Nem emlékszem már pontosan, általános vagy középiskolai feladata volt -e a lányomnak egy családi címer megtervezése, de az határozottan rémlik, hogy nagyon jól elszórakoztunk rajta. A dolog lényege az volt, hogy olyan szimbólumok kerüljenek fel egy tetszőleges formájú pajzsra, amelyek jól jellemzik a famíliát. Nagyjából ennyiben ki is merült minden ismeretem a heraldikát, azaz a címertant illetően. A különleges tudomány alapjaiba egy kellemes, új ismeretségnek köszönhetően avatódtam be, nem is olyan régen. Hoppál Dezső és felesége, Péter Ilona láttak vendégül győri otthonukban, ahol a könyvespolcoknál sertepertélve ritka kincsekre bukkanhat a fogékony látogató. Az aktív korában sikeres építészként ismert férj nyugdíjazása után kezdett el többek között címertannal, zászlótannal, pecséttannal és eredettannal (genealógiával) is foglalkozni, és nekilátott címereket tervezni. Mint mondta, nem tudott magával mit kezdeni a számára túl sok szabadidővel szolgáló időszakban, ezért nekilátott „firkálgatni”. Mint megtudtam, neki és feleségének köszönhetően elkészült egy képes nemzetközi címer „leltár”. Mégsem erről a többéves munkát felölelő projektről beszélgettem a ma már nyolcvanon túli, jó humorú Dezső bácsival, hanem a rendszerváltás után jellemző címerek elterjedéséről, amit az országban néhány tervezőnek köszönhetünk. Ő az egyik közülük, aki közel száz település lényegét próbálta megfogalmazni néhány alapszínnel és szimbólumokkal.
Ahogy így lapozgatom a tökéletes rendezettségben átadott gyűjteményt, azon gondolkodom, tulajdonképpen hogyan lehetne összefoglalva átadni a címer lényegét?
A címerek stilizált képeket, emberi, állati alakokat, fegyvereket és szerszámokat is tartalmaznak, melyek közül néhány nagyon jellemző. Ezek a megkülönböztető ábrákkal ellátott pajzsok később a pecsétekre és zászlókra, nyeregtakarókra, sisakra, stb. is rákerültek. Eredetük a középkorra nyúlik vissza, amikor elkezdték megkülönböztető jelként használni őket, először a hadi cselekmények és a haditornák során. Majd a családok, földesurak, lovagok megkülönböztető jelvénye lett. Koronként és országonként változott a címerek jelentősége. Ennek a színes jelvénynek az alapja a pajzs, lévén, hogy a fegyverviselő nemesekhez kapcsolódott először. Pajzs nélkül nincs címer.
És az, hogy milyen formájú egy címer, mitől függ?
Többféle pajzsformát különböztetünk meg: van az ovális, hosszúkás, a lekerekített oldalú háromszög, a kerek talpú, négyszögletű, csücskös talpú – hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ha arra gondol, hogy amikor én terveztem a falvaknak, miért lett egyik ilyen, a másik olyan, arra nincs egzakt magyarázat. Egy településnek többfélét is terveztem, azok közül választotta ki mindig a képviselőtestület azt, amelyik számára a legszimpatikusabb volt. Ilyen értelemben nem beszélhetünk aranyszabályról.
A címeren található alakok, ábrák honnan jöttek? Hogy zajlott a felkéréstől a kivitelezésig egy címer elkészítése?
Ahhoz, hogy egy jó címer elkészüljön, ismernem kellett a település történetét, ezért az elsők között kértem egy monográfiát róla, illetve sokat beszélgettünk a történelméről és arról, hogy miről, kiről híres a hely, illetve mi jellemző rá a jelenben. Na most ugye, minél kisebb a falu, annál több hírességet mond…De a legnagyobb bajban akkor voltam, amikor a nagyon kevés lélekszámú, piciny településeknek kellett valamit kitalálni, ahol volt egy kocsma meg egy templom. Ilyenkor jó mélyre kellett ásni, hogy találjon az ember valami kapaszkodót. Ha van egy falu és benne 3 tyúk, az nem érdekes, de az, hogy mondjuk egykor Zrínyi Miklós ott ivott a patakban, az már valami. Ezeket sokszor a szájhagyományban kellett keresni.
Tényleg, olyankor mit lehetett kitalálni, ha semmi nem történt az adott helyen?
Akkor jött a kapa, kasza, templom és búzakalász. Azért szerencsére több címert terveztem olyannak, ahol kisebb-nagyobb eseményekről írtak a krónikák, vagy legalább volt egy védőszentjük. A másik véglet az volt, ahol halásztak, vadásztak, híresség is volt bőven, ráadásul egyéb jellegzetességet is fel tudtak mutatni, ne adj Isten még megörököltek egy pecsétet is.
Ilyen esetben mi került fel a pajzsra?
Sajnos az elején beleestem abba a hibába, hogy hagytam magam a polgármesterek által meggyőzni, és a kelleténél több figura került rá egy-egy címerre. Mindent bele akartak zsúfolni. Ezért is szoktam mondani, hogy amiket a végén csináltam, azokat vállalom is. Ott már többet érveltem, jobban kitartottam az álláspontom mellett, hogy egy címer annál szebb, minél kevesebb jelkép van rajta, és nem hagytam magam befolyásolni. Más díszítőelemekkel is lehet játszani, mint például a pajzstartók, sisakdíszek, foszlányok, stb.
