Ausztrália egy külön világ. Ezt nem is csak a messzeségéből fakadóan vagy az eltérő kultúrája miatt érzi így az ember, még csak nem is egzotikus állatai és őslakosainak különlegessége miatt, sem a rengeteg, Óceánia kapcsán hallott kalandos jelensége és történetei okán. De, talán mégis, mindezek összességéből egy semmi máshoz nem hasonlítható kép rakódik össze bennünk a kontinensről és az országról, amihez még hozzájönnek az utóbbi évtizedekben hallott és olvasott hírek, amik egyre inkább arról szólnak, hogy oda már csak a legkiváltságosabbak tehetik be a lábukat. Ennek oka, hogy az ország nagyon megválogatja, kit enged részesülni az ausztrál földi paradicsomból, ahol állítólag anyagi jólétre, folyamatos napsütésre és nyugodt életre számíthat a kiválasztott. Hogy mi ebből a valóság, arról Gyulay Attilát kérdeztem, aki negyedik éve él kint párjával a csodavilágban.
Miért esett a választásod Ausztráliára?
Teljesen véletlenül. Ha pár éve nekem valaki azt mondja, hogy Ausztráliába fogok élni, akkor azon egy jót röhögök. A történet annyi, hogy 2012-ben Angliában kezdtem, még gyenge angollal, aztán, amikor stabilabb lett a nyelvtudásom, elkezdtem munkát keresni a szakmámban, ami autóelektronikai műszerész. Nem volt igazán sikeres a dolog, mert rengeteg helyre beadtam az önéletrajzomat, de hónapokig alig 1-2 választ, ha kaptam. Menet közben az is kiderült számomra az országról, hogy a 4 évszakból mondhatni, mind a 4 ősz, 365 napból 350-et esik az eső (az angol gondolkodást és mentalitást nem is említem), akkor poénból (vagy inkább elkeseredésből) beadtam az önéletrajzomat egy ausztrál állásra. Ők egyből visszahívtak, megtörtént az állásinterjú Skype-on, ami után jött is a „congratulation!” – mikor megyek? Ekkor jött a húha, biztos, hogy 15000 km-nél nincs közelebb meló? De addigra Angliából már elegünk lett és azt is tudtam, hogy Magyarországra én már nem megyek vissza sosem, és a lengyel barátnőm, akit Angliában ismertem meg, szintén azt mondta, hogy tőle mehetünk. Az Angliában töltött 1,5 év után az is kiderült, hogy a honvágy miatt sem kell aggódnom, úgyhogy igent mondtam.
Tényleg olyan nagy procedúra, mondhatni lehetetlenség munkavállalási- illetve letelepedési engedélyt, vízumot kapni az országba?
Igen, nagyon bonyolult procedúrát kell elképzelni, rengeteg féle van, nem egyszerű megkapni, sokaknak gyakorlatilag esélytelen. Hogy miért ilyen nehéz ide bejutni és itt is maradni? Mert a rendszer jó. Mivel az ország csak pár száz éves, még javában épül, kifejezetten képzettséggel rendelkező emberekre van szükség. Nagyjából 52-szer akkora, mint Magyarország, mégis csak 22 millióan élünk itt, ezért nagyon kell az ember – de használható munkaerő! Az angol követelmény. Én is ezért kezdtem Angliába, hogy elsajátítsam a nyelvet. Ide már csak úgy jöhet az ember, ha van egy jó szakmája és jó az angolja. És ahogy kezdtem az imént: rengeteg féle vízum van, a pontrendszeren alapuló is létezik. Nem túl népszerű, mert túl magas a követelmény, normál földi halandó nehezen üti meg a mércét.
Mesélnél a vízumszerzési lehetőségekről?
