Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Filmek, amiket legalább kétszer meg kell nézned 4. - aFüzet

Filmek, amiket legalább kétszer meg kell nézned 4.

Egy kosaras naplója
Leonardo Di Caprio egyik legjobb alakítását nyújtja ebben az életrajzi ihletésű filmben, amit minden kamasszal érdemes lenne megnézetni. Jim Carroll amerikai költő meséli el tinédzserkori balhéit; hogyan lett menthetetlen drogos, és élte meg miatta a földi poklot pár hónap leforgása alatt. Egy riasztó, ám annál profibb módon megjelenített történet, aminek van mondanivalója és tanulsága.

Egy kosaras naplója (1995)

Ifjúság
Viszonylag friss film, ami egyből megfogja a nézőt. Csillagos ötös zene, kameramunka és rendezés, a színészi játékokról nem is beszélve. Paolo Sorrentino alkotása (mert ez tényleg annak nevezhető) hibátlan, mert úgy összegzi az életet, egy bölcs szemüvegen keresztül láttatva az emberi gyengeségek és erősségek erejét, mint ahogy régen láthattuk azt a mozikban. Különös hangulata van a filmnek, amit a helyszín, egy svájci hegyekben található szanatórium tesz még egyedibbé. A címmel ellentétben, a filmben az idősebb generáció domináns, nincs rohanás, kétpercenként akció vagy konfliktus, hanem mint egy zeneműben, andante haladunk előre, tisztul a kép és érezzük át a lét elviselhetetlen könnyűségét.

Ifjúság (2015)

Gladiátor
A férfiak szemében ő testesítette meg a követendő hőst, példaképet, a nők számára ő volt az Igazi Férfi. Russel Crow egyik legemlékezetesebb alakítása Maximus, a római generális, Marcus Aurelius hű barátja, akit fiaként szeretett. Egy nemes jellem, egy hű férj és szerető apa, aki elveszíti családját, akit annyi fájdalom és igazságtalanság ér, hogy azalatt más végleg összetörne. Ő nem. Ő rabszolgából hős lesz. Ridley Scott filmjének ereje a szuper forgatókönyvben, a remek szereplőgárdában, és a gyönyörű képekben van. Ezért nem is csodálkozunk az Oscar-eső miatt.

Gladiátor (2000)

Halálsoron
A Stephen King regénye alapján készült thrillert nem lehet elfelejteni. A kicsit misztikus, fantasztikus, érzékeny film nem feltétlenül a látványra, hanem inkább az emberi méltóságra, az élet legfontosabb dolgaira épít, amit Frank Darabont rendező és forgatókönyvíró a műfajok közt egyensúlyozva nagyszerűen megoldott. A csapatot is jól megválasztotta hozzá, akik jól hozták a karaktereket – legyen szó pozitív vagy utálnivaló figurákról. A főszerepben Tom Hankset látjuk, amit egyszerűen nem lehet nem szeretni, ahogy a film egyik legemlékezetesebb figuráját, a több mint két méteres, természetfeletti képességekkel megáldott John Coffey-t sem.

Halálsoron (1999)

Letaszítva
Azon izgalmas filmek egyike, amelyikben minden egyes alkalommal felfedezünk egy sokatmondó részletet, egy árulkodó mondatot vagy képkockát, amire addig föl se figyeltünk. Pattanásig feszült állapotban nézi az ember először, de másodszor is ugyanúgy izgul, nem is gondolva a végkifejletre. Kevés az ilyen történet, ami amellett, hogy megborzongatja a lelket, mégis a jóságra koncentrál, és mellette még egy kis fejtörővel is megajándékozza a két óra alatt. Denzel Washington persze egy szerethető karakter benne, mint szinte mindig, de John Goodman és Donald Sutherland is jól eltalált figurák a történetben.

Letaszítva (1998)

Mátrix
Alapmű. Hogy miért? Mert óriási dobás mind technikailag, mind mondanivalójában. Olyan alapkérdésekre keresi a válaszokat, mint: hogy mi a valóság, és mi van a színfalak mögött, miről szól az életünk, honnan jöttünk, hova tartunk. Ami pedig eredménynek kijön, az már megérdemelné a 10/10 pontot. Egyértelműen többször nézős mozi, nem egy könnyen emészthető mondanivalóval. Filmtörténeti szempontból is kiugró alkotás, ha csak a vizuális trükköket vesszük alapul, úttörőnek számító effektek és trükkök szülője. Ami pedig a szereplőket illeti, még ha nem is felejthetetlen színészi játékkal forrt egybe az arcuk a filmmel, Keanu Reeves és a többi szereplő játéka hiteles – mással nem is tudnánk már elképzelni Neot, Trinity-t és a többieket.

Mátrix (1999)

Brazil
Ez egy érdekes film a javából, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 1985-ben készült. Terry Gilliam már ekkor is tudott valamit, ez alkalommal egy rendhagyó, utópisztikus, a társadalmat élesen bemutató filmet készíteni. Egy kicsit orwelles beütése is van a történetnek, ami lényegében egy tökéletes, árnyékkormány irányítása alatti államban játszódik, ahol mindenkit megfigyelés alatt tartanak. Főszereplője Sam, akinek az életében egy véletlenből adódóan olyan eseménysorozat veszi kezdetét egyik nap, ami mindent borít. Aki nem szereti a megszokott sémáktól eltérő filmeket, az ne is töltse le, viszont aki ritka filmcsemegére vágyik, azoknak szívből ajánljuk.

Brazil (1985)

Taxidermia
A tehetséges magyar rendező, Pálfi György mozija, amiről olyan sokat azért nem hallottunk a film kapcsán, mint amennyit megérdemelt volna. Igaz, egy kicsit „beteg” és fura, de nagyon egyben van, látványában és történetileg simán hozza nemzetközi élvonal szintjét.  „Szürreális látomások és történelmi tények elegyednek torz valóságszilánkokká, kificamodott igazságokká, groteszk érzésmozaikokká történetében, létrehozva ezzel egy olyan világot, amely leginkább Garcia Marquez regényeihez hasonlítható, ám jellegzetesen kelet-európai, jellegzetesen magyar. ” És a szó, amit kerestek hozzá, hogy profi!

Taxidermia (2006)

Dogville
Nagyon megosztó filmes mű, egy különc megoldással filmre vitt történet egy nőről, Grace-ről, aki üldözői elől Amerika egy kis bányászfalujába talál menedéket. Amikor a közösség megtudja titkát, látja védtelenségét, a lányt testileg-lelkileg megtörik, de nyilván nem ilyen egyszerű a sztori. A dán-svéd-norvég-német-finn-olasz-japán-angol-amerikai filmdráma különlegessége, hogy olyan, mintha egy színházi előadást néznénk a tévében. Nicole Kidman játéka jó, nagyon jó, ahogy a forgatókönyvíró, rendező Lars Von Tier is zseniálisnak bizonyul, amiért ki is érdemelte az Európai Filmdíj legjobbnak járó elismerését.

Dogville (2003)

Szeress, ha mersz!
Ha létezik extrém, klasszikus értelemben vett beteljesületlen, kölcsönös szerelem, akkor ez a film mutatja be azt a legjobban. Egy buta gyerekkori játékból indult a történet vezérfonala, ami tulajdonképpen egymás megvicceléséről szól: ki tud jobban kicseszni a másikkal. A játék mögött erős érzelmi szálak vannak, amit még csak véletlenül se vallanának be egymásnak. Hogy ez meddig mehet így? Amíg minden tabut le nem döntenek. Vagy még azon is túl…

Szeress, ha mersz! (2003)

Filmes listánk előző részeit a következő linkeken olvashatod el:

  1. rész
  2. rész
  3. rész