Minden egyes találkozás egy ismeretlen személlyel egy remek példa arra, hogy az ember csupán a kinézetével, testi adottságaival milyen óriási hatással tud lenni a másikra, hogy tényleg mennyire működik a kémia – vagy akár az előítélet. Az első benyomás mindig a külsőségekre alapoz; pár másodperc alatt eldöntjük magunkban, hogy szimpatikus, megnyerő -e számunkra a másik, vagy épp, hogy van valami megmagyarázhatatlan rajta, ami miatt taszít vagy bizalmatlanságot kelt a lénye. A harmadik verzió a semlegesség, amikor teljesen nyitva hagyjuk a kérdést, nem címkézzük fel elsőre az idegent (objektív szemmel nézve, ez lenne az ideális). Ez esetben nem kelt különösen se pozitív, se negatív érzést bennünk a másik. Ha ennek okán elgondolkodunk, arra az eredményre juthatunk, hogy egy teljesen titokzatos-, vagy éppen ellenkezőleg: egy önmagában is észrevétlen, szürke személyiséggel van dolgunk, ritka esetben pedig arról van szó, hogy elérkeztünk egy olyan tudatos fejlettségi szintre, ahol nem az ösztönös lényünkre hallgatunk először, már nincs bennünk előítélet.

Általában azonban működik az első benyomás, annak egész súlyával, pedig még meg sem szólalt a másik; nem is hallottuk a hangját, aminek tónusa és rezgése szintén hat a tudatalattinkra. Azt mondják, hogy a hang az ember lelkét mutatja. De ez már egy másik cikk témája (ahogy a szaglás és tapintás is).
Maradva a külsőségeknél: egy idegennel történő találkozás minden alkalommal az arcvonások (szem, orr, száj, fogak, áll, arcforma) tüzetes szemügyrevételével jár -különösen azoknál, akik érdeklődő, kíváncsi természetűek.
Izgalmas megfigyelés lenne, ha egy vizsgálat tárgya arról szólna, hogy egy hasonló arcformájú, szemállású személy mennyire választ tudatalattijával valakit párjának vagy barátjának, beosztottjának csak azért, mert mondjuk épp olyan telt a szája vagy mandulavágású a szeme, mint neki, vagy, mert éppolyan kerek az arca és hasonló helyen van az anyajegye. (Érdekes: úgy tartják, hogy a régóta boldog kapcsolatban élő házaspárok egy idő után elkezdenek külsőben is egymáshoz idomulni.)

Az egyént vizsgálva, minden esetben a szem árul el a legtöbbet. Nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ezt az érzékszervünket nem csak a látásra használjuk, hanem ki nem mondott gondolatok közvetítésére is – akár akarjuk, akár nem. Tekintetünk tisztasága lelki állapotunkat tükrözi, de az intelligencia mértékéről is árulkodik, ahogy más rejtett tulajdonságokra is utal.

Attól függően, hogy az orrtól milyen távol, milyen mélységben, illetve ívben helyezkednek el a szemek, tudunk következtetni a vizsgált személy bizonyos tulajdonságaira.

A távol ülő szemeknél gyakorlatiasságra, ravaszságra, számító személyre következtethetünk, míg a közel ülő szemek tulajdonosait szűk látókörűség, kicsinyesség jellemzi. A legjobb az, amikor a két szem között még egy szemgolyónyi hely van.

Ha valakinek mélyen ülő szemei vannak, stabil, kitartó, konstruktív gondolkodásra vall, bár olykor egy kicsit túl merev, vagy nehéz felfogású is lehet.

A nagy szemek kíváncsiságot, gyermeki lelket sejtetnek, aki őszinte, sokszor naiv, egyes esetekben nehézkes felfogást, üres fejet is jelenthet.

A kis szemekkel megáldottak inkább az értelmi dolgokkal foglalkoznak, érzelmi életük kevésbé intenzív. Ha hozzá még szűk szemekről van szó, ravaszságra számíthatunk.

Akinek lefelé görbülő formájú is a szeme, erősen kritikai érzékkel rendelkezik.

A feltűnően furcsa vágású és formájú szemek (pl. a szemzug furcsa ívben érkezik az orrhoz) őszintétlenséget, kiszámíthatatlanságot sejtetnek.

A felfelé ívelő szeműekkel a legjobb kijönni, ők kevésbé konfrontatív személyiségűek, vidám természetűek és alkalmazkodók, játékosak.

A nagy, lefelé eső szemhéjú emberek zárkózottak, hidegek, náluk az elme győzedelmeskedik mindenek felett.

Ideálisak a normális vágású, vízszintes állású szemek,  azok kiegyensúlyozott, egyenes jellemre utalnak. Ehhez pozitív értékként kapcsolódhat, ha tágra nyílt szemekkel tekint az egyén a világra, ami gyors és fogékony észjárást, nyitottságot és érzelmességet is mutat.

Amikor a szemek színéből birtokosának habitusára következtetünk, szintén sztereotipikus állításokat írhatunk:

Minél sötétebb, annál szenvedélyesebb, temperamentumosabb az egyén, akik érzelmesebb típusúak, míg minél világosabb valaki szeme, annál inkább a logikus gondolkodás és  hidegség jellemzi. Középen helyezkednek el a világosbarna szeműek, akikre a meleg, nyugodt, megbízható jelzők kapcsolhatók. A skála nagyon színes, szó szerint, aki mélyebben bele szeretné vetni magát a témába, javasoljuk, hogy keressen fel egy tematikus portált.

A szemöldök íve is érdekes eredmények megállapítására serkentett bizonyos szakembereket:

A felfelé, kereken ívelő kreatív, nyitott személyiséget sugall, míg a megtört ívű szemöldökök tulajdonosa inkább titokzatos, érzéki. Egyenes szemöldök esetében magabiztos, határozott, megbízható a viselője. A sűrű szemöldök temperamentumos, szenvedélyes embert feltételez, míg a vékony érzékeny, finom lelket takar legtöbbször.

A lényeget azért ne feledjük: az egyén valódi személyiségét csak akkor ismerhetjük meg igazán, miután már szót váltottunk vele, amikor már túl vagyunk pár találkozáson és sokat mondó szituáción, amelyek esetleg egyértelműen beazonosítható személyiségvonásokat is megvillantanak a másikról. Attól függetlenül, hogy idegenként képzeletben eljátszadozunk bizonyos helyzetekben, hogy egy-egy arc milyen embert takarhat, fontos, hogy soha ne ítéljünk elsőre!

Ha kíváncsi lennél arra is, hogy mit árul el a SZÁJ a tulajdonosáról, kattints IDE!