Egy kisgyerekes anyuka ismerősöm hívott fel a minap kétségbeesve, segítséget kérve. Egy történetet osztott meg velem, ami vele, velük történt. Abban a reményben mesélte el a több tekintetben is döbbenetes kálváriájukat, hogy a hasonló cipőben járó kismamák belőle erőt nyernek. Ha netán még a szakma is is reagál, már többet ért el, mint remélte. Rég találkoztam már Annával, de a legnagyobb közösségi oldalon figyelemmel követtem anyaságát – már amennyire ily módon lehet. Tudtam, hogy egy gyönyörű kislánya született, akiről egy pillanatig se gondoltam volna, hogy bármi baja lenne. Ha úgy vesszük, szerencsére nincs is komoly egészségügyi problémája, hacsak a hipotóniát és spazmust ide nem vesszük. A pici lány már 10 hónapos, természetes úton született, és semmilyen komplikáció nem lépett fel náluk szülés közben. A többiről már Anna beszélt.

Hogy mi okozhatta a hipotóniát, nem tudjuk biztosan, de már nagyon korán észrevettük az apukával, hogy laza az izomzata. De csak az egyik fele, a másik oldala feszes. A szakemberek azt mondják, hogy mégiscsak szülés közben léphetett fel egy kis oxigénhiány a kicsinél, pedig minden értékünk jó volt. Az első furcsaság az volt, hogy mindig felemásan tartotta a kezeit/karját, az egyik keze ökölben szorította, a másik kezét kitárta. Mivel hasfájós volt ezért sokat ringattuk, de sokszor kifli alakban az ölben is kifeszült. 5-6 hónaposan is még sírt, ha hasra tettük, pedig addigra már elmúlt a hasfájós időszaka. Mivel hason nem szeretett lenni, ezért 6 hónaposan is csak a hátán fekve szemlélte a körülötte lévő világot. Nem fordult hasra sem. A védőnő mindig csak azzal nyugtatgatott, hogy lusta a gyermek, és majd idővel beindul a mozgásfejlődése. Az a helyzet, hogy első gyerekünk Juji, így fogalmunk sem volt, mi a normális, mi nem, teljesen a védőnőre hagyatkoztunk sokáig. Bizonyos tekintetben nem lehet okom panaszra vele kapcsolatban: bármi kérdésem volt, bármikor fordulhattam hozzá, mindig aranyos, kedves, segítőkész volt. De szerintem egy védőnőnél ennél többet kell tudnia. Most már tudom, anélkül, hogy haragudnék rá vagy az orvosra, akinek szintén egyértelműen látnia kellett volna, hogy márpedig valami nincs rendben.

Mi volt az, amit látnia kellett volna?

Azt, amit mi, szülők és az idegenek is, hogy valami nem stimmel Jujival. Nagyon feszes volt a kéztartása az egyik oldalon, a másik meg pont laza. Az értelmi képességével, érzékszerveinek fejlődésével minden rendben volt, kivéve, hogy semmit, de tényleg szinte semmit nem csinált, amikor a többiek már megfordultak vagy éppen lassacskán elkezdtek kúszni. Amikor ezt szóvá tettem a védőnőnek vagy az orvosnak, legyintettek, hogy túlaggódom a dolgot. Nincs a gyereknek semmi baja.

Ti viszont éreztétek, hogy valami nincs rendben. Tehetetlennek éreztétek magatokat, ha jól sejtem.

Nagyon. Ráadásul, benne vagyok egy több száz taggal rendelkező Facebook csoportban, amihez azok az anyukák csatlakoztak, akik ugyanabban a hónapban szülték a babájukat. Ide folyamatosan mindenki tölti fel, hogy hol tart az ő gyermeke a fejlődésben, mit csinál, illetve ki szokták írni a havi státuszt és különféle adatokat, érdekességeket. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy minden gyerek más ütemben fejlődik, nincs két egyforma kicsi, de viszonyítási alapnak és a nagy számok törvénye szerinti kiindulópontnak mindenképpen hasznos, s nem mellesleg szórakoztató fórum. Ahogy teltek-múltak a hónapok, sorra tették fel azok az anyukák a posztokat, akik velem egy hónapban szültek, hogy már ezt csinálja, most meg már azt csinálja a pici.

Tehát napi szinten szembesültél azzal, hogy el vagytok maradva. Ha jól értem, jelezted is ezt az illetékesek felé, akiknek elvileg az lenne a dolguk, hogy szakemberhez irányítsanak, mégis tétlenül mentek el a hónapok.

