Büszkeség, méltóság, bátorság, különcség, végzetes vonzerő – Marlene Dietrich. Egy jelenségnek számított a legendás díva, akinek védjegye jellegzetes, mély hangja és flegmasága volt, de a róla készült képekről a nyakkendő és a cigi sem hiányozhatott. Külsőre jégkirálynőnek tűnt, de nagyon is forróvérű volt – ha csak szexualitását vagy politikai elköteleződését is nézzük. Aktívan küzdött a nácizmus ellen; céltudatos, kemény nő volt, aki nem félt kinyilvánítani szavakkal és tettekkel sem véleményét.
Hat évesen halt meg édesapja, de nevelőapját is korán elveszítette. Szigorú neveléssel próbálta meg édesanyja terelni, de ő sem tudta megállítani az eleinte hegedűművésznek készült lányt, akit hamar beszippantott a színpad és a filmek világa a mindig pezsgő Berlinben. Igaz, ez részben kényszermegoldás is volt, ugyanis egy ínhüvelygyulladás vetett véget a hőn vágyott zenei karrier lehetőségének. A különleges adottságokkal megáldott szőkeség alig múlt húszéves, amikor férjhez ment Rudolph Sieber segédrendezőhöz, akivel élete végéig együtt maradt. 23 évesen már kislányuk is megszületett. A legendás színésznő a Kék angyal című némafilmmel robbant be 1930-ban, még kicsit duci, átlagos külsejű színésznőként.
Rá egy évre már Oscarra is jelölték a Marokkó című filmben nyújtott alakításáért. Le is csapott rá a Paramount Pictures, aki szerződést kötött a huszonéves feltörekvő tehetséggel. Marlene családja csak később utazott ki Amerikába, ahol elég hamar új divatot teremtett nyakkendőjével és extravagáns megjelenésével.
Olyan nagy rendezőkkel dolgozhatott együtt Hollywoodban, mint Alfred Hitchcock, Orson Welles, Billy Wilder. Már ünnepelt sztár volt, amikor Goebbels 1936-ban felkérte, hogy menjen haza filmet forgatni. Teljes szabadkezet kapott volna mind a stábot, mind a forgatókönyvet illetően, de ő – mereven megvetve a hitleri eszméket – visszautasította a felkérést. 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot. Lázadását mi sem mutatja jobban, hogy a második világháború alatt csatlakozott egy földalatti mozgalomhoz.
Nem csupán mély hangja és öltözködése volt kirívó a harmincas-negyvenes évek ikonikus női alakjának, szexuális beállítottságát tekintve köztudomású volt Marlene biszexualitása. Szeretői között a kor szinte összes ismert sztárja, politikusa, írója szerepelt (Frank Sinatra, a Kennedy-fivérek, Remarque, Jean Gabin, G.B. Shaw, Hemingway, , de soha nem tudott senki olyan közel kerülni hozzá, mint férje. Állítólag neki olvasta fel a kapott szerelmesleveleket. Egyfajta furcsa szövetség volt köztük, amely erősebbnek bizonyult minden más kapcsolatnál.
Kép forrása: © Bettmann/CORBIS
Az ötvenes években fokozatosan visszavonult, de időnként sikerült őt egy-egy filmszerepre visszacsábítani még a hatvanas évek elején is. Egy színpadi szereplésnél történt mégis egy baleset: 1975-ben leesett a színpadról, aminek következtében combnyaktörést szenvedett. Onnantól már azt se szerette, ha fotózták. Azt akarta, hogy rajongói még a fiatal Marlenere emlékezzenek, ne pedig az öreg, alkoholproblémákkal küszködő (merthogy az utolsó évtizedekben ilyen gondjai voltak) egykori dívára.
Félt a magánytól, pedig utolsó éveit Franciaországban leginkább egyedül töltötte. Szép kort élt meg, 91 éves korában hunyt el 1992. májusában. Titkárnője szerint önkezével vetett véget gyógyszerekkel, ám hivatalosan szív- és veseelégtelenséget állapítottak meg halála okának.
Még több kép Marlene Dietrichről:
