Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa - aFüzet

Emmanuil Roidisz: Johanna nőpápa

Még húszéves sem voltam talán, amikor először olvastam el és váltam rajongójává a regénynek, aminek kiindulópontja a 13. század óta ismert legenda, mely szerint valamikor, két évig egy nő is ült (Johannes Anglicus) a pápai trónon. Már akkor magával ragadott a mű; irodalmi stílusa, provokatív felvetései, felrázó gondolatisága nagyon eltalálták lázadó személyiségem akkori igényeit. Pedig, mit tudtam én még akkor az élet dolgairól!?

Aztán úgy tíz év múlva ismét levettem a nagy becsben tartott, különleges könyvet a polcról, ami – ahogy az ilyen esetben lenni szokott – a harmadik iksznél már teljesen mást adott. A IX. században játszódó, a keresztény egyház középkori működését és bűnös titkait érzékletesen bemutató történet főszereplőjének hihetetlen élete ugyanúgy ütött, mint felnőttkorom küszöbén, de akkor már arra is rájöttem, hogy tulajdonképpen egy szatíra az, amit olvasok, aminek a középpontjában a vallási képmutatás és női sors áll.

Már csak azért is meghatározó regénye az életemnek Emmanuil Roidisz különös írása (amit immár sokadszorra újra elővettem mostanában), mert rengetegszer villantak be belőle az elmúlt évtizedek alatt sokatmondó mondatok vagy filmszerű képkockák. A 19. században íródott történet ugyanis tökéletesen adaptálható a jelenkorba, aminek alapvető kérdése már egészen a könyv elején megjelenik, amikor hősnőnk, a kivételesen okos és szép Johanna egyedül, árván marad a világban, és arról kell döntenie, merre is vezessen a sorsa. Látomásában két női alak jelenik meg: a szépséges Szent Ida, a világi élvezetek női tudója, aki a tisztes (és tisztességtelen) feleségeknek kijáró dicsőségről és az anyai örömökről zeng ódát a lányhoz intézett szónoklatában, a másik pedig Szent Leona, a csendes, reverendába bújt apáca, aki felnyitva Johanna szemét a halandók szegénységre, öregségre és hűtlenségre való esendőségére, a rend soraiba invitálta a lányt. Érvként hozza fel, hogy beavatottként, az egyház falai közt ugyanúgy átélheti a szerelmet, az élvezeteket, mint bárki más, anélkül, hogy meg kellene felelnie bárkinek. Ígérte, férj nélkül is gazdag lehet, a híveknek és az uralkodóknak köszönhetően pedig mindig lesz bőséges étel asztalán és tető a feje felett; mindezek mellett, fekete ruhájának köszönhetően, csodálat és tisztelet övezi majd lényét, ahol csak megjelenik.

„A választás nem volt nehéz, csukott szemmel is megtehette.” – Így tért rá Johanna, az akkor még tiszta lelkületű kamaszlány a nem éppen erkölcsös tettekkel kikövezett útjára, aminek első állomásánál, apácaként egy kolostorban, megkérdőjelezte döntése helyességét. Aztán – ahogy az már csak lenni szokott az ember gyermekével – a testét-lelkét behálózó szép szerelem örökre megváltoztatta életét. Az más kérdés, hogy annak törvényszerű mulandósága nála is bekövetkezett, ahogy a többi emberi gyarlóság sem kerülte ki kalandos, birodalmakat átszelő történetét. Mindezeket már az első oldaltól kezdődően az utolsó szóig nagyszerűen ábrázolta Roidisz, akiről azt illik még tudni, hogy ő volt Edgar Allan Poe műveinek görög fordítója, és hogy a görög ortodox egyház nyomban kiközösítette, amint megjelent provokatív könyve. Igaz történetként adja elő Johanna, a nőpápa létezését, történelmi regénybe bujtatva, amihez olykor bizalmaskodó hangnemet használ. Zseniális stílusa lehengerlő, az általa prezentált, kitalált történet megkapó, különösen azoknak, akik helyén tudják kezelni a szépirodalom műfaji különbségeit.

A mű, amely megjelenésekor természetesen nagy felháborodást keltett, a betiltott kötetek sorsára jutott egy időre, de abszurditások ide, kereszténység megcsúfolása oda, Roidisz bravúrosan tart görbe tükröt mind a bigott hívők és keresztény egyházat vakon hirdetők elé, de értelmezhetjük egyszerű kritikaként is a kifinomult szóhasználattal megírt gondolatainak gyönyörűen egymásba illesztett sorait, amelyből végül egy csodás elbeszélés született.

Bár a 2009-ben, azonos címmel mozikba került filmet nem láttam, annak spoilerét elolvasva megállapítottam, hogy sztorija még csak köszönőviszonyban sincs a könyvvel. Egy próbát persze akkor is megér, de csak miután már megvolt a klasszikus lapozásos élményátvétel.