3 fő fajtája van: Az egyik a Visitor/turista vízum, amivel beutazhatsz, egy kicsit körülnézel, nyaralsz egy jót, majd hazamész. Ehhez nem kell tudnod angolul, és persze munkát sem vállalhatsz vele. Létezik tanuló vízum, amit akkor igényelhetsz, ha mondjuk befizetsz egy csomó pénzt egy suliba, ide jössz és tanulsz. (Itt mindjárt jelezném is, hogy Ausztrália benne van a világ első 5 legdrágább oktatásban.) Munkát is vállalhatsz tanuló vízummal, de csak felét a normál heti 40 órának, tehát heti max. 20 óra, ehhez angolul is kell tudnod, de csak amennyire az iskola azt megköveteli. Ha a sulit befejezted és a vízum lejárt, akkor irány haza! Hacsak, nem találsz egy céget, aki nem csak munkát ad, de szponzorálja is az új vízumodat. Amennyire én tudom, ez nehéz ügy. Azt is mondják, hogy a tanulói vízummal a legkönnyebb idejönni, mert csak pénz kell hozzá, de a legnehezebb is vele itt maradni. Magyar ügynökök szeretik, mert mindenki könnyen beleugrik, ők pedig nagy jutalékot kapnak a sulitól. Nem ajánlom, de szakma nélkül, sokaknak ez az egyetlen indulási lehetőség. A normális munkavállalói vízum szerintem a legjobb és legjárhatóbb út, amihez három alapvető dolog szükséges: 1, Angol nyelvtudás általában IELTS 5 (ez kb középfoknak felel meg). 2, Cég, aki alkalmaz és szponzorál a vízumra. 3, Szakma, ami rajta van a szponzor listán. Ha mindezek megvannak, jöhet az orvosi vizsgálat, rengeteg hivatalos ügyintézés, csomó papírmunka, sok pénz, és több doboz nyugtató.
Amikor megkaptad az állást, akkor mit tudtál Ausztráliáról, illetve utána mi volt az első néhány dolog, aminek utánanéztél?
Nem sok mindent tudtam az országról azon kívül, amire még a suliból emlékeztem; hogy jó nagy ország, jó meleg, száraz az időjárás, hogy van sivatag is, és sok a veszélyes állat. Amikor ezt előadtam a munkaközvetítőnek, kérte, hogy nézzek azért utána pár dolognak még az interjú előtt. Szóval leültem és mindennek szépen utánaolvastam. Ekkor derült ki számomra, hogy elég jó kis ország ez, az életszínvonal a fizetésekkel együtt elég magas. Az is jól látszott, hogy nem egyszerű ide a letelepedés, tehát, ha megkapom az állást, akkor nagy mázlink lesz. Pláne, hogy a cég felajánlotta, hogy teljes mértékben intézi a vízumunkat. Nekem csak a nyelvvizsgáról kellett papír meg a repjegyet kellett kifizetnem (de később azt is visszaadta az állam 100%-ban).
Hogyan készültetek fel a kiutazásra?
Módszeresen készültünk rá, hiszen nagy döntés, hosszú az út, és nagyon messze van Ausztrália. Onnantól, hogy megkaptuk a vízumot, 1 hónapot adtam magunknak a végső felkészülésre. Először is, mind a ketten haza akartunk látogatni a nagy út előtt. Ki tudja, mikor megyünk vissza legközelebb (4 éve vagyunk itt, talán jövőre, de az sem biztos). Szóval 2 hét Magyarország, 2 hét Lengyelország következett. A hivatali ügyeket le kellett zárnunk; bejelenteni, hogy tartósan külföldre költözünk, adóhivatali-, egészségbiztosítás teendők, bankkártyákat lezárni, Ausztráliában bankszámlát nyitni, pénzt transzferálni, fogakat átnézetni, rendbe tetetni (itt nagyon drága és silány) stb. Gyakorlatilag igyekeztünk maximálisan bebiztosítani magunkat, lévén, hogy innen nem tudunk egy délután alatt hazaugrani egy fapadossal 45 fontért, ha valamit intézni kell. Innen 3 nap és pár ezer dollár az út haza. Telepakoltunk 4 nagy dobozt a legfontosabb dolgainkkal, amiket csak akkor küldettünk ide ki, amikor már biztos helyünk volt. A vízum ügyintézése szintén jó pár hónapba telt; decemberben kaptam meg az állást és júniusban utaztunk ki.