Tehát ha jól értem, olyanra volt szükség, ami unikumnak hatott, ami máshol nem volt meg, ami más településtől megkülönböztette.
Igen, ez volt a cél.
Milyen szabályszerűségekről illik tudni az embernek, ha a címertervezés irányába menne el?
Általában a címerben nem szabad beleírni se évszámot, se szöveget. Ha mégis határozott kérés érkezne ez irányba, akkor úgy szoktuk megoldani, hogy csinálunk egy keretet, ahol elhelyezzük, de általában nem helyes. Továbbá, vannak úgynevezett szigorú szabályok a heraldikában, mint például, hogy színre színt nem lehet rakni; vörösre nem lehet kéket festeni, csak aranyat, sárgát vagy fehéret, azaz ezüstöt. Csak alapszínekkel dolgozunk. Árnyékolni nem szokás, nem illik a maszatolás a címerhez.
Milyen jeleket illik megkülönböztetni heraldikailag a szimbólumoktól?
A hullámvonal vizet jelent, hogy az adott helyen csörgedezik egy patak, vagy folyó, esetleg tó található. A tagolás lehet érdekes még a vizsgálódó szemek számára. Amikor függőlegesen szeli ketté a címert, az úgy hívjuk, hasítás. Ha vízszintesen, azt vágásnak nevezzük.
És az mitől függ, hogy egy címer egyszerű, vagy hogy mindenféle cirádák vannak rajta?
Erre nincs szabály. A középkorban használtak általában pajzs alakúak, a kacifántosabbak már a barokkban kezdtek előjönni.
Mint például azok, amelyeknél olyan, mintha az egészet sűrű növényzet venné körül?
Amire gondol, az az úgynevezett foszlány. Nemesi címereknél gyakran előforduló motivom volt. Onnan ered, hogy a régen a lovagok hatalmas köpenyt viseltek (amik még a lovat is betakarták), és amikor elmentek a csatába, sokszor össze-vissza vagdosták őket. A végén tiszta rongy lett ez a köpeny. Ezt hívták foszlánynak. Idővel ez átment olyanba, mintha növényi levélmintákat adna ki, ahogy már Ön is látja. Amúgy ez nem tartozik a címerhez, ez annak egyfajta mellékdíszítése. Hasonlóan a sisakdíszekhez. Régen a címereken voltak ábrázolósisakok. A középkorban a sisak bojtján volt valami forgó. Mondjuk egy virág.
Vegyünk egy konkrét példát! Ha Bodonhely címerét elemeznénk, mit tudnánk meg róla anélkül, hogy valaha is jártam volna a településen?
Láthatjuk, hogy a templomuk védőszentje Szűz Mária. A másik, ami szembetűnik, a félhold és a csillag, a török uralomra utal. Fölötte egy páncélos kart rajzoltam karddal, ami egyik földesúruk jelentős szerepére utal a múltból. A korona általános díszítés szokott lenni, azt szerette minde falu belerakni, bár hozzáteszem, hogy nem joggal használták. A koronát csak kivételes esetekben lehetett rátenni, lévén, hogy az egy speciális, nemesi jelkép. A szabályok szerint méltóságon aluli egy falunak használni.
Egészen a tetején Jézus szíve és a szentháromság sejthető, ha folytatni akarnám az elemzést.
Igen, de be kell vallanom, annyi címert készítettem, hogy egyesével már nem nagyon emlékszem a részletekre. Amikor dolgoztam rajtuk, mindegyikhez több oldalas leírást is csatoltam. Minden egyes alkalommal indoklás is született a tervekkel együtt.
Legyen a következő címer Mucsonyé. A sas ez esetben mit jelképez?
Mint tudjuk, az egy uralkodó állat: a levegő királya. Nem feltétlenül jelenti, hogy tele van a település sasokkal vagy sólymokkal, aminek a címerében látni. A kalapácsból és a többi tárgyból arra lehet következtetni itt régen kovácsok, iparosemberek élhettek sokan. Ami itt még érdekes, a címeren látható hármas kereszt, aminél az alsó kereszt szál ferdén van elhelyezve. Az ortodox egyház használja így, Jézus felszögezett lába alatti támasztékra utalva.
Tehát sok görög-keleti vallású ember élt a faluban?
Nem feltétlenül. Hát ha már harmincan voltak egy településen, akkor már helye volt a jelképnek. Érdekes, hogy semmilyen településen nem kértek zsinagógát jelölő szimbólumot. 5 ágú csillagot kértek, de az vörös nem lehetett. Említésre méltó még az úgynevezett „beszélő címer”, például Kecskemét városáé vagy a Nádasdy családé. Ott konkrétan le van rajzolva az, ami a település nevében benne van.
A legtöbb Ön által készített címer hol látható?
A legtöbbet falvaknak terveztem, de városnak, egyesületnek, püspökségnek, családnak, iskolának is készítettem.
Van arról információ, hogy ezeket a címereket máig használják?
Én úgy tudom, igen.
Azért ez jó érzés lehet.
Tudja olyan dolog ez, mint a szüleivel van a gyerek: egy bizonyos idő után elfelejtik. De én nagyon szerettem, jó szívvel csináltam az összes címert.