Európában a legnépszerűbb úti célok között szerepel Málta a rendszeresen nyaralók körében, de munkavállalói szemmel is egyre csábítóbban hat a csodásan tiszta partszakaszairól és színes épületeiről ismert, „Lovagok szigeteként” is emlegetett ország. Hogy miért van ez így, arról Borbély Renátót kérdeztem a távolból, aki közel 3 éve él Máltán. A sajátosan bájos, ezerarcú szigetország képe beszélgetésünk óta rendesen megváltozott a fejemben.
Lassan három éve élsz Máltán. Ennyi idő alatt az ember óhatatlanul rendelkezik egy erősebb ismerettel az adott országot illetően. Össze tudnád foglalni pár mondatban, hogy miről szól a sziget?
Érdekes, hogy minél többet vagyok itt, annál nehezebben tudom ezt megfogalmazni. Az elején talán könnyebb általánosítani, az ember hajlamos gyorsan ítéletet alkotni. Most valahogy úgy fogalmaznék, hogy Málta egy különös keveréke az olasz kultúrának, egy kis arab behatással. Vagy még inkább úgy érzem, hogy egy pici Afrika, és egy kevés arab világ költözött Európába, a helyzet viszont balkáni, egy kis mediterrán hozzáállással keverve. Ha a nyelvükről kérdezed őket, azt mondják, hogy öt különböző nyelvből épült fel, meg, hogy van benne egy kis francia is. Engem egyértelműen az arabra emlékeztet inkább. Úgy szokták mondani a máltaiak, hogy itt „melá” van. Ez egy univerzális kifejezés arra, hogy „nem kell sietni”, „vedd könnyen!”. Olyasmi, mint az angoloknál a „Take it easy!”
Nagyon érdekes, amit mondasz, mert ezek alapján egy egzotikus, „fűszeres”, vidám, csupa élettel teli kép rajzolódik ki előttem, miközben Málta az én eddigi elképzeléseim, olvasott pár sor vagy képek alapján – anélkül hogy bárkitől élménybeszámolót kértem volna – inkább egy viszonylag unalmas, a tengerpartjából remekül megélő kis szigetként élt, ahol rengeteg hotel meg étterem található, és amúgy pár templomot is meg lehet csodálni.
Mielőtt kijöttem, én is átnéztem pár cikket, nézegettem a neten máltai turisztikai információkat, és ahogy leírták, ugyanaz volt az első elképzelésem róla, mint ahogy te most lefestetted. Majd, miután kijöttem, itt rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű; annyira sokszínű és sok összetevős a hely, ez a sziget modernitása és diverzitása. Ha az ember beüti a keresőbe, hogy Málta, sok színes hajót, meg a szivárvány minden színében pompázó erkélyeket lát, meg éttermeket, amik klisék, bár nagyjából ez uralja Málta vizuális kultúráját. Viszont, pont annyira van hatása a mindennapi életre, mint amennyire a csikósoknak Magyarországon. Szimbólumoknak jók, de nem erről szól az igazi Málta, főleg, hogy felhőkarcolók is épülnek. Az ország gyorsan fejlődik, rengeteg tervükről tudni, miközben mégsem tartom annyira versenyképesnek a kis területe miatt sem. Nemrég azonban olvastam arról egy cikket, hogy Málta bent van azon európai országok között, ahol a legnagyobb ütemben nő a GDP.
Ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy Málta egyre nagyobb szeletet hasít a turizmus-vendéglátás tortájából. Az emberek fő jövedelemforrása is ehhez kapcsolódik, abban dolgoznak?
Nyilván, elsődlegesen az idegenforgalomra épül az egész ország gazdasága – Máltáról beszélünk, egy szigetről, ami a Földközi-tenger közepén terül el. Egy kicsit olyan, mint Ibiza, egy idősebb korosztályt megcélozva. Én úgy vettem észre, hogy a máltaiak passzív módon jutnak jövedelemhez. Szerintem a helyi közösség nagy része nem dolgozik komolyabban, hanem ingatlankiadásból él, főleg, mióta beindult az ingatlan biznisz a szigeten. De nem nagyon szeretik eladni külföldieknek a tulajdonjogot, ilyen tekintetben racionálisak, megmaradnak fix pozícióban. Megkockáztatom, hogy az egész sziget 25 családra épül. Körülbelül ennyi családnév is van a szigeten, az ember szinte már meg is tanulta felét.
Ezért megy ki annyi külföldi dolgozni a szigetre, mert alapból nem lenne meg a szükséges munkaerő? Kik alkotják a dolgozói réteget?
Nagyon sok az olasz és a szicíliai vendégmunkás, a betelepülők 70 százaléka belőlük tevődik össze – de hivatalosan csak 5-6 ezer van bejelentve. Nagyon erős a feketemunka a szigeten. Magyarokból 1500-as adatról olvastam, ami szintén fals már kapásból. A Facebookon működik egy egymást segítő „Máltai magyarok” csoport, ott értekeznek a magyarok legtöbbet egymással, ott lehet a legtöbb infót összeszedni – 4000 körül van a tagok száma. Még, ha közben sokan el is mentek már a szigetről, akkor is azt mondom, hogy ma az itteni magyarok fele feketén dolgozik. Ez azért érdekes, mert nyugat-európai országnak gondolod, mégis rosszabb a helyzet munkaügyi kérdésekben, mint Magyarországon. Szerintem ott már nem nagyon lehet ezzel szórakozni.
Mi lehet ennek az oka? Olyan magasak a járulékok, amik a munkaadót terhelnék a munkavállalók után?
Nem hiszem. Inkább a hozzáállásban keresendő a megoldás. A máltaiak híresen spórok. Éltem pár évet Skóciában, de sokkal nagyobb skótok a máltaiak, mint maguk a skótok. Összehasonlítva a két országot, szinte nincs is olyan pont, amiben fednék egymást. Ettől eltekintve, sokkal jobban érzem magam itt Máltán; sokkal élhetőbb ország, mint Skócia. Hosszabb távon engem megvisel, ha olyan éghajlati övön kell élni, ami nem kedvez a szabadidő minőségi eltöltésének. Ez azt jelenti – és ez teljesen banális érv -, hogy itt az év 90 százalékában süt a nap, amiből 80 százalék olyan, hogy rövidnadrágban, pólóban kimegyek az utcára és az egyik városból átsétálok a másikba. Ez felér egy rekreációs programmal.
Ezt most szó szerint érted, hogy átsétálsz egyikből a másikba?
Igen, mert itt annyira picik a távolságok, hogy városnak neveznek egy olyan területet, ami nálunk mondjuk egy városrész. Ahol én most dolgozok, két várossal arrébb található a lakóhelyemtől. Ez 25 perc gyalog; gyakorlatilag csak végig kell sétálnom a tenger melletti promenádon, ami nekem még jól is esik, ahelyett, hogy azon görcsölnék, hogy hú, mennyit kell mennem.
316 km2 maga a sziget. Mivel jutnak el az emberek A-ból B-be? Taxi vagy tömegközlekedés, esetleg mindkettő megoldás lehet egy odalátogató turista számára? Gondolom, autópályára nincs szükség…
Autópálya? Hát nem is tudom… egy felhajtósávval már el lehetne érni a szigetnek, ha nem is a túloldalát, de annak a felét igen. A tömegközlekedés híresen horrorisztikus. A legfejlettebb a buszos közlekedési rendszer, ami behálózza a szigetet. Alapvetően jól is működne, de az ország infrastruktúrájából és a közlekedési morálból adódóan a buszok vagy egy fél órával előbb, vagy később, vagy egyáltalán nem jönnek. Nagyon ritkán pontosak a járatok, ezért nem lehet velük számolni. Alapvetően tiszták és modernek, de nagyon sokszor dugó van, és olyankor beáll az egész sziget közlekedése. Tényleg az van, hogy ha az egyik városrészben mondjuk, egy darus kocsi blokkolja a forgalmat, annak olyan dominó-hatása van, hogy a sziget másik oldalán is megérzik. Érdekes, hogy legalább annyi autó van, mint amennyi a helyi lakosok száma. Sok.
