Honnan származik egy ember tehetsége? Zsigeri félelmeink bennünk lakoznak, vagy rajtunk kívül álló dolgok okozzák őket? A képzelet vagy a valóság határozza-e meg életünket és másokhoz való viszonyainkat? A boldogság miben rejlik? Értelmezhető-e egyáltalán a sötétség a fény nélkül?
E.T.A. Hoffmann A Homokember című novellájának parafrázisa Orosz Ákos rendezésében kerül színpadra május elejétől a Mozsár Műhelyben. A darabot Gyöngy Zsuzsa, Lendváczky Zoltán, Patkós Márton és Zsótér Sándor előadásában láthatjuk. Az előadás, a színészek és a Biljarszki Maxim által tervezett egyedi multimediális megoldások szimbiózisára épül, és kalauzolja a nézőt ismeretlen világokba.
„A közmegegyezés szerinti valóság a világnak csak egy parányi része ahhoz képest, amit egy ember valóságosnak érezhet. Az egész univerzumról alkotott képünk csak érzékelés, észlelés. Tények nincsenek, csak értelmezések, avagy a valóság különböző módokon való dekódolása. Egyedül a lét ami valódi és a pillanat. A világ olyan amilyennek látjuk. Nem az a dolgunk, hogy megítéljük ezt. Egyszerűen csak vegyük tudomásul, hogy így működik. Mert valaki így működteti… De vajon ki? És miért?”- olvasható az előadás színlapján.
A darab főhőse, Nathanael élete gyökeresen felfordul, amikor egy házaló barométerárus képében felismerni véli gyermekkorának megrontóját és apja gyilkosát, a rég eltűnt Coppelius ügyvédet. Az ügyvéd figurája Nathanael elméjében egyezik a gonosz Homokemberével, akivel kisgyerekként gyakran riogatták. Ezt a gyermekkori traumát próbálja feldolgozni egész életében.
Az előadás Nathanael folytonos átalakulását és sprirituális expedicíóját követi végig. Mindeközben a nézők megtapasztalják a valóság és a projekció, a látomás avagy egy árnyék közötti hajszálvékony határvonalat. Az alig érzékelhető különbségek felfedezése és a különleges multimediális megoldások kölcsönhatása egyszerre kizökkent, felforgat, izgalomba hoz, inspirál és elmélyít, magával sodorva a nézőket egy nem mindennapi utazásra.