A német irodalom egyik legnagyobb alakjának Hermann Hessének hoztam egy olyan könyvét ajánlásra, ami mai is ugyanolyan aktuális lehet, mint születésekor, az 1900-as évek elején. A mű egy tragikus sorsú, tehetséges fiú történetén keresztül mutatja be a poroszos iskolarendszer és az egyház lélekromboló hatását, amelyhez büszkeségtől ittasan asszisztál a tanári kar, a városvezetés, a helyi lelkész és az önmegvalósítását a fián keresztül megélő apa.
Hans Giebenrath egy nagy reményekkel induló, ám önmagában örökké bizonytalan fiatalember, akinek mindennapjait a latin, a görög, az ókori történelem és a matematika tölti ki. A kisváros jövője reménységét látja benne, aki méltán viszi tovább majd városuk jó hírnevét. Közeledik a tartománya vizsga ideje, ahova Hansot delegálja a város. A fiatalember éjt-nappallá téve tanul, készül a megmérettetésre, hogy dicsőséget szerezzen szűkebb pátriájának, miközben elhatalmasodó fejfájása, rémálmokkal gyötört éjszakái folyamatosan kínozzák testét-lelkét. Sikeres felvételi vizsga esetén a híres maulbronni kolostor diákjaként gyarapíthatja tudását saját maga, tanárai, illetve szűkebb hazája nagy-nagy örömére. Így az utolsó vakáció idejére is száműzi legkedvesebb időtöltését a horgászást és az úszást, helyette plusz órákat vesz hittanból, latinból és matematikából.
A sikeres felvételi vizsga után az ígéretes kezdet váratlan fordulatot vesz. Hesse komor képi leírása, rideg jellemábrázolásai, az érzéketlen környezet egyre durvább megnyilatkozásai előre vetítik a szomorú végzetet. Míg kezdetben Hans minden erőfeszítését a tanulásnak áldozza és kerüli a kapcsolatot diáktársaival, még minden simám megy. Aztán az örök lázadó diák, a művészlélek költő Hermann Heilner közeledése (nem véletlen a névválasztás), egy új és bizsergető érzéssel gazdagítja. Barátságukat idegenül nézik nem csak diáktársaik, hanem a tanári kar nagy része is. Hans romló teljesítménye hatására eltiltják egymástól a két barátot, amelyet kezdetben Hans elfogad, kivívva ezzel barátja rosszallását. Egy tragédia hozza ismét közel egymáshoz őket, amikor egyik iskolatársuk belefullad a közeli tóba.
Innentől megállíthatatlanul száguld végzete felé. Sem erőszakkal, sem szép szavakkal, semmiféle ráhatással nem tudják elválasztani a két barátot egymástól. Míg nem Heilner nem bírja tovább a gyötrődést és megszökik a kolostorból. Következménye a kicsapás lesz, melyet látszólag rezignáltan veszi tudomásul a barát Hans. Aztán már sem a tanulás, sem az emberek nem érdeklik többé, Heilner hiánya porrá zúzza egyetlen kapaszkodóját, ami a külvilághoz köti. A folyamatos elutasítás, tanárai lelki agressziója az amúgy is gyenge idegrendszerű fiút tanulmányai feladására kényszerítik.
Az otthon ürességével és apja tehetetlen rémületével szemben a magába zárkózó fiú, saját belső világába menekül. Aztán úgy tűnik, az almaszüret kapcsán elindul valami biztató folyamat Hans életében, amikor megismerkedik Emmával, a kissé pajzán, cserfes kamaszlánnyal. A bimbódzó szerelem azonban sosem teljesedhet be, mivel a lány búcsú nélkül elutazik. A felnőtté válás küszöbén Hans végleg hátat fordít a világnak és csak sodródik az eseményekkel. Apja géplakatos inasnak küldi, ami a gyenge fizikumú fiút nem csak kezén kérgesíti meg. Amikor elhívják újdonsült kollégái mulatni, már nem akar más lenni, mint a többiek. Egyik pohár szalad a másik után, míg végleg elveszíti kapcsolatát önmagával és a közeli folyó öleli végső nyugalmába.
Fájdalmas írás ez egy feltörekvő ifjú elkeseredett harcáról a felnőtté válás rögös útján, ahol csírájában elnyom minden egyéni szándékot a társadalom. Esélyt sem kapva arra, hogy tehetségével saját útját járja és önmaga fedezze fel a világot. Az érzéketlenség kegyetlen pallosként súlyt a másság minden megnyilvánulására, melyet veszélyes és lázító elemként könyvelve gyilkos ösztönnel pusztít el.