Szeretem az évnek ezt az időszakát. Elkezdődik a várakozás, a felkészülés a legcsodálatosabb ünnepre, és magam is ihletett állapotba kerülök és legszívesebben minden pillanatát mélyen elraktároznám magamban, hogy kitartson a következő karácsonyig. Alig várom, hogy felkerüljenek a díszek a falakra, meggyújtsuk az első gyertyát a koszorún és az esti kutyasétáltatás alkalmával gyönyörködhessek az ünnepi ruhába öltöztetett szomszédos házakban.
Ám az idén először eleget téve barátaink invitálásának, kiruccanást tettünk sógorékhoz Hartbergbe. Sosem értettem korábban, miért áradoznak mások arról, hogy Ausztriában minden sokkal szebb és minden sokkal jobb. Bevallom őszintén, elkönyveltem őket örökké elégedetlen sznoboknak, akiknek a szomszéd fűje mindig zöldebb, és ami magyar, eleve nem lehet jó. A mostani élményeim azonban kissé elbizonytalanítottak, és meggyőződésem feladására ösztönöztek.
Hartberg Stájerország és Burgenland határán fekszik, karnyújtásnyira az Alpok lábától, a határtól nagyjából 50 km-re. A hegyek tetejét itt már hó borítja és az oxigéndús alpesi levegő szinte kifújja az ember fejéből a hülye gondolatokat. Érkezésünkkor a kisváros olyan volt, mint egy felbolydult méhkas, mindenki a főtér felé igyekezett sietősen. Ennek következtében alig találtunk parkolóhelyet, de próbálkozásunkat a városközponttól kicsit messzebb ugyan, de siker koronázta. Az első lépéstől magával ragadt az a megmagyarázhatatlan atmoszféra, ami nem csak az emberekből, de a szűk utcácskák macskakövéből, az ízlésesen kivilágított kirakatokból és a tiszteletet parancsoló Ring hegy bérceiből áradt felém.
Az óváros főtere, mint egy mesebeli hegyi falucska képe jelent meg előttem. Tündérekkel, koboldokkal, törpékkel és óriásokkal, akik mind-mind menedéket kerestek a színpompás fa tövében a megannyi tábortűz melegének oltalmában, egymással teljes megbékélésben. A tér fölé magasodó templom biztonságot nyújtó falai, a fényfüzérrel körbe futtatott ablakai, mint Isten figyelő szemei békét és nyugalmat árasztottak a térre. Kézzelfogható volt a harmónia, mintha megállt volna az idő. Az emberek ráérősen beszélgettek, vidáman üdvözölték az újonnan érkezőket és koccintottak egymás egészségére. Az aprócska gyermekek a Betlehem körül sündörögtek, és próbálták egy simogatásra elkapni a jászol körül bóklászó csacsikat. A nagyobbacskák korcsolyát ragadtak és vidáman szelték a jeget, miközben hangosan tapsra bátorították szüleiket egy-egy ügyesebb figura után.
A bódékban kézművesmesterek munkáját dicsérő karácsonyi portékák sorakoztak, felváltva a téli hidegben igazán jóleső puncsot és forró teát áruló hüttékkel. Az itókát romantikus karácsonyi bögrékben kínálták 3 euróért, pluszban mindig kaptunk egy szívet melengető mosolyt is mellé. Talán ettől esett olyan jól? A könyöklő asztalokat – amelyeket meglepően közel helyeztek egymáshoz, mégsem érezte ettől rosszul magát az ember – parányi karácsonyi asztaldísz és meghitt hangulatot árasztó mécses tette még intimebbé. Jólesett a borókával ízesített puncs, ami az Alpok fenyőerdejébe repített. Minden korttyal éreztem a hegyi levegővel keveredő lucfenyők illatát. Valamelyik környező utcából fúvószenekar és harmonika hangja sváb dallamokkal kényeztette füleimet. Nehezemre esett visszatérni a valóságba és beülni az autóba.
A tapasztaltak alapján azt gondolom, sokat elárul egy településről, hogyan öltözteti díszbe a belvárost az ünnep alkalmával – és most elsősorban nem az anyagi helyzetre gondolok elsősorban. Sokkal inkább arra az érzetre, ami akkor tölti el az embert, amikor része lesz mindennek. Mert mi magunk töltjük fel lelkünk rezdüléseivel, temperamentumunkkal és az ünnephez való hozzáállásunkkal a légkört. Így minden olyan hang, ami rosszérzést generál bennünk, és lekicsinylő megjegyzésekre késztet bennünket, saját személyiségünk elnyomott oldala, ami arra hívatott, hogy kedvünket ostromolva szóhoz jusson végre. Bár nem igazán látom be, mit segít ez a helyzeten. Kerekedjünk felül kritikára hajlamos oldalunkon és élvezzük a közelgő Karácsony kínálta lehetőségeket!
Kívánok mindenkinek boldogságos, forralt boros, vidám, könnyed, de egyben meghitt készülődést az Ünnepre!
