Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
A természetet irányítani nem tudjuk, de felelősen gondolkodni ma már alap - Interjú Gergely Ágnes geológussal - aFüzet

A természetet irányítani nem tudjuk, de felelősen gondolkodni ma már alap – Interjú Gergely Ágnes geológussal

Mindannyiunkat érintő, komoly téma a környezetvédelem és környezettudatosság. Rengeteg információ jut el hozzánk az Internet és a közösségi oldalak támogatásával, és szerzünk tudomást például a világtengerek szennyezettségéről, az esőerdők pusztításáról, bizonyos állatfajok eltűnéséről és a globális felmelegedésről. De nem is kell ehhez böngészni az odalakat, hogy mi magunk ne vennénk tudomást arról, hogy valami nincs rendben körülöttünk – vagy még inkább az emberi fejekben. A pazarló életmód, a feleslegek felhalmozása, az erőforrások kiszipolyozása, mind-mind az elkényelmesedett fogyasztói társadalom önző és felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő tagjainak hozzáállását sejteti. Miénk a Föld és minden nekünk szolgál. Hova vezethet ez a fajta látásmód, milyen problémákat okozhat később globálisan mindez? Erről kérdeztem a lelkes környezetvédőt és geológus szakértőt Gergely Ágnest.

Közösségi oldalakon népszerű téma, hogy az ember által folytatott életmód miatt a Föld előbb-utóbb elpusztul. Az emberben szorongást keltő hírek jogosak? Miért most szólnak ennyire hangosan a vészharangok? A probléma eddig is létezett, vagy rosszul gondolom?

Az én véleményem szerint ez a probléma létezik is, meg nem is. Az ember a természet része, mint a hangyák, a lepkék, a fák vagy a kövek. A Föld nem haldoklik, hanem változik. Figyelünk néhány fizikai jellemzőt, és azt látjuk, hogy az emberek számára kedvezőtlen irányba változik. Az emberiség kihívások elé néz, mert mi nem tudunk ilyen „gyorsan” alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Mit értesz ez alatt?

A kényelmünk fokozása érdekében elszigeteljük magunkat a természetes közegünktől. A megváltozott helyzethez a mesterségesen fenntartott kényelmes életkörülményeink miatt a szervezetünk nem, vagy nagyon lassan alkalmazkodik. Az ételekkel, vegyszerekkel, fényhatásokkal, rezgésekkel sugárzással teli „modern emberi környezet” nem tesz jót a testünknek. A Földet én élő bolygónak, egy egységnek tekintem, aminek része az élet, az ember is. A Föld és az élet túl fogja ezt élni gond nélkül, az emberek hosszú távon valószínűleg nem. Természetesen nem emberi időléptékben vizsgálom a túlélés kérdését.

Hogyan jutottunk idáig? Az ipari- és technikai forradalmak váltottak ki nagy változásokat a környezetünkben és indították el a hanyatlást, vagy ettől függetlenül alakult így minden?

Valószínűleg az ipar forradalommal sok minden elindult, amit egyébként az állatvilágban nem látunk. Maradandó nyomok maradnak utánunk, gondoljunk csak a vasúti sínekre. Az élőlények, akár az ember is, használják a Föld erőforrásait és hosszabb-rövidebb életű nyomot hagynak a Földön. Végeredményben minden élőlény testében és alkotásaiban is visszaalakul/megsemmisül – pár megkövesedett példányt kivéve. Ez egy körforgás. Szerintem, ha nem az ipari forradalom az ember tevékenysége, akkor maga a Föld természete sodort volna ilyen helyzetbe minket. Gondoljunk a korábban uralkodó, de mára már kihalt fajok sokaságára. Az ipari forradalom hozta magával a gépeket és a vegyi anyagokkal való bánásmódot, tehát a természetben nem megtalálható anyagokat, mint például a műanyag. Ha a Föld, és nem az ember időértelmezését nézzük, a műanyagok lebomlási ideje is eltörpül. Az ember időszámítását szem előtt tartva a műanyagot komoly veszélyforrásnak gondolom.

