Nem tehetek róla, arra indult a lábam. Ötszáz métert előre, két sarkot balra. Merre is menne, ha nem oda, honnan hét éven át járt el és haza. Az ajtó zárva volt, csak a nosztalgia várt, a hazatérők jóleső fájdalma.
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba