„Mi az ember első kötelessége? A válasz egyszerű: önmagad lenni.”
190 éve született Henrik Johan Ibsen világhírű norvég drámaíró, a „modern dráma” atyja. Egyike volt azon íróknak, akik nem csupán óriási tehetségük révén váltak ismertté, hanem megelőzve korukat gyakoroltak nagy hatást koruk közönségére . Az eleinte költőként ismert irodalmár verses drámáival aratta első sikereit, mégis társadalmi drámái által tett szert nemzetközi elismertségre, s váltak művei a világon leggyakrabban játszott darabjaivá. A több nyugat-európai fővárosban is alkotó Ibsen népszerűsége mai napig töretlen, ami, míg élt, nem feltétlenül volt igaz pályája jelentős évtizedeiben. Művei fogadtatása rendkívül vegyes volt, köszönhetően a komoly társadalmi problémákat feszegető kérdéseknek műveiben, melyet nem nézett jó szemmel az akkori elit és a kritikusok. A Nóra feminista eszméjét egyenesen elutasították, de felháborodást keltett a Kísértetek című darabja is.
Mindezt még megelőzte a norvég Nemzeti Színházban végzett munkája (volt rendező, dramaturg, házi szerző). Első drámaírói korszakában a norvég történelmi múlt és mondavilág ihlette. A kezdetben romantikus hangon szóló Ibsen igazi stílusát a realista és naturalista ábrázolásmódban találta meg.
1958-ban nősült meg, két gyermeke született.
Ibsen elhagyta még a harmincas éveiben Norvégiát, 27 évig élt külföldön. Nagyságát hazájában csak azután ismerték el, hogy a németek által már ünnepelt szerző lett. Igazán átütő sikereket 50 éves kora aratott munkáival, addig el kellett viselnie a hazaáruló és erkölcstelen jelzőket. Kétségtelenül nagy hatással volt kortársaira és az utána következő, századforduló környékén alkotó drámaírókra.
Ibsen elegánsan képes elérni a hatásvadászok által jegyzett katarktikus állapotokat a nézőkben. A műveiben felfedezhető északi hűvösség (vagy, ha úgy tetszik, visszafogott stílus) és finom intelligencia is szerethetővé teszi a szereplő által képviselt karaktereket, melyek mind esendő, létező problémákkal küzdő átlagemberek. Nem fekete-fehérben gondolkodunk, amikor Ibsen analitikus drámáit nézzük, hanem mintha lámpás gyulladna fejünkben; látszatéleteket, maszkokat viselő embereket, nagy igazságok kimondását nélkülöző valóságot láthatunk. Minden idegszálunkkal figyelünk – és legfőképp érzünk.
Legismertebb és legfontosabb művei: Peer Gynt (1867), Babaszoba (Nóra néven ismert – 1879), A vadkacsa (1884) és a Solness építőmester (1892).