Milyen volt az első benyomásod Ausztráliáról?
Amikor kiléptem a repülőből, megcsapott a jó meleg és párás levegő, pedig akkor 10 óra volt már. Ez azért is meglepő, mert nyárból az itteni télbe jöttünk, mégis melegebb volt. Emlékszem, másnap reggel újra meglepődtem, hogy süt a nap és elég a rövid gatya. Pedig itt akkor tél volt. (Ugye, itt a déli féltekén pont fordítva van, mint Európában; amikor ott nyár van, itt tél.) Ami szintén meglepett, hogy amikor bekapcsoltam a tévét, majdnem mindent értettem. Ez a vidéki Anglia után nagyon kellemes benyomás volt, mert ott a borzasztó akcentusok miatt csak kb 65%-ban értettem az embereket. Azt mondják, hogy az ozzy akcentus fura. Nem igaz. Használnak hülye szavakat, de szépen és érthetően beszélnek. Persze, egymás után értek és a mai napig érnek a csakis pozitív benyomások.
Mennyi idő kellett beleszokni a kinti létbe?
Ahogy mondják, a jót könnyű megszokni. És tényleg nagyon könnyű volt, ahogy beilleszkedni is, mert nyugi van, senki nem rohan, nem siettet és mindenki rendkívül segítőkész. Persze, vannak furcsaságok az eltérő kultúrából adódóan. Itt nem található meg az Európában megszokott üzletláncok, hipermarketek, nincs Tesco vagy Telecom vagy Media Markt. Itt Woolworth, Telstra, DickSmith van. Amikor először mentünk végig az utcán, csak néztük a boltokat, hogy ez mi, itt mit adhatnak: enni vagy inni, vagy ez csak egy bútorbolt vagy a bank? Úgy érzed magad, mint egy gyerek, aki most tanul mindent. De pár nap vagy hét alatt kezdtük átlátni a dolgokat.
Hol éltek, milyen városban kaptatok lehetőséget?
A város neve Dalby, aminek a lakossága nagyjából 10 ezer főre tehető. Három órányi útra van az óceánparttól és a fővárostól, Brisbane-től. Egy 4 hálószobás házban lakunk ketten, a párommal Maggie-vel. 2 fürdőszoba, 3 beállásos garázs és akkora kert tartozik hozzá, hogy kertész nyírja a füvet traktorral. Itt vidéken egyszerűen nincs kisebb. A legközelebbi város 1 órára van, ezért mondhatni, egy kicsit elszigetelt, de van itt minden. A környezet gyönyörű, igazi Ausztrál vidéki kisváros. 20 percre tőlünk van egy nagy tó, amit vízi sportra lehet használni (már ha van benne elég víz) Idejárunk jetski-zni, wakeboardozni, kajakozni, vagy kempingezni, kikapcsolódni. Szintén olyan 1 órányira van egy esőerdő. Annak ellenére, hogy esőerdő, teljesen más ott a klíma, mint itt, a szubtrópuson. Mivel magas hegyen van, így sokkal hűvösebb. Nagyon hasonlít az európai klímára ezért ha egy kis hűvösre vágyunk ott töltünk egy-egy hétvégét.
Most mit dolgozol, dolgoztok? Hogy tudnád leírni a kint jellemző munkamorált, a munkahelyi légkört, összehasonlítva mondjuk a hazaival?