Maga az elnevezés is mennyire beszédes: Mű Anyag…

Igen, a magyar nyelv lenyűgöző, gyakran több információt tartalmaznak a szavak, mint amire először gondolunk. Jó lenne erősen visszaszorítani a műanyag használatát. Itt leginkább a csomagoló anyagokra gondolok. Illetve a csökkentés mellett fennmaradó részből minél többet visszagyűjteni, lebomlóvá tenni. Jó látni, hogy erre törekvések is vannak, és bízom az emberek belátásában, hogy tudunk javítani a helyzetünkön ezen a téren. Magamat a „középzöldek” közé sorolom, nem hiszem, hogy vissza kell menni a barlangba, de biztos vagyok abban, hogy mindannyiunk érdekében változtatni kell a pazarló életvitelünkön. Visszatérve az ipari és a technikai forradalom hatásaira, én azt gondolom erről, hogy amíg az ember nem sejtette nem ismerte a tetteinek a következményét, addig muszáj elfogadnunk, hogy hibákat követett el – amiket majd együtt kell kijavítanunk. Onnantól azonban hogy tudjuk, hogy bizonyos tevékenységeink milyen negatív hatással vannak a természetre, és mégis alkalmazzuk őket, bizony mindenki a maga helyén felelősséggel tartozik a döntéseiért.

Mennyiben tudunk mi emberek tudatosabban tenni a bolygóért, és miben kellene csak alkalmazkodni a megváltozott feltételeihez?

Ezen a ponton ketté kell venni a dolgokat: a Földet érintő és a szűk környezetet érintő kérdésekre. A Földet érintő vizsgálódásnál azt gondolom, hogy túl kicsi az ember. Globálisan a változásokra a Föld, mint egy egyensúlyra törekvő rendszer válaszol. Hasonlóan ahhoz, mint amikor felszaporodik a patakban a szerves anyag, felerősödik a vegetáció. Az emberi tevékenység globális hatása szerintem jóval kevesebb, mint ahogyan jelenleg a médiákban hallani. Kitör egy vulkán Izlandon, mire leáll a légi közlekedés és a GPS-ünk mindenütt, tehát egy erőteljes vulkáni működés arányaiban felülírja azt, amit a gyárak kibocsátanak. Amit egy geológus lát, mert látnia kell, az az, hogy ez egy folyamat. Ez egy élő, pulzáló bolygó, ahol vándorolnak a kontinensek, a sarkok is adott pályán „mozognak”, nincs állandó hely ezen a bolygón és időnként megcserélődik a sarkok polaritása is. A mi csodálatos otthonunk, a Föld örök változásban van a tűzgolyó és a jéggolyó között. Most éppen elég barátságos az ember számára. Gondoljuk csak meg, milyen szűk hőmérséklet tartományon tud a mi testünk önmagában, technika nélkül létezni. Elképedve olvasom, hogy fordítsuk vissza a kihalófélben levő fajok sorsát, vagy állítsuk meg a felmelegedést. Ismerünk bizonyos természeti törvényeket, következményeket, de a rendszer olyan bonyolult, hogy a megannyi folyamatot leírni sem tudjuk még, nem  hogy megfordítani.  A másik oldal a közvetlen életterünkben levő környezeti hatások. Itt van igazán felelősségünk; mindenkinek a saját közegében és helyén kell helyesen gondolkodni és tenni. A közvetlen környezetünkre vigyázni, annak az erőforrásait ismerni és lehetőleg fenntartható módon használni- ez az, amit mi tehetünk. Összefoglalva, én azt mondom, hogy nem szabadna az embernek több nyomot hagynia az élete során, mint egy állatnak. Eszik, iszik, alszik, háza van, ezzel nem vét a természet ellen. Meg kellene találnunk az arany középutat és korlátozni kellene valahogy az erőforrások mérhetetlen pazarlását.

Gergely Ágnes geológusMégis hol kezdődik ebben az ember személyes felelőssége?

Sok olyan dolog van, aminek a hatásáról az elődeink nem tudtak. Az olajszennyezésre gondolok – visszautalva az ipari forradalomra -, az egyre sokasodó gyárakra, ahol elkezdődött a gyártás, de nem foglalkoztak például a hulladékokkal. Őket nem tartom ezért bűnösnek, sokkal inkább azokat terhel felelősség, akik tudják, mit csinálnak, de semmit sem tesznek azért, hogy ne így legyen. Tudjuk, hogy az őserdő kiirtás káros, de szinte nem csinálunk ellene semmit. Tudjuk, hogy az éghajlatváltozás probléma – bár szerintem ez nem az ember műve, hanem egyszerűen ilyen a Föld –, de nem kezdünk hatékony, gyors, széleskörűen alkalmazható megoldásokat keresni. Inkább úgy tekintünk rá erre a problémára, mint egy üzletre, és például máris lehet adni-venni a széndioxid kvótát.

Mi van akkor, ha megváltoznak a körülmények, mint például a globális felmelegedés, ebben mennyi az igazság?

Hogy pontosan mi fog történni, azt senki sem tudja. A legtöbbet emlegetett hatásokkal kell számolnunk szerintem, hogy növekszik az átlagos évi középhőmérséklet, melegebb nyarak és enyhébb telek várhatók. Eltolódunk a mediterrán éghajlat felé. A csapadék mennyisége kevesebb lesz és területileg nem egyenletes eloszlással fog esni, gyakrabban várható aszály. A patakokban, tavakban kevesebb víz lesz, szerintem biztosan felértékelődik az öntözésre használható víz és a tiszta ivóvíz.

