„Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.”
104 éve, 1914. március 28-án született Bohumil Hrabal cseh író, akinek a neve egyet jelent a groteszk, szatirikus fekete humorral. Hrabal világában mindenki rendkívül szórakoztató, a legszürkébb emberből is izgalmas karaktert volt képes faragni. Hősei egyszerű emberek, akik természetüknél fogva, a legrosszabb körülményeket is jól fogadják, a tragédiákat is képesek átvészelni. Naplószerűen megírt műveiből árad az életigenlés, a boldogságra való törekvés. Mégis sokáig kellett várnia, mire elismert író lett.
A kis Hrabal elképesztően rossz tanuló volt, egyszer évet is kellett ismételnie, ennek ellenére 1935-ben leérettségizett és beiratkozott a prágai Károly Egyetem jogi karára, amit a háború után fejezett be. A költészet és nevelőapja sörgyári munkahelye jobban érdekelte volna a rendkívül gátlásos fiút, szinte egyfolytában zavarban volt. Rájött, hogy a sör kiválóan oldja zavarát, ekkor elkezdett kocsmába járni, ahol imádta hallgatni az embereket. A harmadik sör után már olyan jól érezte magát, hogy be is kapcsolódott a beszélgetésekbe.
Életpályája a kezdetekben rendkívül izgalmasan alakult: 1939-től jogász tisztviselőként dolgozott, majd volt vasúti pályamunkás, forgalmi tiszt, biztosítási ügynök, utazó kereskedő, acélgyári munkás, hulladék papírgyűjtő és színpadi mindenes is.
Szerelmi élete sem volt szerencsésnek mondható sokáig, több nő is összetörte a szívét, mire 42 éves korában megismerkedett Eliska Plevovával, akit 5 hónapra rá feleségül is vett. Írói karrierjének beindulása még egy kicsit váratott magára, csak 1962-től kezdett el hivatalosan is íróként „működni”. Sajátos irodalmi stílusa a vizualitásra épül, szuggesztív jellegű, regényei legtöbbször naplószerű fogalmazással íródtak, és ami a legszerethetőbb bennük, az kisemberek pozitív ábrázolása, az optimizmus és humor.
Az akkor még huszonéves Jiří Menzel néhány évre rá figyelt fel a sajátos stílusban alkotó szerzőre, aminek eredménye a Szigorúan ellenőrzött vonatok című híres filmes alkotás is született. A többi már történelem.
Hrabal életének fekete foltja a kommunista pártban végzett ügynök múltja, amiről 1990-ben beszélt először. A hétköznapi hősöket oly szerethető módon ábrázoló író galambetetés közben zuhant ki egy kórház ötödik emeletéről 1997-ben, 83. évében.
Egyik kedvenc filmünket tőle megtaláltuk a legnagyobb videómegosztón, amit egyben a születési évfordulóján megtekintésre is ajánlunk.
„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének gaviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.” Hrabal
https://www.youtube.com/watch?v=DSTzFRSj72k