108 évvel ezelőtt, 1909. szeptember 27-én született az egyik legismertebb magyar származású szobrász, Amerigo Tot (eredeti nevén Tóth Imre). Neve méltatlanul keveset hangzik el a különböző képzőművészeti és művészettörténeti vonatkozású portálokon, aminek következménye, hogy egy bizonyos korosztály alatt már nem is tudják beazonosítani neve alapján az alkotót – olvasom ki az egyik art magazin cikkének soraiból. Pedig, ha tudnák, hogy a fehércsurgói születésű művésznek milyen kalandos élete volt, talán felébredne az ő kíváncsiságuk is.
Tot 22 évesen hagyta el Magyarországot gyalog, pénz nélkül, amikor felvették egy németországi művészeti iskolába. Egy évig tanult itt, ugyanennyi időre tengerésznek állt, majd megrendezte első kiállítását. Hamar kiderült, hogy nem kedvez neki a német föld, a nácik internáló táborba vitték, ahonnan azonban sikeresen megszökött. Rómába vezetett útja (ismét gyalog), amiről nem kisebb irodalmi mű emlékezik meg, mint Szerb Antal Utas és holdvilág című híres regénye: „A szobrász gyalog jött Drezdából Rómába, a Via Flaminán jött be, azon az úton, amelyről gimnazista korában megtanulta, hogy ott vonultak be mindig észak felől a győztes idegenek”.
Olaszországban vette fel új nevét, ahol szobrászkodni kezdett. A második világháború ideje alatt beállt az ellenállók közé, többször is részt vett nagyobb akciókban. A kalandvágyó fiatalembert nem egyszer csábították volna vissza Magyarországra, de ő nemet mondott minden felkérésre, helyette inkább 8 embernek való élményt gyűjtött igencsak mozgalmasnak tekinthető életében.
A külföldre szakadt világhírű magyar művész igazi sztárnak számított korában, amolyan fenegyerek volt, a korszak legeredetibb művészeinek társaságát élvezve. Izgalmas személyiségét jelzi, hogy volt autóversenyző, diplomata, koreográfus, szigonyvadász, néhány évig még egy kerámiagyár igazgatója is. Sőt színészkedett is, több évet töltött el a filmek világában a hetvenes években, olyan nagy mozikban kapott szerepet, mint például a Keresztapa II, ahol Michael Corleone egyik testőrét alakította, de játszott Michael Cainnel és Max Von SydoW oldalán is. Nagy életművész volt, egy játékos, öntörvényű, sikerorientált művész. Állítólag Picasso (akinek stílusa nagy hatással volt Totra, ez grafikáin is látszik) megirigyelte erős hüvelykujját (?), és bár ma azt állítják a művészettörténészek, hogy világhírűnek túlzás lenne őt nevezni, az 1966-os New York-i kiállításán akkora sikere volt, hogy rajongói ereklye gyanánt, szövetdarabokat metszettek le ruházatáról zsilettel, spontán módon.
Nem hitt a múzeumi szobrászatban, munkáinak nagy része köztérre készült. Nemcsak Olaszországban, hazánkban is sikere volt absztrakt művészetének, de még az albán kormány is őt kérte fel nemzeti hősük, a Szkander-bég megformálására.
A rendkívül mozgalmas és színes életet élő Amerigo Tot Rómában halt meg 1984. december 13-án. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található, síremlékét Melocco Miklós szobrászművész készítette.
Művei személyesen megtekinthetők:
33 éve működik Pécs városában Amerigo Tot Múzeum is, ami kezdetben a Zsolnay Múzeummal egy épületben volt megtalálható, 6 éve azonban eggyel arrébb költözött. Az állandó tárlat a művész 1978-ban a városnak adományozott műveiből áll. (Weboldala: http://amerigotot.com/nyitolap)
„A fiatalként Itáliába költözött művész itt elhelyezett művei a teljes életét átfogják: a friss olaszországi élmények hatására a reneszánsz (magyarul: újjászületés) igézetében született Keresztelés (1938) című domborműtől, a termékenységet szimbolizáló ősanya-típusokon (Kavicsasszonyok; az 1940-es évek) át a Történelmi ellipszisig (1980), amely a római Szent Péter-bazilikában díszíti a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt kápolnát.”
Szülőfaluja templomában található a Csurgói Madonna kétalakos szobra, amely őt és édesanyját ábrázolja, Gödöllőn A mag születése című alkotása található.
Olaszországban
a római Termini pályaudvar külső fríze (1949–53)
Elszakadt lánc (1972) a cosenzai Piazza Bandierán,
A béke őre (1976) Anzio-ban,
Meteor betonszobor (1954) a római sportpalota mellett,
Kennedy-emlékmű (1966) a római Magyar Akadémia kertjében,
a Vatikáni Múzeumban a szent kapuknál az egyházfő kéznyomát őrző kalapács és vakolókanál (1975).
Munkáit képeken is meg lehet tekinteni:
https://szoborkereso.hu/?alkoto=Amerigo+Tot&page=1