Szeretem ezt a képet.
Amikor először megláttam (több éve már), arra gondoltam, hogy jé, ez én vagyok! A lány, aki végre összeszedte a bátorságát, és ki mer lépni a fényre. Óvatosan, szinte lábujjhegyen, a fóbiáit leküzdve lép az ajtóhoz… és kinyitja. Nem érzékelt ilyen világosságot már egy jó ideje. Még ugyan szoknia kell, de tudja, hogy ez számra a természetes, nem pedig a sötétség és félhomály. A lány a képen csak most hitte el újra, hogy a döntés az ő kezében van: félelmei börtönét választja vagy az életet? – vállalva annak minden fájdalmas és szépséges mozzanatát. Félszeg mozdulata elárulja, hogy még nincs teljesen felkészülve, és talán emiatt van, hogy Ő az én szememben egy igazi hősnő.
Úgy hiszem, nem is tudtunk volna jobb képet a találni az induláshoz…
Fotó:Ilya Rashap