1840. május hetedikén született az egyetemes zenetörténet egyik kiemelkedő alakja, a zseniális orosz romantikus zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij.
A zenei kiválóság Ilja Petrovics Csajkovszkij bányamérnök és Alexandra Andrejevna második gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja apja második felesége volt, az elsőt korán elveszítette, ahonnan már hozott 4 gyermeket. A második házasságból 7 gyermek született, de első leánygyermekük meghalt. A mérnök-hivatalnok család akkor költözött Szentpétervárra, amikor kis Pjotr 8 éves volt. A 19. század közepén Szentpétervár az európai szellemi élet egyik központjaként egy élénk, nyüzsgő világváros volt, ahol Csajkovszkij gondos nevelésben részesült; nyelvtanárok és zongoratanár járt hozzá. Okos, érzékeny fiú volt, aki nagyon kötődött édesanyjához, szinte rajongott érte. Érzékeny időszakában, 16 évesen veszítette el őt, kolerában halt meg az asszony. Csajkovszkij jogi előkészítőbe járt, el is végezte a felsőfokú iskolát, de szülője elvesztése után visszatért a zenéhez; a Szentpétervári konzervatóriumban Anton Rubinstein tanítványaként sajátította el a zene tudományát. Az operát, az olasz zenét énektanára, Luigi Piccoli szerettette meg vele, akit rajongásig szeretett.
Egy rövid ideig hivatalnokként is dolgozott, ám nagyon hamar egyértelművé vált, hogy az nem az ő világa. Tehetségének, szorgalmának és személyiségének köszönhetően, a moszkvai zenekonzervatóriumba került tanárnak. Lenyűgöző zenei stílusa már ekkor érzékelhető volt. 1964-ben ifj. Jonathan Strauss oroszországi látogatása alkalmával levezényelt egy Csajkovszkij darabot is, ami az első nyilvános sikerének is nevezhető. A hatvanas évek vége felé írta meg első operáját, és folyamatosan alkotott. A zenébe menekült minden jellegű problémától, a hangok nyugtatták meg, ő pedig kiírta magából mindazt, ami mélyen belül ki akart jönni. Egyre nagyobb sikereket ért el zeneszerzőként, ám közben rettenetesen magányosnak érezte magát, dacára a rengeteg barát, kritikus és zenész közelségének.
„Egyedül, mindig egyedül bolyongani a világban… Ez lenne a reám kiszabott életforma? (…) Saját otthon, néhány jó barát hiányát érzem. Sokszor lehetetlennek tűnik így tovább élnem. Lesz-e, és ha igen – hol lesz az én igazi otthonom?”
A költészettel is kacérkodott egy időben, ám az annyira nem ragadta magával, hogy a szavakkal való játékban találja meg békéjét. Labilis lelkületű művésznek írták le kortársai, akihez legközelebb húga ás Mogyeszt testvére állt. Talán ők voltak az elsők, akik tudomást szereztek a géniusz homoszexualitásáról, ami szintén frusztrálhatta az érzékeny zeneszerzőt. Ennek ellenére 1868-ban szerelmes lett egy olasz opera-énekesnőbe, Désirée Artôtba, akit feleségül akart venni, végül nem lett frigy a lángolásból – a nő másnak adta kezét. Kudarcként megélt magánélete később se lett boldogabb. 37 éves korában megnősült, korábbi tanítványa addig üldözte szerelmével, míg be nem adta a derekát Csajkovszkij. De irtózott a nőtől, menekült előle, akitől végül hűtlensége miatt sikerült hivatalosan is elszabadulnia.
Befutott zeneszerzőnek számított, nevét ismerték egész Európában, a kortárs zeneszerzők csak későn ismerték el zsenialitását, ha úgy tetszik: másságát, ami a zenében is élesen jelen volt. Nem akarta a többi akkor sztárként kezelt zeneszerző nyomdokaiba lépni, az ő elképzelései szerkezetileg és hangulatában, stílusában jelentősen eltértek a megszokott taktusoktól. 1877-ben mutatták be a Hattyúk tavát, ami nagy sikert aratott. Ugyanebben az esztendőben komolyabb idegösszeomlása volt a kudarcba fulladt házasságától, s bár folyamatosan alkotott, s mellette magántanítványai is voltak, anyagi helyzete közel sem volt kiegyensúlyozottnak nevezhető.
Fordulópontot jelentett életében, hogy megismerkedett a gazdag özveggyel, Nagyezsda von Meckkel, aki hosszú évekig támogatta. A nagyvonalú mecénás hölggyel való hosszú levelezéséből megismerhetjük Csajkovszkij életének viszontagságait. Annak ellenére, hogy őszintén vallottak egymásnak a legmélyebb gondolataikról, szenvedéseikről, sohasem találkoztak személyesen. A gazdag özvegy támogatásnak köszönhetően felhagyott egyre nyomasztóbbnak érzett tanári állásával és csak a zeneszerzésnek szentelte életét. Ekkor már megtehette, hogy beutazta Európát, ahol mint zeneszerzőt és karmestert is ismerték, elismerték. Egy évet élt Firenzében is. Különösen jót tett neki a kulturális sokszínűség, ami utazási élményeit jellemezte. Megismerkedett a kor nagy gondolkodóival és alkotóival, ami minden bizonnyal hatott művészetére is, bár alkotói időszaka alatt végig a lét kérdései foglalkoztatták, amelyeket nagy érzékenységgel írt bele műveibe. Kifinomult drámaisága a mai napig csodálatos módon repíti el hallgatóit a legmélyebb és legmagasabb érzelmi utazásokra.
„Nosztalgiás hangulatom nem akar enyhülni. Különös hangulatok ezek. Belefáradtam az életbe. Őrjítő bánat és szomorúság nehezedik rám, mindent reménytelennek érzek. Olyan ez, mint egy finálé.”
Az 1880-as években újabb fordulatok következtek: sikeres koncertsorozatok követték egymást, olyan jelentős zeneműveket írt, mint a Csipkerózsika (balett), a Diótörő, a Manfred- és az V. szimfónia, Pikk dáma (opera), először vállalt karnagyi tevékenységet. Az egyedüli negatívum a mecénás hölgy elmebaja volt, ami véget a művész vetetett havi támogatottságának is. A következő évtizedben a szakmai sikereken túl – ekkor szerezte leghíresebb darabjait – nem sok pozitívum történt az életében. A világot járta, Párizst és New Yorkot is érintve, amikor kapta a hírt, hogy meghalt húga. Depresszióba esett, honvágya volt, ráadásul egyre nyilvánvalóbbá vált bűnösnek titulált viszonya. Állítólag egyik nemes unokaöccsével tartott fenn intim kapcsolatot. Hogy szégyenében menekült öngyilkosságba vagy parancsra (állítólag maga a cár rendelte el, miután tudomást szerzett Csajkovszkij homoszexualitásáról), esetleg fertőzés vagy kolera vitte el, máig csak találgatják a zenetörténészek, életrajzírók. 1893. november elsején még teljesen egészséges volt, másnap erős gyomorfájásra ébredt, állapota napról napra súlyosbodott; november 6-án hajnalban hunyt el a nagyszerű alkotó.
Csajkovszkij szinte minden zenei műfajban maradandót alkotott. Ő volt az első, aki hazájának zenéjét az európai színpadokra is eljuttatta, az első orosz zeneszerző, akinek műveit az egész világ közönsége megismerte.
Forrás – zene.hu, , Irodalmi Rádió, Wikipédia