De említetted, hogy folyamatosan zajlanak a fejlesztések. Talán a közlekedés is egy terület, ahol változások következnek.
Amikor azt mondom, hogy infrastrukturálisan nincsenek felkészülve arra a fejlődésre, ami most történik, arra célzok például, hogy gyakorlatilag az utcák nagy részén nem fér el egymás mellett normálisan egy busz és egy az átlagosnál kicsit szélesebb autó. Olyankor mindkettő lelassít, félrehúzódik, és szinte az útpadkára kell felmenni, hogy elengedje az egyik a másikat. A probléma az, hogy a városokban az épületek falai annyira szorosan vannak egymás mellett, hogy még az sem jelenthet megoldást, hogy kiszélesítsék valahogy az utakat. A járdák is annyira szűkek, hogy egy pár kézen fogva nem fér el rajta egymás mellett. Nekem egyedül pont kényelmes, amíg szembe nem jön valaki.
Nem jelenthet megoldást a biciklizés?
Mielőtt kijöttem, én is arra gondoltam, milyen jó lesz majd itt kerékpározni. Az időjárás szuper, kicsi a sziget, minden tökéletes arra, hogy az ember nyeregbe pattanjon és percek alatt bárhova eljusson. Aztán, a már itt élő magyarok mondták, hogy ezt felejtsem el, ez lenne a legveszélyesebb, amit tehetnék. És valóban, nincs erre lehetőség, mert egyszerűen nem tudsz hol menni. Az úton elütnek, a járdán meg nem férsz el. A motoros közlekedés még jó lenne, viszont a máltai autósok és motorosok nincsenek tekintettel a közlekedés többi szereplőjére, azaz egymásra. Egészen kaotikus viszonyok vannak, az indexet például nem ismerik. Ilyen szempontból hiányzik részükről az egymásra figyelés, az etika, a közlekedési kultúra.
Ha a városban nem is lehet biciklizni, bizonyára van sima országút vagy erdő, ahol akár hegyi kerékpározni is lehetne…
Ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, ugyanis nem sok zöldterület van ezen a szigeten. Voltam egy-két helyen, ahol találni, hát, hogy fákat, az túlzás, de elterülnek két magaslati pont közt völgyek, amiket benőtt a gaz. Egy Mauritiustól mindenesetre nagyon-nagyon távol áll. El lehet felejteni, hogy itt kanárik repkednek. Talán kineveztek egyes területeket nemzeti parknak, de klasszikust nehéz itt elképzelni; Máltán a pálmafák jelentik a zöldövezetet – mert az él meg. Ha valaki természetjárásra vágyik, nem biztos, hogy ajánlanám, halálosan kopár az egész. Nem is nagyon termesztenek zöldséget vagy gyümölcsöt, ha a boltba bemész, akkor láthatod, hogy majdnem minden Olaszországból jön. Tojással találkoztam – valahol biztos tartanak tyúkokat…
Ahogy mondtad is, nem termesztésből, hanem a turizmusból élnek. Gondolom, rengeteg turista jön veled szembe nap mint nap.
Ha az ember kimegy az utcára, a 10 emberből, aki szembe jön, legalább 5 vagy 6 biztosan nem máltai. Ez az első ország, ahol azt érzem, hogy a helyiek vannak kisebbségben, ami tényleg nagyon furcsa. Nagyon könnyű nemzetközi emberekkel találkozni, mindenhol beléjük futsz. Főleg mediterrán népek választják a szigetet, nekik mindenképpen könnyebbséget jelent, hogy nem kell éghajlatot váltani és északra menniük, fagyoskodni. De természetesen nagyon sok a szláv és a skandináv lakos is.
