincs bennünk erő olyat tenni, ami csak neki öröm, nekünk nem? Ha legalább ugyanaz lenne az a fránya nyelv, mennyivel könnyebb lenne olyat cselekedni, ami számunkra is a szeretve létet jelenti (nem csak neki), így fenntartás nélkül teljesíthetjük. Persze nem kezdhetjük az ismerkedést azzal, hogy: Hello, XY vagyok, kitöltenéd ezt a tesztet? De ma már tudjuk, milyen fontos a közös érdeklődés. És akkor még mindig egy másik lélekről beszélünk. Egy másik világról, akit meg kell értenünk és el kell fogadnunk. Közös szeretetnyelvvel persze ez sokkal könnyebb, de még mindig kizárt, hogy minden részlet stimmeljen. Ezért szükségesek a másik megváltoztatása helyett az apró módosítások, a közösen hozott változtatások. Az együtt létrehozott rend, rendszer, melyhez igazodni tudunk, melyhez méltóak lehetünk, mellyel megtiszteljük egymást. Közösen.

Hiszen egyedül nem lehet egy kapcsolatot sem működtetni, sem pedig megmenteni.
Ez az igazi társasjáték, melyet bizony tanulni kell. Már ha szeretnénk valami pozitív eredményt. És akkor még nem beszéltünk igazán a megbántásokról, a megbántók belső törvényeiről, a felelősségvállalásról, a lelkiismeret-furdalásról és annak szintjeiről, az eltávolodásról, a megbocsátás szabályairól vagy akár a hűtlenségről.
De, ami késik, nem múlik.

Andrea Weaver