„A vers mindennél fontosabb…”

Különben magyar költő vagyok címmel jelent meg Radnóti Miklósról egy igazán különleges szépirodalmi kötet, amely a költő 1926-tól kezdődő levelezésén keresztül hivatott bemutatni őt egy kicsit másképp, mint ahogy az a tankönyvekben jelen van. A Bíró-Balogh Tamás által szerkesztett könyvről stílusosan a Kelet kávézó könyvekkel borított helységében szerveztek beszélgetést tegnap. Az eseményről mi sem hiányozhattunk.
Egy nem mindennapi kötetet tarthat az olvasó kezében, hiszen ilyen szisztematikusan, a tinédzserkortól, a költővé válástól egészen a tragikus munkaszolgálatig még senki sem kutatta és rendszerezte a költő levelezését.
Az este folyamán a szerkesztő Bíró-Balogh Tamás mellett, Jablonczay Tímea irodalomtörténész és Várady Szabolcs költő, műfordító, szerkesztő beszélgettek az elkészült műről, a költőről.
Radnóti költészete a középiskolákban régóta kötelező tananyag, és általában nagyon szeretik a gyerekek, hiszen versei a nem éppen irodalomkedvelők számára is élvezhetőek. Mindemellett egy igazi kultusz is kialakult köré: a mártír költő és az igazi tiszta szerelem, ami Fannihoz kötötte,- legalább is ezt tanították- segítettek abban, hogy több generáció számára is etalonná válhasson.
Ez a levelezéssorozat segít, hogy kissé árnyaltabb képet kapjunk róla és jobban megismerjük őt. 1945-ben ugyan levelezéseinek nagy része elpusztult, de a hagyatékban maradt darabokból is érdekes kép rajzolódik ki Radnótiról.
A nemrégiben elhunyt Gyarmati Fanni naplójából ugyan már egy sokkal valósabb képet kapunk az ő szerelmükről és magáról az emberről is, mégis így lesz kerek egész a történet.
Olyan témák kerülnek felszínre, mint maga a költővé válás, az önmenedzsment, hiszen nem elég, ha valaki tehetséges, el is kell tudnia adni magát, ehhez pedig tudnia kell pozícionálnia magát. Ebben pedig Radnóti nagyon ügyes volt, még olyan vészterhes időkben is, mint a 30-as, 40-es évek.
Természetesen a kissé kínosabb témák is előkerülnek, mint a más nőkhöz, főleg Beck Judithoz fűződő szerelme, ami nyilván próbára tette a házasságát is. A nagy, rózsaszín köd ugyan árnyalódik és felmerül az is, hogy Fanni talán jobban vonzódott a Költőhöz, mint magához Miklóshoz. Egy azonban biztos, kitartottak egymás mellett és Radnóti és Fanni kötődése egymáshoz megkérdőjelezhetetlen.
A sok más hétköznapi téma mellett egy másik fontos és sarkalatos pont is helyet kap a kötetben: Radnóti identitása és a zsidósághoz való hozzáállása. Egyik fontos levelében fejti ki és talán maga előtt is elsőként tisztázza, hogy ki is ő, mint ember és, mint költő.
Ugyan kiáll a zsidóság mellett, de magát mindenkor költőnek, magyar költőnek tartja és neki a versírás az életnél is sokkal fontosabb. Őt sosem határozta meg zsidó származása mindaddig, amíg a világ, a politika erre nem kényszerítette.
„A zsidóságom „életproblémám”, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam, s nem érdekel (csak gyakorlatilag, „életileg”), hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek, Maróthy–Meizlernek, Féjának vagy Sós Endrének. Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én „nemzetem” nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét…”
Hát ilyen volt Radnóti Miklós: a magyar költő, aki korai és tragikus halála ellenére is az egyik legjelentősebb életművet hagyta maga után.