Foci és cigányság. Mindkét téma már önmagában is eladható lenne egy vagány forgatókönyvvel – pláne Magyarországon. M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor nem bízta a véletlenre a sikert, összegyúrta a kettőt és csinált egy vidám filmet. A 2017-es vígjáték áprilisban debütált a hazai mozikban, de a fővároson és néhány nagyobb városon kívül nem igazán vetítették, így én is itthon néztem meg, nem is olyan régen.
Egészen jó forgatókönyvet sikerült összehozni M. Kiss Csabának, Muhi Klárának és Huszár Péternek, de részemről a képek (Réder György) és a zene (Bornai Tibor) érdemelte a legnagyobb dicséretet. Technikailag minden nagyon rendben volt.
Az eldugott magyarországi faluban játszódó film ötlete alapvetően jó (sőt mi több, szuper), de úgy érzem, hogy kicsit félrecsúsztak benne az arányok. Gondolok itt arra, hogy bár néhány jelenet kifejezetten hangulatos volt, s eredendően van a filmnek egy szerethető bája, és azt is tudom, hogy vígjáték, de olyan szinten egyoldalúan ábrázolt egy egyáltalán nem fekete-fehér társadalmi jelenséget, ami miatt megkérdőjeleztem sok mindent.
Röviden a történet: egy Acsa nevű faluban focibajnokság zajlik, ahova a helyi pap közbenjárásával a romák is nevezhetnek csapatukkal. Egy brazil út a tét, amit a győztes csapat kap – naná, hogy az egész falu kijár a pályára szurkolni. Romák a romának, fehérek a polgármesteri csapatnak, akik között ott vannak a kiskirályként élő településvezetők. Az alpolgármester mind közül a leggátlástalanabb, aki rendre keresztbe akar tenni a romáknak. A filmben halványan fut egy szerelmi szál is, de a hangsúly a focin és a rasszizmuson van, amit egy kicsit nagyon ferdén sikerült ábrázolni. Igen, tudom, nem drámát forgattak, de akkor is.
Szerintem – műfajtól függetlenül – minden nagy megmondófilm akkor nevezhető jónak, ha az alkotóknak sikerül megőrizni tisztánlátásukat. Egy kicsit csalódott vagyok, hogy nincs meg ez az érzés, de a görbe tükör megvan.
Külön értékeltem, hogy a focipályán szuper felvételek készültek, sikerült pont úgy elkapni néhány kényszerítőt, ahogy azt egy falusi pályán a valóságban is látnánk. Szinte ott álltam én is az ultrák között a pálya szélén az akciódús jeleneteknél, és hallottam, ahogy a szurkolók köpködik a szotyit. Tehát ez a varázs átjött, ahogy a kicsiny, belterjes falu fílingje is, és a szereplők, statiszták kiválasztását is szinte tökéletesnek nevezném. Bánki Gergelyt imádom, örültem, hogy ebben a filmben is viszontláthatom, de a főszereplő Nagy Dániel Viktorról, bármennyire is jó színész, nem hittem el, hogy egy barlanglakásban él és épp lehúzott a börtönben egy évet. Ahhoz túl szépen beszélt és nézett a filmben végig.
Ettől függetlenül örülök, hogy ilyen mozifilmeket is gyártunk, már csak ezért is sajnálom, hogy nem kapott nagyobb visszhangot a Brazilok. Bár az is igaz, ha jobban fókuszba kerül, valószínű, újabb okot talált volna a két szélsőséges tábor arra, hogy jól összecsapjon. No nem a pályán, ahhoz ők kevesek. Csak úgy, szokásos módon, verbálisan, belefröcskölve az éterbe.