Egy Toyota szervízben, Queenslandben dolgozom autóvillamossági szerelőként. Ugyan 3 órára fekszik Brisbane-től és az óceántól, egy 10 ezres kisvárosban Dalby-ban, de $28/óra a fizu. Én nettó havi 4000 dollárt keresek a Maggie kb ötöt, mint kezdő gyógytornász. Ez a magyar fizetés többszöröse, de nyilván az árak és szolgáltatások nagyon magasak itt (azért félre is tudunk tenni valamennyit). Szóval nincs nagyon anyagi gondunk. Nekünk, európaiaknak, pláne talpraesett magyaroknak könnyű az itteni munka. Mivel nem idegesítően buták, mint az angolok, de az oktatási rendszerük gyengébb a magyarnál, ezért a könnyebb a követelményüket teljesíteni. Munkahelyi stressznek vagy egymás szívatásának nyoma sincs. A jó életkörülmények miatt nincs senkinek nagy gondja, ezért állandóan viccelődős, jó a hangulat. Ez egyébként nem csak a melóban, hanem mindenhol jellemző. Nincs rohanás, kapkodás, türelmetlenkedés. Ha vége a melónak akkor szépen hazamész és élvezed az életedet meg a napsütést. Ha nagyon unatkozol, akkor kimehetsz jetski-zni vagy besörözöl.
Milyenek az ausztrálok?
Állandóan viccelődnek poénkodnak. Nagyon befogadóak és segítőkészek. Ugyanakkor kíváncsiak és nyitottak is, pláne az európaiakra. Mi itt olyan csodabogarak vagyunk. Szeretnek, tisztelnek és fel is néznek ránk. Ha még segítünk is nekik (van bőven miben) akkor aztán hű. Nagyon lazák, állandóan „no worries mate and take it easy mate”. De nekünk itt amúgy is minden „easy”. A jó életkörülményekből adódóan kicsit lusták is, mivel nincs rajtuk nyomás. Ha túlóra van, azt általában mi, külföldiek nyomjuk.
Milyen a lakosság összetétele?
Az ausztrálok kb 80 százaléka brit vagy ír eredetű a többi 20 százalék az más bevándorló szülők leszármazottja. Egyébként a második legnagyobb számban jelenlevők itt az ázsiaiak. Rengetegen vannak, pláne a nagyvárosokban. Ott az utcán minden második ember ázsiai. Itt vidéken ez a Fülöp-szigetieket is beleértve, max. 10 százalék. Indiaiak élnek még nagyobb számban Ausztráliában, de itt, vidéken nagyjából 5-, nagyvárosokban max. 10 százalék.
A társadalmi különbségek mennyire jellemzők és miben nyilvánulnak meg?
Anyagi szempontból tapasztalhatók nagy különbségek, de mélyszegénységről nem beszélhetünk. Ha itt valaki szegény, akkor az azért van, mert lusta és nem akar dolgozni. Ha nincs munkád, nem baj, az állam utal pénzt, amiből nem nagy lábon, de simán megélnek. Lakhatásra, kocsira, kajára, piára bőven elég. Más szempontból nincs társadalmi különbség. Itt senki nem nézi le a szakmunkást vagy a takarítót. Mindenki megbecsüli egymás munkáját és tisztában van vele, hogy valami oknál fogva idáig jutott. A nap végén együtt isznak a pubban és a hétvégén mindenki együtt strandol. Nagyjából mindenki tudja, hogy kinek hol a helye. Itt nem kell szégyellni, ha nem vagy agysebész, ügyvéd vagy öltönyös manager. Itt nem néznek ki a boltból vagy a bankból, ha koszos melós ruhába mész be. Sőt, tisztelettel néznek rád, mert valószínű, keményen melóztál. Mivel az ország még épül, ezért tudják, hogy szükség van a munkás szakemberre, aki utat épít, teherautót vezet vagy traktort szerel, ezért koszos.
Milyen az átlag életszínvonal valójában Ausztráliában?
Az első 5 legélhetőbb ország a világon. A közbiztonság nagyon jó, nem jellemző a bűnözés. Ha valakit kinyírnak, az általában drogos ügy, az is általában nagyvárosban történik és egyből vezető hír a híradóban. Megteheted, hogy járatod a kocsid a parkolóban, hogy addig is menjen a klíma, amíg vásárolsz; senki se viszi el, mert mindenkinek van legalább kettő. Nekünk nincs kerítés a ház körül, kint van minden: kerti bútorok, BBQ grill sütő, ki tudja meg mi, és nem félek, hogy bármi eltűnne. Ha valakinek kell valami, azt megveszi, mert van rá keret. A magas életszínvonalból adódóan nem jelent gondot étterembe járni, évente kétszer nyaralni menni, 2-3 évente lecserélni a kocsit. A ruházkodás könnyű, mivel nem kell 4 évszakra 4 különböző ruhatárat cserélni. Többnyire nyári ruha kell, rövid gatya, strand papucs. Télire hosszúnadrág meg pulóver.
