Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Egyenjogúak vagyunk, de nem egyformák - aFüzet

Egyenjogúak vagyunk, de nem egyformák

Nem is annyira titkos tanácsok nőknek

Amikor az idei Everness Fesztivál programfüzetét lapozgattam, rögtön megakadt a szemem Dora Gyula A férfi agya, és amit tudnod kellene róla nőként című előadásán. „Na, most végre valaki jól megmondja a tutit”-gondoltam magamban. Véget vethetünk a sokszor sírig tartó találgatásoknak: „Vajon mit akar Béla? Miért mondta vagy nem mondta azt Béla?” Annyit már most elárulhatok, hogy nincs titkos recept, se varázsige, ami egyből véget vet a kommunikációs gondoknak, de a megoldás, ami közelebb hozhat minket egymáshoz, sokkal egyszerűbb, mint az gondolnánk.

Megannyi női oldal próbálja megfejteni a férfi gondolkodást és ontja magából a tanácsokat, pedig mennyivel egyszerűbb lenne egy hímneműt megkérdezni arról: mit is akar egy férfi? Dora Gyula egy magánéleti, egzisztenciális krízis közepette döntötte el – ha már annyi éven keresztül hallgatta különböző férfiak párkapcsolati problémáit – nőknek fog tanácsokat adni. Ebből született a Titkos Tanácsok Nőknek című oldal, aminek sikere azóta is megállíthatatlan.

Az előadásra társával, dr. Nagy Ágnessel érkezett, akivel közösen dolgoznak az oldalon és egyéb projekteken. Így nem csak a lelki oldalról ölelik fel ezt a nagyon összetett témát, de az orvosi, neurológiai háttér, ha úgy tetszik a „józan ész” is közrejátszik. Ezek elegyéből született meg a módszer, amellyel sok nőnek igyekeznek tanácsot, útmutatást adni párjához.

Dora Gyula az előadásában kiemelte, egy párkapcsolat csakis akkor működhet jól, ha férfi és nő között egyensúly van. Ha ez felborul, akkor az a helyzet áll elő, amit ma is láthatunk: három párból kettő néhány éven belül elválik. Véleménye szerint, korunk egyik legnagyobb problémája az, hogy elindult egy törekvés afelé, hogy férfi és nő között ne legyen különbség, amelyből persze sok nagyon jó és hasznos dolog is származik, azonban a nők elfelejtettek nőnek lenni, a férfiak pedig nem tudnak férfiként működni. A nők ma már elkezdtek feloldódni ebben az új világban és férfiként kommunikálnak, viselkednek, azonban az agyukban még mindig futnak azok a régi „programok”, amik több száz, ezer vagy akár millió évvel ezelőtt beégett, így nem találjuk egymáshoz az utat.

Egy férfi legtöbbször egy hierarchikus rendszeren keresztül, erő alapon értékeli környezetét. Bár a hierarchia szóról, sokaknak egy pejoratív jelző jut eszükbe, ez nem feltétlenül igaz, a hierarchia lehet védelmező is. A férfiak legtöbbjében pedig ez a védelmező hierarchia dolgozik, azonban a mai világban, ahol elfogytak a mamutok, a kardfogú tigrisek és a nőknek sincs szükségük egy védelmező társra – hiszen mindenre képesek nélkülük is -, ott a férfi megszűnik férfi lenni.

Mindezek ellenére a nők még mindig ugyan azt keresik: a biztonságot. Amellett, hogy egy nő lehet vezérigazgató, szavazhat és vezethet autót, legbelül minden vágya az, hogy legyen mellette valaki, aki leveszi a terheket a válláról, akiben megbízhat, aki mellett nő lehet.

Persze, nem kell vissza menni azokba az időkbe, amikor egy asszonynak semmi más dolga nem volt, mint gyereket szülni, de ebben az új rendszerben is meg kell találni azokat a felületeket, módszereket, amelyek alapján mindenki az lehet ami: nő és férfi.

Dr. Nagy Ágnes a neurológiai különbségekre igyekezett felhívni a figyelmet: már a magzatoknál is megfigyelhető, hogy az agy egészen más részei nagyobbak, és fejlődnek jobban egy fiú és egy lány esetében. A férfiaknál az agresszióért – amit ma már sokkal inkább hívnak a védelmezésért – felelős szektorja és szexualitásért felelős központjai nagyobbak. Fontos tehát kijelenteni, hogy a férfi és nő agy is másképp van „huzalozva”, ami egy különböző világlátást is eredményez.

Azonban ha nem vesszük figyelembe ezeket a kommunikációban is kiütköző különbségeket, és megpróbálunk egy férfival férfiként beszélgetni, például leültetjük, és jól elmagyarázzuk neki logikusan, hogy nekünk mi a bajunk és mit akarunk, akkor arra a másik fél nem biztos, hogy jól fog reagálni. Hiszen ezek erőalapú jelek, így a férfiaknák egyből bekapcsol a „győzni kell” üzemmód.

Nehéz néha megkülönböztetni mik azok a tanult vagy épp genetikai, belénk épült válaszreakciók, amelyek minket jellemeznek. Az viszont már háromnapos csecsemőknél is kimutatható volt, hogy vannak belénk kódolt viselkedésformák. Abban is van különbség, hogyan reagálunk a stresszre: a férfi válasz az „üss vagy fuss”, amit most már a nők is kezdenek megtanulni ebben a férfias világban. A gyengébbiknek mondott nem természetes reakciója: a bújás/hallgatás és az összefogás, mert régen csak így lehetett túlélni.

Ahogy a nők elkezdték azokat a feladatokat csinálni, amiket addig csak a férfiak végeztek, elkezdtek hozzájuk hasonlóan nonverbális jeleket is használni (amiről sokszor nem is tudnak), így pedig szépen lassan elveszik a női jelzésrendszer. Pedig ez az, ami egy férfit egy nő mellett tarthat.

Hiszen ha ugyan olyanok vagyunk, nem pedig kiegészítjük egymást, akkor egy idő után nem keressük a közös hangot. Dora Gyula pontosan ezért kezdett el nőknek kurzusokat szervezni, ahol megtanítja nekik, hogyan mondják el a párjuknak mi az, ami nekik nem jó, mit szeretnének, anélkül, hogy férfi módra kommunikálnának.
Talán – sőt szinte biztos – sose fogjuk teljesen megérteni egymást, hiszen, ahogy a példák is mutatják, különbözőek vagyunk, de ha igyekszünk a másik fejével gondolkodni és nem próbálunk meg mások lenni, mint amik vagyunk – férfiak és nők -, megtanulhatunk együtt, egymást kiegészítve élni.

Nem kell visszamenni az időben, nem kell visszaadni a diplomát és tudomást sem venni a megváltozott jelenről, kivéve, ha ezt akarjuk. Hagyjuk, hogy egy férfi igenis férfi lehessen, vezessük vissza erre az útra, hogy aztán mellette mi is megélhessük a nőiességünket.

Hidd el, jól fog esni!