És milyenek a máltaiak? Gondolok elsősorban a habitusukra, közvetlenségükre, szóval mi jellemzi az átlag máltait?
Vidám nép, csak aki egy civilizáltabb, pontosabban egy másik nyugat-európai országból érkezik, az sok olyan helyzettel találja szembe magát, akár a közlekedésben, a hétköznapi életben, egyszóval az emberekkel közvetlen kapcsolatba kerülve, ami eltér a megszokottól, ami nehezen érthető. Ha a máltaiak viselkedéséről beszélünk, akkor az olyan, mint amire a magyar azt mondja, hogy ordenáré. Mindenesetre, élettel teli.
Ott élsz már több mint egy éve. Nincs, illetve nem volt benned egy természetes kíváncsiság vagy vágy a máltai nyelv megtanulására, akár egy párszázas szókincs erejéig?
A nyelvek elsajátításának területén tudatosan gondolkodom – vagy az is lehet, hogy az én kulturális deficitem – de nem vagyok hajlandó megtanulni egy nyelvet sem anélkül, hogy tudnám, annak hasznát is vehetem.
Ha jól sejtem, az angol viszont elengedhetetlen akkor, ha valaki Máltán dolgozik. Vagy milyen nyelv kompatibilis még ott?
Az angol alap, nem tudsz más nyelven kommunikálni (a helyieken kívül senki nem beszéli a máltait). Attól függően, hogy mit akarsz csinálni, úgy kell beszélned a nyelvet. Persze, alapvetően magabiztosnak kell lenned a nyelv tekintetében, de nem profin is simán lehet már jó állásokat kapni. Van munka bőven, a vendéglátásban és annak minden ágában a mai napig keresnek embereket.
Te most hol dolgozol?
Érkezésem óta Málta legjobb fine dining éttermeinek egyikében, mint bártender. A hely tulajdonosa egy amolyan helyi Jamie Oliver, akit mindenki ismer és kedvel, mindenki jó barátja. Keveset vagyunk vele kapcsolatban, folyamatosan járja körbe az éttermeit, de 2-3 naponta biztos, hogy benéz hozzánk is. Érdekes, hogy elég nagy a fluktuáció ezen a munkahelyen: az emberek jönnek, dolgoznak 3-4 hónapot, aztán tovább állnak. Számomra elég sok előnnyel bír a hely, de lehet, hogy azokat máshol is ugyanúgy megkapnám. Nincs fix munkarendem, estére járok dolgozni, mert 7-kor nyitunk, így nem kell felkelni hajnalban (ami 8-9 óra előtt van, az nekem hajnal). 6 és 10 óra között mozog a munkaidőm, hacsak nincs valami rendezvényünk.
Hány férőhelyes az étterem és hányan dolgoztok benne?
Nem tudom megmondani pontosan, hogy hány fős a hely, az attól függ, mennyit szeretnének, de egy este alatt nagyjából 100 ember vacsizik meg nálunk, ami nyáron felmegy 150-re. Most a legnagyobb számban olaszok, magyarok, szerbek, horvátok, spanyolok, macedónok és egyiptomiak dolgoznak velem, de az elmúlt több mint egy évben – enyhe túlzással – szinte minden országból megfordultak itt emberek.
Feltételezem, nemcsak az időjárás miatt éri meg Máltán dolgozni, ennyi náció jelenlétét az anyagiak is motiválhatják.
Ha a fizetésekre gondolsz, azok elmaradnak a nyugat-európai színvonaltól, erre sokan panaszkodnak, de szerintem mindent a helyén kell kezelni. Én úgy fogom fel, hogy olyan helyen vagyok, amiért mások súlyos pénzeket fizetnek. Nekem ez annyit tesz, hogy feldobom a vállamra a törölközőt, és 3 perc sétával legyalogolok a legközelebbi tengerpartra és én ott instant nyaralok. Ha pedig a keresetekről beszélünk, az átlagfizetés a klasszikus 7 napból 5 nap munkánál, olyan1100-1400 euró. A vendéglátásban is megéri dolgozni a jattok miatt, a borravaló olyan 20 százalékkal dobja meg a fizetést. De ha valaki mondjuk, egyszerű fizikai munkát végez, vagy egy boltban dolgozik, 800-900 eurós minimálbért kap. Ettől eltekintve, nagy érdekessége a szigetnek, hogy mivel az ország adóparadicsom, itt megy a legkeményebben az internetes szerencsejáték ipar, például rengeteg északi (norvég, svéd, finn) cég ide van bejelentve. Sok közeli ismerősöm dolgozik ebben, én is próbálkoztam az iGamingnél, egyelőre sikertelenül. Ha van északi hátszeled, vagy nyelvismereted, nagyon könnyen tudsz itt munkát kapni, illetve, ha valaki nagyon ért a szakmájához, főleg az internetes szerencsejátékhoz, akkor már 1700-1900 körül kereshet, vagy annál is feljebb. Kicsit ilyen álommeló kategória a Máltán élők körében, de én személyesen nem mondanám annyira álomnak.
Próbálkoztál ott a szakmádban, kreatív szerkesztőként, a vizuális kommunikáció területén elhelyezkedni? Milyen lehetőségek vannak külföldiek számára a hasonló szektorokban?
Ha a saját tapasztalatomat nem nézzük, akkor nagyon sok lehetőség van. Én több máltai céghez is beadtam a jelentkezésemet, amikor reagáltak, általában be is hívtak, majd egy nagyon jól sikerült interjút követően kaptam egy emailt, hogy nem kerültem be a következő fordulóra. Ennek elsődleges oka az volt, hogy ha jelentkezett a pozícióra máltai is, egyértelműen ő került kiválasztásra. Mondjuk, ez lehet az én paranoid hozzáállásom is, de egy leheletnyi diszkriminációt azért érzek a dologban. Inkább adják egy máltainak, egy „testvérnek” a pozíciót, aki kevésbé felkészült vagy képzett, mint egy idegennek. A másik opció egy nemzetközi céghez bekerülni, ahol viszont annyira nagy a versenyhelyzet, hogy a legnagyobb tapasztalattal és referenciákkal rendelkező profi lenyeli a kishalakat. Lehet, hogy én nem vagyok annyira penge, hogy sikerüljön, vagy nem próbálkoztam eléggé erősen vagy eleget, nem tudom. Néha belefáradok a keresgélésbe egy picit, olyankor feladom, aztán újra nekirugaszkodok, mert jön az újabb lendület.
Még szerencse, hogy nem kell messzire menned, hogy lazíts egy kicsit a szabadidődben, ami, ha jól sejtem, bőven van.
Próbálok minél több időt a tengerparton tölteni – ahogy azt egy mediterrán országban kell. Hat és négy nap között dolgozom egy héten egy ideje, így nemrég bevállaltam egy másik melót is. Munkaidőn kívül pedig barátokkal, lakótársakkal töltök sok időt.
Mennyire megfizethető egy turista vagy egy magadfajta külföldi munkavállaló számára Málta a fogyasztói oldalról nézve?
Nem tudom, hogy magasnak számítanak-e itt az árak, azt viszont igen, hogy a fizetésekhez képest egy élhető hely. Egy hatos pakk ásványvíz például 2,5 euró. Ha elmegy valaki egy étterembe, egy főétel 10 eurónál kezdődik. Azonban, ahol én dolgozom, egy komplett vacsora 70-80 euró között van. De hozzánk nyilván egy másik réteg jár. Én azt mondom, lazán, kényelmesen meg lehet élni.
