Disney meséken nőttem fel, sőt, igazai kultusza volt a hercegnős meséknek a baráti körömben. Azonban, minél nagyobb lettem, egyre több dolog kezdte el szúrni a szememet: úgy tűntek, hogy a hercegnők mindig passzív részesei a történeteknek és azt sugallják: a lányoknak nem kell igazából semmit tenniük, hiszen jön majd a „szőke herceg”, aki megmenti őket és megoldja minden problémájukat. Az elmúlt pár évben több pozitív változást is történt a nagy gyár gépezetében. Szerencsére.
Én nem vagyok az vaskalapos, csakis a politikai korrektség jegyében gondolkozó típus, azonban azt igen is fontosnak tartom leszögezni, hogy nagyon nem mindegy milyen üzeneteket hordoznak azok a mesék, amik elé leültetjük a gyerekeinket. A Disney meséi pedig nagyon sok gyerekhez, generációhoz juttatja el a történeteit, ezért igen nagy a felelőssége abban, mit mutat, mire tanítja a még nagyon is befolyásolható közönségét.
És úgy tűnik, ez lassan elér a készítőkhöz is, így az elmúlt években elég sok pozitív változás, előrelépés történt.
Kezdjük a sort Mulánnal, ami 1998-ban készült, A nem mindennapi hercegnősztori főszereplője ázsiai, és a történet is Kínában játszódik. Egy olyan lányról szól, aki, bár szeretne megfelelni a tradicionális szerepnek, amit neki szántak, de kilóg a sorból. Végül a férfiak világában, harcosként találja meg önmagát. Ugyan itt is színre lép a férfi és romantikus szálak is bőven jelen vannak a mesében, de egyrészt, ezt senki se bánja, másrészt, végre itt van egy tökös csaj, aki igazán megmutatja.
Ezután egész sokáig, 2009-ig kellett várni, amikor is elkészült a Hercegnő és a béka, és vele egy időben megszületett az első afroamerikai hercegnő, így a kislányok fejében már nem csak a tipikus szőke haj, kék szem kombó él, ha a hercegnő szóra gondolnak. A mese főhőse sok minden másban is elüt társaitól: egyáltalán nem tipikus királylány. Nem gazdag családból származik, nem érdekli a házasság gondolata, hanem minden vágya egy saját vállalkozás beindítása. Emellett – ahogy ez az életben is lenni szokott – persze megcsapja a szerelem szele a lányt, de csöppet sem a tipikus formában.
Aztán jött 2012 és a Merida, a bátor, ami a Pixar és a Disney közös terméke, ami meg is látszik rajta mind képileg, mind a sztori szempontjából. A skót Felföldön járunk, ahol egy igazán neveletlen hercegnő szárnybontogatásait követhetjük végig. Ez egy akciódús sztori, amiben Meridának kell megmentenie a királyságot, mindenféle herceg segítsége nélkül. És igen, ebben a történetben nyoma sincs szerelemnek. Ez csakis Meridáról, a saját belső harcáról, az ő felnövéstörténetéről szól. Miután leküzdöttem a sokéves Disney mesékből belém táplált „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” vég elmaradása okozta sokkot, rájöttem, ez is a valóság. Mert attól, hogy a főhős egy hercegnő, nem minden a szerelemről szól.
Elkapta a gépszíj a Disneyt: jött 2013-ban a Jégvarázs, amely egy testvárpárról szól, akik közül az egyik különleges képessége miatt (amit nem tud kézben tartani) teljesen elzárkózik a külvilágtól. Mivel a két testvér között nagyon szoros a kapcsolat, így a húg, nem hagyja annyiban a dolgot. Egy csodálatos történet a testvéri szeretetről, a feltétel nélküli odaadásról, ami legalább olyan fontos téma, mint a szerelem. Ugyan a férfiak itt is jönnek-mennek a sztoriban, de a két testvér kötődése sokkal izgalmasabb és központibb téma marad mindvégig.
2016-ban egy újabb egzotikus hercegnővel bővült a sor; Vaianával. A történet a polinéz szigetvilágba kalauzol el minket, ahol a törzsfőnök lánya és a félisten Mauit közös kalandjainak lehetünk szemtanúi. A történet végére nem kisebb dolgot találnak meg hőseink, mint önmagukat. Itt sincs jelen a szerelem, de sokkal nagyon hangsúlyt kap a barátság és az önbizalom, az igazságérzet kérdése.
Nem tudom még hova fejlődhet a Disney, vagy milyen meséket hozhat még el nekünk, de annyiféle különböző női sors és fontos érték van a világon, amit érdemes a most felnövő kislányok és nem utolsósorban kisfiúk elé tárni, hogy én nem aggódom.
A mese itt még biztosan nem ér véget.