Igen. Nem akartam én siettetni semmit, mielőtt félreértés lenne. Csak ahányszor rákérdeztem arra, vajon a Juji miért nem csinál semmit, miért feszes a karja, miért nem szeret hason lenni, az a válasz jött, hogy ez teljesen normális. De ő 5 hónaposan még mindig nem csinált semmit, meg se fordult. Időközben egy anyuka javaslatára elkezdtük a Pető-féle konduktív tornát. Aggasztott a dolog, de gondoltam, ők a szakemberek, és Juji annyira édes, értelmes tekintetű tünemény volt, hogy elhittem, nem kell nagyon aggódnom. Az egyik ismerődöm javasolt nekem egy gyógytornászt a kórházban, akit fel is kerestük gyorsan. Ő egyből mondta, hogy Jujinak nem Pető tornára, hanem Dévény módszerre lenne szüksége, mert hipotóniája van, azaz az izomzata nagyon laza az egyik oldalon.

Mit kell tudni eről a két módszerről?

A Dévény-módszer egy manuális technika, ami azt mondja, hogy az izmokat kell felkészíteni a tornához. A terápia speciális fogások rendszere, amely az izomzatra és az idegrendszeri szabályozásra egyaránt hatással van, és a csecsemőkori nagy-mozgások korrekciója, illetve tanítása. A Dévény tornáról azt tartják, hogy fáj a babának, de ezt nem tudom megerősíteni saját tapasztalataim alapján. A Pető-féle torna viszont a Dévénnyel szemben azt mondja: a torna által kell megerősíteni az izmokat. Egy kíméletes konduktív pedagógiai módszer, finom, rávezető mozdulatokkal, ami különösen a finommotorikára hat A hipotóniára/spazmusra is javasolják. Egy nagyon kedves, helyes Pető-módszerrel foglalkozó gyógytornászt találtam, akihez 1-1,5 hónapig jártunk. De amikor még 7 hónaposan se tudott semmit, és a védőnőnek lövése se volt, mi a helyzet, mit tanácsoljon vagy mondjon, a doki meg azt mondta, ne aggódjak, újra elkeseredtem. Szerencsére mentem ennek ellenére tovább, megoldást keresni a problémára, így jutottam el egyik barátnőm javaslatára egy helyes Dévényeshez, akihez azóta is járunk.

De konkrétan mit mondott az orvos?

Meg volt lepődve, mikor beutalót kértem tőle a gyermek fejlődés neurológiára, majd később a Dévény tornára. Ugyanis gyermekorvosi beutalóra az OEP támogatja a Dévény tornát, sőt az útiköltséget is finanszírozza. Sajnos sok kismama ezt sem tudja!
Véleményem szerint a védőnőnek kellene annyi alap rálátásának lennie, hogy el tudja dönteni, hogy hasonló esetben milyen irányba induljon el egy kismama, De ha nem biztos benne, akkor egy szakembert ajánlani, aki minden információval ellátja a szülőt. Sok pénzbe kerül privátba heti egy-két alkalommal gyógytornászhoz vinni a babákat. Sajnos sok szülő nem tudja finanszírozni a kezeléseket, de kellő információval minden hasonló helyzetben lévő babának tudnak ingyen segítséget nyújtani.

Akkor Ti most Dévényre vagy Petőre jártok?

Mi folytatjuk a Pető módszert, s mellette elkezdtük a Dévény terápiát, ami igazából tudom, hogy nem helyes. Mindkettőnek megvan a hasznossága, csak nem mindegy, hogy melyik problémával, hova viszik a piciket. Én túl korán vittem el Jujit a Petőre, amikor neki még Dévényre lett volna szüksége. Most már, utólag tudom. Viszont, mivel nem vonom kétségbe hasznosságát, a Dévény után se szüntettem meg a terápiát. Azonban hathatós segítséget egyértelműen a Dévény adott a hipotóniára.

Akkor végül mégiscsak elismerik egymás munkáját?

Dehogy! A petős most se tudja, hogy dévényeshez járok. A dévényes elfogadja, így vagy úgy a dolgot. Az a legaggasztóbb dolog, hogy a petős és dévényes gyógytornászok egymásnak vannak feszülve. Csak a saját módszerüket ismerik el jónak, a másikét egyáltalán nem értékelik, ebből adódóan nem is tanácsolják. Önérzeteskednek, ahelyett, hogy a beteg egészségét tartanák szem előtt. Olyan szinten ellentmondanak egymásnak az alapvető és nagyon is fontos kérdésekben, mint például, hogy a gyereket szabad -e ültetni vagy se. A Dévény azt mondja, hogy amíg ő nem ül föl magától, addig nem szabad ültetni. A petős meg azt mondja, lehet kitámasztva. Azért ez eléggé zavaró az anyukáknak.

Mi a hivatalos, az oktatásban, a klinikákon is képviselt álláspont a téma kapcsán?

Ők általában Katona-módszeresek. Voltam ugyanis Jujival a neurológián, ahol azt mondták, nincs semmi baja, de nyilván számára is feltűnt a feszes és laza izomműködés. Mondta, hogy ő Katona-módszert tud ajánlani, azt megtanítják anyukával, aki otthon csinálhatja napi rendszerességgel, illetve a Petőt is mondta, de csak 6-8 hónapos kortól.

Egy harmadik módszer? Elég kuszának tűnik a rendszer.

Én azt gondolom, ha csak a saját tapasztalatomból indulok ki, hogy nagyon komoly hiányosságok vannak itt az ellátórendszerben, ami az információáramlást illeti. És ez nagyon fáj. Szomorú belegondolni is, hogy mennyi gyerek nem kapja meg időben a megfelelő segítséget azért, mert elakad útközben az információ, és mert az elvileg szakemberek nem ismerik fel a nyilvánvaló jeleket a hozzájuk tartozó páciensen.

Mit tehet egy anyuka?

Lassan le kell doktorálni a témában. Szerintem a védőnőnek vagy a gyerekorvosnak kéne tudnia, hogy mikor melyik esetben melyik gyógytornászhoz küldjék. A klinikán is azt mondták, ők eldöntik és küldik. Igen ám, de egy otthonülő kismama, aki hisz a vele közvetlen kapcsolatban álló védőnőnek és gyerekorvosnak, aki egyáltalán nem ad még beutalót se, mit tehet? Hogyan jut el egyáltalán a megfelelő szakemberhez? Sehogy. Ezért van a sok x lábú, csípőficamos meg gerincferdüléses kamasz, felnőtt.

Merthogy ilyen problémákat tud később okozni mondjuk egy hasonló dolog?

Vannak dolgok, amik az első 5 hónapban rögzülnek. Ettől függetlenül, nem biztos, hogy problémája lesz, ha nem fordul meg vagy nem mászik, de nem árt. Erről szakemberek többet tudnának beszélni. Talán. Már eléggé szkeptikus vagyok…Amikor egy orvos azt mondja a 6-7 hónapos a gyerekre, aki nem tud még semmit csinálni, hogy “nem kell aggódni, csak lusta gyerek”, az eléggé felhúz. Mi az, hogy lusta? Szerintem ez hülyeség. Juji azóta kiegyensúlyozott, mióta át tud fordulni.

Az elmúlt hónapok hozadékát tekintve van olyan tanácsod az elhangzottakon kívül, amit az anyukáknak üzennél?

Hallgassanak az ösztöneikre. Ha az anyuka úgy érzi, hogy annak ellenére, hogy a védőnő és gyerekorvos legyint az aggályaira, valami gond van, menjen, kérdezgessen. Bár attól még nem fogja tudni, mi a jó, mert nagyon zavaros ez az egész ma Magyarországon, nincs egyetértés alapvető dolgokban. De mivel minden hét számít, ne foglalkozzon az ő hiúsági kérdéseikkel. Minél kisebb a baba, annál inkább jót tesz neki a Dévény torna. Az természetesen eset függő, hogy személyre szabott, hogy mikor melyik módszer a legoptimálisabb. Ehhez megtalálni a megfelelő szakembert…na, ahhoz viszont nagy szerencse kell.

 

A téma kapcsán szerettük volna megszólaltatni az illetékes hatóságok/szervek vezetőit, de egyelőre még nem érkezett válasz megkeresésünkre. Amint megkapjuk a szükséges információkat, folytatjuk a történetet.

Olvasnál még több, hasonló témában írt cikket? Elsők között küldjük ki Neked friss írásainkat e-mailen, ha feliratkozol. Nyugi, nem fogunk bombázni kéretlen levélszeméttel, pluszban nem maradsz le semmiről, ami a Füzetbe készül. Adatvédelmi szabályzat