Hogy kell elképzelni az időjárást ott, ahol éltek?
Mi azt mondjuk, hogy ez itt az örök nyár. Mi Quennslandben élünk, ami szerintem a legszuperebb állam. Az óceánhoz közel trópusi az éghajlat, de itt már, picit beljebb(250 km) szubtrópusi. Gyakorlatilag két évszakról beszélnek: tél és nyár. Nyáron 40-45°C van napközben, éjszaka 25-30°C. Sokat esik, ami azt jelenti, hogy délután gyakran egy 15-20 perces igazi trópusi eső hűti le a kedélyeket, viharral és széllel. Aztán fel is szárad és már tűz is újra a nap. Télen 20-25°C van napközben, gyönyörű, állandó napsütés; felhőt ne keress. Én sokszor percekig bámulom a hihetetlenül kék eget. Persze ez az angliai 1,5 év homály után jobban értékelendő. Mivel nincs felhő, nem is esik, a tél eléggé száraz. Este húzós itt a „sivatagban” párszor 0°C de nem egyszer -1,-2°C is volt már. Az európai télhez ez semmi, de itt nagyon hidegnek számít. Mivel csak 1-2 hónapra jellemző az ilyen hideg, és akkor is csak hajnalban, ezért a házak nincsenek szigetelve és nincs fűtés. Mi télen csak a hálószobát fűtjük villany radiátorral, a ház többi részében hajnalra 6°C -ig lehűl a levegő. Meleg ország, de én sose fáztam annyit mint itt. Téli ruha nincs, reggel, 0 fokban kemény a melót pulóverben kezdeni, de délben már 20°C van, szóval a pulcsi se kell.
Általában bérlik a lakásokat vagy többségében magántulajdonban vannak?
Többnyire bérlik. A bérleti díj nem vészes, pláne itt vidéken. Én $1400 fizetek havonta egy 4 hálószobás nagy házra. Itt az ingatlan árak irreálisan magasak, ami komoly probléma, az állam próbál is beavatkozni, de nem sok sikerrel. Mivel nagyon sok ázsiai jön ide tanulni, a tehetős szülők megveszik a gyermeknek az ingatlant, ami felnyomja az árakat. $250-300 ezer alatt nem is lehet ingatlant vásárolni, ami vidéken egy 2 hálószobás ház, nagyvárosban 2 hálószobás lakás. Felső határ a csillagos ég. Egyébként az első ingatlanra $15-20 ezer támogatást ad az állam. Hontalant még nem láttam. Ha valaki annyira le van csúszva, az lakókocsiban lakik.
Milyen mértékű a munkanélküliség?
Itt 5,9 százalék ebben a pillanatban, ami nem olyan vészes (Magyarország 7,9%) ahogy korábban írtam munka van bőven. Ha valakinek nincs munkája, az képzetlen vagy elvan a segélyeken. A magas követelmények ellenére is ezért magas a bevándorlás, mert kell a munkaerő. Ennek persze nem minden ausztrál örül, mert mi, bevándorlók sokszor magasabb képzettséggel rendelkezünk és a munkát is jobban értékeljük, ezért keményebben is dolgozunk. Tehát, van hogy a bevándorló viszi el a munkát az ausztrál elől.
Milyen információd van a vállalkozók helyzetéről?
Mivel én alkalmazottként dolgozom és nincs vállalkozó ismerősöm, annyira nem ismerem ezt a szektort, de amennyire tudom, az állam nagyon is támogatja, különösen a kisvállalkozásokat. Évi $18 ezer jövedelemig nem fizetsz adót, pontosabban fizetsz, de az adóév végén (június) visszakapod. Ezt nem úgy hívják, hogy adóbevallás, hanem adóvisszatérítés (taxreturn). Itt az állam nem a te zsebedből akarja az övébe tenni a pénzt, hanem a te zsebedbe akarja tenni vagy hagyni, hogy költsd el és mozgasd a gazdaságot. Ha nem igényelsz vissza adót, azert megbüntetnek.