Mennyire számít szerinted az, hogy bizonyos érdekek úgy kívánják, hogy termeljünk és fogyasszunk?

Egyelőre sokat számít szerintem. Most lehet erre divatot – keresletet – építeni. Akkor leszel egészséges, ha csak ilyen-olyan helyről származó alapanyagokat eszel. Csak gondolj bele, hogy egy bio előszócska mit jelent az árban.

Apropó, mennyire bio a bio?

Mélységesen elgondolkodtató, hogy hogyan lehet bio valami, ha mondjuk a mellette lévő földön permeteznek? Vagy amikor olyan vízzel locsolja a termést, amiben a szomszéd szántóföldön használt növényvédőszer is belekerült? Persze a bio földön valóban nem használnak vegyszert, viszont a környezetében igen. Én ezért nem hiszek a bio fogalomban, de ezt mindenki saját magában kell, hogy eldöntse.

Annak, hogy bizonyos fajok kipusztulnak, maga az emberi viselkedés és tevékenység közvetve az oka?

Véleményem szerint nehezen lehet ezt bizonyítani. A Föld korábbi időszakaiban is pusztultak ki fajok. Most éppen a fecskéknél tartunk, hol kevés van, hol sok, vagy sok elpusztul Afrikában, de a gólyákkal ugyanez van. Hol feldúsul egy madár populáció, hol visszaesik, ez is egy folyamat. Az emberekkel is így van. Minden élőlénynek alkalmazkodnia kell azokhoz a körülményekhez, ami itt van. Ezért mindig lesznek olyan fajok, amelyek kipusztulnak. Elfogadom azt, hogy mostanában felgyorsult ennek az üteme, de nem hiszem, hogy az ember annyira hatalmas lenne, hogy ezt döntően befolyásolja. Mi azt szeretnénk, hogy lefényképezzük a pillanatnyi állapotot, és azt várjuk, hogy az örökké így is maradjon. A természet nem ilyen, folyamatos változásáramlás van, amit mi csodálhatunk, de irányítani nem tudjuk.

Melyek azok a legnagyobb hibák, amelyek elkerülésével és kiküszöbölésével újra közel tudunk kerülni az anyatermészethez?

Valójában a természetestől annyira elszakadtunk, hogy lassan örülünk, ha fa van a közelben. Minél több a fa, annál jobban csökkenti az alatta lévő aszfalt, és a légkör hőmérsékletét több fokkal. Mi meg klíma berendezést használunk árammal, ami rengeteg felesleges hőt termel, amit a másik oldalon kiad magából. Az ember ezzel olyan életkörülményeket teremtett a maga számára, hogy a végén majd egy üvegkockában fog csücsülni, ahol hol fűt, hol hűt, hogy túléljen. Miközben olyan biológiai teremtmények vagyunk, akinek szüksége van a csupasz lábunkkal a csupasz földön való mászkálásra, ahhoz, hogy a Föld mágneses mezője áthasson bennünket és a testünk beindítsa az öngyógyító képességét. Helyette túlpörgetjük a mindennapokat, állandó zajban és fényszennyezésben élünk. Az emberi test fényre ébred sötétben elalszunk, fáradtak nyűgösek vagyunk, és amikor feljön a nap felébredünk a fényére. Ezzel szemben állandó fényszennyezésben töltjük az időnket, ettől aztán a szervezetünk állandó készenlétben van. Erre is gondoljunk a karácsonyi készülődés alatt, vajon jó az a sok folyamatosan villogó lámpasor.

Szerinted mennyi ideje van hátra az emberiségnek ezen a bolygón?

Azt gondolom, az emberiség rövidesen feleszmél, belátja a változtatás szükségességét és átformálja az értékrendjét. Szóval én bízom magunkban, hogy még sokáig…bár a katasztrófa filmekben mást jósolnak.

Van azért ebben egy kis pánikkeltés is, nem?

Szerintem igen. A közösségi médiában rengeteg fotó, film jelenik meg arról, hogy beúszik a jéghegy a városba, vagy a jegesmedvék hasukig érő vízben szaladgálnak. Az történik, hogy változik az éghajlat, mértéke és igen nagymértékű a változás, de fogalmunk sincs arról, a földtörténeti múltban, hogy csinálta ezt a Föld. Alkalmazkodnunk kell és egy szintig tudunk is, ha a szükséges lépéseket időben megtesszük.

Miben látod a megoldást ehhez?