Van információd az egészségügy helyzetéről? Ez különösen fontos egy munkavállaló esetében.
Tudomásom szerint nagyon jó, felkészült, minőségi az egészségügy itt Máltán. Ez nem az a hely, ahol hagynak meghalni vagy elsumákolják a dolgokat, tényleg nagyok profik, viszont azt is hallottam, hogy ha nincs olyan komoly problémád, nem szenvedsz, akkor nehezen kapsz időpontot.
Érdekes, hogy nekem sokkal többször előjött az asztmám Skóciában, ahol kevésbé kellett volna; bár ott, mintha a hidegre lettem volna allergiás. Itt a D-vitamin nagyon jó hatással van rám, de a páratartalom megedzi az ember torkát. Hozzá kell szokni a szervezetnek a porózus levegőhöz és a magas, 78 százalékos páratartalomhoz, ami nagyjából malajziai. Kezdetben olyan, mintha torokfájásod lenne, olyan, mintha megfáztál volna, pedig valójában nem.
Milyen látnivalók vannak az országban? Milyenek a kulturális és szórakozási lehetőségek?
Múzeumok, templomok, amiket nagy előszeretettel látogatnak az ideérkező turisták. Gyakoriak a „festák”, az indokolatlanul hangos, tradicionális ünnepségek. Más egyéb kulturális életről nem igazán beszélhetünk, viszont a szórakozás egyéb válfajai színvonalas kikapcsolódásra adnak lehetőséget. Extrém sportokban nem rossz a hely, de bejárni a szigetet is egy nagyon szép, izgalmas és érdekes kaland. Az is nagyon tetszik, hogy bármelyik városba is megyek, mindnek más karaktere van. De van, hogy utcáról utcára változik a kép. Máltának nagyon sok arca van ilyen szempontból.
Miket szeretsz a legjobban Máltában, az ottani életedben?
Leginkább azt, hogy multikulti. Nagyon könnyen lehet idegen kultúrákkal ismerkedni, vegyülni, beszélgetni, kapcsolatot létesíteni az emberekkel. Jól érzem magam külföldiként. Nem úgy, mint Skóciában, ahol sokkal jobban éreztem, vagy éreztették velem, hogy én vagyok az idegen. Itt része vagyok a folyásnak, sőt, mi, külföldiek adjuk a forrását. De zseniális a közbiztonság is, sokkal nagyobb biztonságban érzi magát itt bárki a nap bármely pillanatában, mint máshol Európában. Jól igazgatnak, a rendőrség nagyon jól működik, az emberek itt nem lopnak. Az autókat simán nyitva hagyják, de sokan még a lakásokat sem zárják. Nagyon elenyésző, hogy rablásról hallanék. Nagyon szeretem a külföldi létben, hogy van egy fura szabadságérzete, főleg itt Máltán, ahol nihilistára lehet fogni. Nagyon közel áll hozzám a mediterrán gasztronómia, könnyen adódik lehetőség sokféle ételt kipróbálni. Szeretek gyalog közlekedni, mert mindent gyorsan el tudok érni.
Hiányérzet, honvágy, vagy bosszantó dolgok mennyire érnek el ezen a szigeten?
Én azt hiszem, hogy már elengedtem a dolgokat ahhoz, hogy engem bármi is igazán zavarjon vagy idegesítsen. Ha van is ilyen, az csak másodpercekig tart, és az általában a bürokráciával kapcsolatos. Azt sem mondanám, hogy otthon szeretnék lenni, mert eszembe jut az elmúlt négy évem, amikor olyan emberekkel beszéltem, akikkel, bár ugyanazt a nyelvet beszélték, mint én, mégsem értettük meg egymást. Egyelőre nem tudom elképzelni az életemet Magyarországon, de ugyanúgy nem tudom azt sem elképzelni, hogy mondjuk, 20 év múlva ne ott éljek.