Milyen az oktatási rendszerük?
Mivel nincs gyerekünk, csak két macska (az állatorvos drága) nem nagyon tudom pontosan a választ. Annyit tudok, hogy fizetős, de passz, hogy mennyi. Azt is tudom, hogy állami iskola olcsóbb és van magán iskola (valószínű jobb), ami drágább. Követelményszint a magyarhoz képest sokkal gyengébb, de világviszonylatban is. Pont a napokban hallottam a rádióban, hogy egy friss felmérés szerint, az ausztrál diákok a matematikában és egyéb tudományokban is alul maradnak a világ többi tanulóitól. Csak egy példa: nem tanulnak világtörténelmet. Kérdeztem őket a világháborúkról, és sajnos elég nagy a homály. Csak azt tudnám, hogy akkor milyen történelmet tanulnak, mert hogy az ausztrál mindösszesen 200 éves, és ezalatt sok minden nem történt….
Milyen az egészségügyi ellátás rendszere?
Jó, de drága. Minden kezelésél vagy ellátásnál fizetsz, mint egy szolgáltatás után. Van egy úgynevezett medicare rendszer. Alanyi jogon jár minden állampolgárnak, vagy ha már állandó vízummal vagy. Ez fizeti az ellátásod kb 60 százalékát, a többit te fizeted. Emellett fizethetsz magán beteg biztosítást, amivel jobb ellátást kapsz és többet is fedez. De mindig is lesz önrész. Szerencsére, nem nagyon járunk dokihoz, de láttam már olyan hirdetést, hogy kocsi eladó fogorvosi számla miatt. Úgyhogy, nem árt, ha van biztosítás és jobb, ha nem vagy beteg. Egyébként ideiglenes vízumnál követelmény a saját betegbiztosítás, mivel a medicare még nem jár.
Milyen a politikai kultúra, mennyire „éles” a helyzet?
Gusztustalan, mint mindenhol a világon. Talán még gusztustalanabb is, mint Magyarországon. Pártok közötti együttműködés egyáltalán nincs, még a koalícióban sem, egymást fújolják éjjel-nappal. Ez a választási kampányban aztán végképp gyomorforgató. Egyik se azt hangoztatja, hogy mik a célok, törekvések, programok, hanem hogy a másik miért hibás és használhatatlan, rossz döntéseket hoz. Ennek ellenére, nem mérgezi meg az emberek hétköznapjait, mint Magyarországon. Itt nem is politizálnak annyira, mert akárhogy is van, az ország és a gazdaság jól működik. Mindenkinek a magánügye, hogy miben hisz és kire szavaz. Egyébként itt az állampolgároknak kötelező szavazni. Ha valaki nem megy el, annak büntetést kell fizetni. Tehát olyan sincs, hogy nem érdekel, majd lesz valahogy, aztán 4 évig sírok, hogy rossz kormány van hatalmon.
A kulturális életről is szólnál pár mondatot?
Abszolút multikulti van, magyarul: nincs kultúra. Ez itt a kultúrák olvasztótégelye. Mivel rengeteg különböző kultúrából érkeznek a bevándorlók, lehetetlen mindet megtartani. Az ázsiaiak, indiaiak ragaszkodnak a kultúrájukhoz, nem is tudnak beilleszkedni. Észre se vettük, de mi már például nem ünnepeljük a Mikulást. Itt nincs, ezért mi is elfelejtjük. Húsvétkor szintén nem locsolkodunk, de sok ilyen van. Azt kell mondjam, hogy európai kultúrához viszonyítva, kulturálatlanok. Nem köszönnek, csak megjelennek és eltűnnek. Engem kinevetnek, hogy kopogok az iroda ajtaján, mielőtt benyitok. Ha tüsszentek, nem mondja, hogy egészségedre, és ha te mondod neki, akkor sem mondja, hogy köszi. Nincsen semmi baja veled, egyszerűen kulturálatlan. Nekem az európai kultúra nagyon hiányzik. De hát, valamit valamiért.