Földbarát geológus vagyok. Okosabban kell gazdálkodnunk az erőforrásainkkal, hogy mindenkinek jusson. Szerintem meg kell változtatnunk a növénytermesztésünket – alkalmazkodni kell a tartós meleghez és a vízhiányhoz. Csökkentenünk kellene a hulladékaink mennyiségét és komolyan venni az újrafelhasználás lehetőségét. A lakóhelyünkön hozzáértő emberekre hallgatva okosan átgondoltan növényzetet kellene telepíteni, hogy csökkentsük a közvetlen környezetünk hőmérsékletét.

Kicsit átnyergelve a személyes felelősség kérdésköréhez. Szülőként, mit tehet az ember, milyen felelőssége van gyermekei jövőjét illetően? 

A szülők feladata a példamutatás, megszerettetni a gyerekekkel a természetet. Megmutatni mindazt, amit nekünk sikerült megismerni belőle. Közösen új dolgokat tanulni róla, együtt rácsodálkozni a sokszínűségre a felfedezett összefüggésekre. A gyermekek valahogy már óvodában és kisiskolás korban sokkal tudatosabbak, mint mi felnőttek. Ezt kellene erősíteni nekünk felnőtteknek, mivel amit látnak és tanulnak a közösségekben, azt hazaviszik és néha bizony mi szülők tanulhatunk tőlük. Van egy személyes történetem is erre. A fiam figyelmeztetett engem egyszer, hogy folyamatosan folyatom a csapot fogmosás közben – ivóvizet pazarolok. Átgondoltam, és azóta változtattam ezen a szokásomon – örülök, hogy felnyitotta a szemem.

Mérnöki oldaladat megszólítva, milyen gyakorlati tanácsokat tudsz adni a tudatossággal összefüggésben?

Felejtsük el a műanyag ásványvizes palackokat és igyunk csapvizet. Lehet inni ásványvizes palackból is vizet, de ne felejtsük el, hogy abba a műanyag is beleoldódik. Másik fontos szempont a tudatos vásárlás. Ma nagy divat az újrahasznosítás, nem kell mindig a legújabb kütyüt megvenni. Mérnökként számomra a legérzékenyebb terület a hulladékgazdálkodás kérdése. Ma a régebben felhalmozott hulladékot agyagpaplannal lezárjuk, és ott hagyjuk a következő generációnak, mivel még nem találtuk meg a módját, hogyan tudnánk környezetre nem tovább terhelve, eltüntetni. Az ember a természet része és nem az ura, ha idáig eljutunk, akkor vissza tudunk térni a normális kerékvágásba. Az újrahasznosítás fontosságát már a gyerekek is ismerik, amivel aztán egy mértéktartóbb élethez tudunk visszatérni.

Nagyon pozitív a hozzáállásod és a hited.

Bízom az emberek józan belátásában. Komolyan el kell szánni magunkat, mert a szülő a példa. A gyerekeknél az oktatásban minél több információt kell átadnunk a tudatos környezethasználatról, annál hamarabb történik meg a pozitív változás. Személy szerint hiszek ebben, és meg is teszek mindent ezért. Még egy számomra fontos témakör a felszín alatti vizek, amit kutakból veszünk ki és abból locsolunk. Ezek megóvására nagyobb figyelmet kell szentelni, például úgy, hogy ezek 15 méteres körzetben ne legyen szennyvízcsatorna. Tartsuk a kút 10 m-es környezetét tisztán, rendezetten. Ügyeljünk arra, hogy abba semmi szennyező anyag ne kerülhessen bele (csapadékvíz, szennyvíz, permetszer, olaj, szemét, sitt stb). Manapság a legtöbb helyen már nem iható a kútvíz, de a fentiek betartásával hosszabb távon nagyot tudunk előre lépni a talajvíz tisztaságáért

Tudsz olyan példát mondani Magyarországon kívül, ahol meglátszik az emberek hozzáállásán a környezettudatosság?

Angliában láttam, hogy hatalmas bírságot szabnak ki lakásonként arra a családra, akik rossz helyre dobják a szelektív hulladékot. Tanítják a lakosságot az erkélyeken, teraszokon a növények termesztésére, az önfenntartásra. Zöldségek a város közepén a tetőn, erkélyen. Népszerűek a zöldfalak, élőfalak, ami azt jelenti, hogy növényekkel van bevonva a ház fala klíma helyett. Itthonról is lehet hallani jó kezdeményezéseket, napelemmel működő oxigéntermelő algapavilont tervezett a magyar építész, Miklósi Ádám. Összefoglalva: a mai embernek a klímaváltozáshoz kapcsolódó nagy kihívása az, hogy újra megtalálja a helyét a természetben.

Borítókép: forbes.com