Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Egy ház három felvonásban – The house - aFüzet

Egy ház három felvonásban – The house

A The house (magyar címén: Egy ház, három család) egy stop-motion antológia, amely egy filmen belül három különböző család életét mutatja be, akik ugyanabban a házban élnek, három különböző idősíkban. A nyitó epizódot Emma de Swaef és Marc Roels, a középsőt Niki Lindroth von Bahr, a záróepizódot pedig Paloma Baeza rendezte.

A filmben megjelenő történetek időrendben következnek egymás után, az első rész egy valószínűleg 19. századi, négy tagú család történetét mutatja be; a második rész a jelenkorban játszódik, ahol a főszereplő egy ingatlanfejlesztő patkány, a zárófejezet pedig egy disztópikus jövőbe kalauzolja a nézőket, ahol Rosa, egy macska adja bérbe a házat, és szánt szándéka, hogy felújítsa azt.

Spoileres tartalom!

 

Első fejezet – Semmi sincs ingyen

A film nyitányában egy szegény családdal találkozunk, akik egy kis házban élnek, és várják a rokonokat, akik bejelentették látogatásukat. Ahogy azt az apa viselkedéséből sejteni lehet, a vendégek megrögzött arisztokraták, akik kizárólag azért jöttek, hogy bírálják őket, miért ilyen kicsi a házuk, miért sáros az udvar, a nemrég született gyerekük pedig megint csak egy lány. A rokonok távozása után, az apa ittasan kimegy az erdőbe, ahol egy rejtélyes építésszel köt egyezséget, miszerint ingyen épít egy házat a családnak, az egyetlen feltétel az, hogy el kell hagyják régi házukat. Gyorsan kiderül viszont, hogy a ház, ami álomként érkezett a család életében, valójában egy rémálom, amiben az építész eklektikusan újra és újra átépíti a házat, a munkások zombiként viselkednek, a házvezető pedig csak egy színész, akit az építész bábkent, zsinórokon rángat. Egy adott ponton a házastársak különleges, személyre szabott ruhákat kapnak a ház építészétől, ami a ház stílusát reprezentálja. A szülők megszállottak lesznek, az anya folyamatosan varr, az apa pedig a kandallóba próbál tüzet gyújtani, viszont az csak akkor ég, ha olyan dolgot égetnek benne, ami a régi házukból származik. Az apa így szép lassan elégeti a család múltját. A ház és a család végül ennek a tűznek lesz az áldozata, az apa fotellé, az anya pedig függönyé változva a házba ég, csak a két gyerek menekül meg.

Ebben a részben a megjelenő karakterek nemezelt bábok, és az egész környezet egy babaházra hasonlít. Némi önreflexió is felfedezhető, ugyanis a lánynak van egy babaháza, ami nagyon hasonló a később felépült házukra. A 24 képkockás stop-motion animáció rendkívül precíz, minden frame tökéletesen be van állítva, és a mozgatott karakterek megjelenése nagyon sokat hozzáad a film nyomasztó hangulatához. A karaktermodellek tükrözik a kor öltözékét, illetve hajviseletét, emellett már első megjelenésükkor érezhető, hogy ez bizony nem egy tündérmese lesz.

Második fejezet – Mindent egy lapra

A második fejezet már a jelenkorban játszódik, ahol egy emberi tulajdonságokkal rendelkező, ingatlanfejlesztő történetét ismerjük meg, aki úszik a tartozásokban, viszont sikerült felújítsa a házat, és épp a nyílt napra készül, ahol a potenciális vevőkkel találkozhat, hogy megkösse élete üzletét. A ház a legapróbb részletig, tökéletesen fel van újítva, viszont egy nappal a nagy nap előtt rovarok lepik el a házat, akik ellen főhősünk keményen harcol. Itt ismét egy kis önreflexió fedezhető fel, ugyanis látszólag a végső megoldás ismét a tűz lesz, miután minden le lett fertőtlenítve, minden fertőzésre utaló dolgot felgyújt szorgos patkányunk.

 

A nyílt nap elérkeztével azonban nem várt vendégek jönnek, akik fizetés nélkül elfoglalják a házat, ráadásul pár ott töltött nap után már az egész rokonságot hozzák magukkal, akik, mint kiderül, korábban ott éltek.

A két fejezet között nem csak időbeli ugrás jelenik meg, a második rész már teljesen más vizuális stílust képvisel, és a film belső ritmusa is jelentősen felgyorsul, igazodva a mai korhoz. A nemezelt, textilből készült díszletek eltűnnek, helyettük finom, skandináv hatású díszlet jelenik meg, és a karaktermodellek is átalakulnak. A felületek letisztultak, kevésbé organikusak, a színek jelentősebben hidegebbek, és a bútorok elrendezése is hozza napjaink hangulatát.

Harmadik fejezet – Tűz után víz

A harmadik, egyben záró fejezetben, Rosa, egy szintén emberi tulajdonságokkal ellátott macska lesz a főszereplő. Egy disztópikus jövőben találjuk magunkat, ahol mindent elöntött a víz, már csak a ház áll a környéken. Itt él a besavanyodott Rosa két albérlőjével, akik folyamatosan halakkal, illetve „kristályokkal” fizetik a lakbért. Rosa nagy terve, hogy felújítsa a házat, visszaadja egykori pompáját, viszont, mivel a lakók nem fizetnek, még a vizet sem tudja rendesen megszerelni. A bonyodalom indítója Cosmos, a Tibetből érkezett macska, aki, érezve a negatív energiákat, segíteni próbál az ott lakóknak. A film végén a szereplők csónakokon, illetve Rosa az átalakított házzal, elengedve múltjukat elindulnak, felfedezni önmagukat.

Ez a fejezet ismét egy stilisztikai váltást tartalmaz, megint előkerülnek a melegebb színek és a családias hangulat, ezzel mintegy keretbe foglalva a filmet. A ritmus lelassul, igazodva a disztópikus hangulathoz.

Utóbbi évek egyik legegyedibb stílusú stop-motion alkotását tették le az asztalra a rendezők ezzel a felnőtteknek szóló, fekete humorral rendelkező drámával, amiben három, nagyjából harminc perces történet kapott helyet, jól követhetően, kellően változatosan bemutatva, amivel berúgták a 2022-es év animációs ajtaját, és jó magasra tették a lécet a többi sorban állónak.