Beszélhetünk kint magyar közösségi életről? Létezik olyan magyar fórum, csoport, összejövetel, bármi, ahol számíthattok egymásra?
Természetesen van magyar közösség, úgy tudom, minden állam fővárosában van magyar klub. Emellett vannak úgynevezett magyar házak, ahol szoktak szervezni klub rendezvényeket, és elég sok magyar étterem is van. Itt Queenslandben, a két nagyvárosban, Brisbane-ben és Gold Coastban legalább egyszer egy évben van magyar fesztivál (például Pálinka fesztivál, Gulyás fesztivál vagy éppen Lángos fesztivál), de sok helyen van gyakrabban is. A legnagyobb magyar közösség Melbourne-ben van, Sydney után ott él a legtöbb magyar. A pontos okát ennek nem tudom, de valószínű azért van ez így, mert Victoria és Új Dél Welsz állam éghajlata hasonlít leginkább a mi európai éghajlatunkra. Ha jól tudom, ebben a két városban magyar iskola is van. Ahogy az óceánparttól és a fővárosoktól megyünk befelé, a sivatag irányába, a magyarok száma egyre csökken. A mi kisvárosunkban én vagyok az egyetlen magyar. Innen beljebb a következő városban is egy magyar van, és annál távolabb már nincs egyetlen sem. Természetesen a digitális világ ezen a területen is teret hódít: létezik egy Magyarok Ausztráliában Facebook csoport, több mint 2800 tagja van. Mivel én egy kicsit el vagyok szigetelve, nálam a csoport tagsággal ki is merül a magyar közösségi élet. Ausztráliában élő magyarokra vonatkozó hasznos kérdések és információk kerülnek itt megosztásra nap mint nap. Politikai témák, pláne magyar, fröcsögős hülye postok nem kerülhetnek az oldalra. Ha mégis, az adminok törlik. Tag csak Ausztráliában élő lehet.
Kinek és miért ajánlanád az országot?
Elsősorban azoknak, akik nyugalomra és kiszámítható életre vágynak, akik nyitottak és készek egy totál idegen kultúrában, a világ másik oldalán élni. Persze, szeretni kell, illetve tűrni a nagyon meleget. Ha valaki ragaszkodik a magyar mentalitáshoz, kultúrához, szoros a kapcsolat a családdal, az honvágy gyanús. Azoknak nem biztos, hogy itt menni fog. A honvágy kemény dolog, sokan mentek haza miatta. Én azért is kezdtem Angliában, mert halottam, hogy a honvágy csúnya dolog. 15000 kilométerre vagyunk az országtól, amit ismerünk, ahol születtünk, ahol felnőttünk. Innen nem látogatunk haza 3 havonta. Ha meghal a nagymama, akkor a Skype-on sírsz a családdal, de a temetésre nem biztos, hogy hazamész. Persze, az aki fél az állatoktól, annak szintén nem Ausztrália az álom desztináció; gyilkos pókok, kígyók, medúzák, krokodilok és cápák. Nem kamu, tényleg vannak. Oda kell figyelni és kész. Én a pozitív oldalát nézem. Lelassít, megtanít a lábad elé nézni és odafigyelni a környezetre, hogy mi mozog a bokorban.
Nagyon sok szép és jó dolgot mondtál eddig is, de mit szeretsz a legjobban Ausztráliában, mi fogott meg a legjobban benne?
Talán a 3 legfontosabb dolog: az örök nyár, a nyugalmas, stresszmentes, kiszámítható élet és az anyagi biztonság. Emellett persze rengeteg minden, de kiemelném még a pozitív és jó kedélyű, befogadó embereket, a gyönyörű országot, ugyanúgy az óceán partot, és beljebb a szárazföldet, amit itt úgy hívnak, outback.
