Amikor a magyarok mai napig nem szűnő külföldi munkavállalási kedvéről esik szó, egyértelműen ki kell emelnünk két nagy célországot: Ausztriát és Angliát. Nem hiszem, hogy sok olyan családot találnánk ma Magyarországon, ahol valamelyik ágról ne dolgozna ezek közül az egyikben (vagy ne próbált volna korábban szerencsét) legalább egy rokon. Az is nyilvánvaló, hogy túlnyomó többségében nem a kalandvágy vezérelte ezeket az embereket, amikor úgy döntöttek, itthon hagyják, amit addigi életük során nagy nehezen fölépítettek – vagy pont azt mentik épp. Sokan vannak köztük, akik hétvégenként haza tudnak járni a gyerekeikhez, párjukhoz, szüleikhez, de a messzebbre vetődötteknek csak ritkábban adatik meg ez a kiváltság.
Egy tavaly februárban közzétett statisztikai adat szerint több mint 84 ezer magyar dolgozik Ausztriában. A számokat tekintve már rég lehagytuk a törököket, és a volt Jugoszláv tagországokból érkezők is csak együttesen előznének meg minket. Ráadásul ez csak a legálisan foglalkoztatottakra vonatkozó adat, ami évről évre dinamikusan emelkedő tendenciát mutat. Az Ausztriában élő magyarok száma közel 71 ezer fő volt a felmérés idején, amiben a gyerekek, nyugdíjasok, munkanélküliek, betegek is benne voltak. Szinte minden szektorban jelen van a magyar dolgozó, de a legtöbb vendégmunkás a vendéglátásban, szállodaiparban dolgozik. Emellett több ezer idősgondozó, takarító, bébiszitter is ingázik a két ország között, illetve szezonban mezőgazdasági munkások hada lepi el az osztrák földeket.
Lévén, hogy a kivándorlások szempontjából kulcsfontosságú desztinációról van szó, nem egy, hanem 3 Ausztriában dolgozó ismerősömet kérdeztem meg a kinti helyzetekről, a motivációjukról. Elsőként Dezsőtől kaptam meg a válaszokat, aki 35 éves, és már évek óta kint dolgozik.
– Miért Ausztriát választottad, amikor úgy döntöttél, külföldön vállalsz munkát?
Ausztria közel van és jó pénzt lehet keresni. Plusz érv volt mellette, hogy az otthoni iskolai nyelvi képzés és a balatoni vendéglátásban megszerzett nyelvi tapasztalat is a német volt.
– Milyen nyelvtudás kell ma egy osztrák melóhoz? Melyik szint mihez jó?
A nyelvtudás kérdése szerintem relatív, különösen itt kint nehéz szintekre emelni. Jó pár különböző szintű nyelvvizsgával rendelkező magyar emberkével dolgoztam, dolgozok, és legtöbbje nem sokat ér. Vagy inkább úgy mondanám, hogy egy szép dolog, de felesleges pénzkidobás. Sehol nem kérik, és sokan vannak, akik papír nélkül sokkal jobban forgatják a nyelvüket németül. Mivel az ausztriai magyar vendégmunkások legnagyobb hányada vendéglátózik, kicsit fontosabb nekik jól beszélni, mint egy villanyszerelőnek, vagy egy autószerelőnek. De még a vendéglátáson belül is eltérőek az igények. Amennyiben konyhai munkás vagy házmester az illető, kevésbé játszik fontos szerepet a kommunikáció, mint például egy bárosnál vagy egy felszolgálónál.
– Látom, hallom, hogy még most is folyamatosan mennek ki az új vendégmunkások tőlünk. Ennyi hely van üresen? Ilyen befogadóak a „sógorok”?
A saját szakmámban, a vendéglátásban a mai napig hiány van a jó munkaerőből. Az osztrákoknak ugyanis derogál ez a fajta munka. Tehát az igény megvan, de persze nem tart ez sem örökké, mert egyre többen jönnek más országokból. Aki eddig az olasz, görög vagy angliai munkát preferálta, kezd lassan errefelé orientálódni.
– A magyar mennyire kedvelt náció arra, amerre Te dolgozol? Létezik az a megkülönböztetés, ami a „csak” vendégmunkás státuszból eredően, érezhetően egyfajta alá- és fölérendeltségi viszonyban köszön vissza?
Tirol ebből a szempontból egy elég speciális régió, mert nagy bennük a büszkeség, az öntudat. Újévkor és ünnepekkor a tiroli himnusz szól, nem osztrák; megvan a véleményük a bécsiekről és más régiókról. Ugyan sok a magyar, de 70 százalékban jó a véleményük rólunk – munkaügyben. A „csak” vendégmunkás jelenséget én nem ismerem. Aki jól dolgozik, itt is megbecsülik, mint mindenhol. Aki meg nem, azt nem. Persze, én is megkaptam az úgymond „scheise ungarnt”, azaz szar magyart egy részegtől, akinek háromszor szépen szóltam, hogy húzza el a szánkóján fekvő részeg haverját az útról, mert nem tudok tőle közlekedni. De ezt tudni kell helyen kezelni. A témához egy gondolat: tegye mindenki szívére a kezét, egyszer sem volt olyan otthon, hogy egy nálunk tartózkodó külföldit oda nem illő jelzővel illetett volna, akár csak a háta mögött? És akkor a sportig el se menjünk!
– Milyen a kinti magyar kolónia? Összetartó csapatként kell elképzelni az egy helyen, egy városban dolgozókat?
Pont annyira összetartó a magyar Ausztriában, mint otthon. Lényegében ugyanaz jellemző a legtöbb dologra itt, mint odahaza. De például, ha rossz egy munkahely, akkor annak híre megy. Vagy másik oldalról nézve: ha egy lusta, úgymond semmirekellő munkás keres helyet, néha megelőzi a híre. A Facebook csoportok sok mindenben segítenek eligazodni. Ha van magyar buli, nyilván nagyobb csoport verődik össze. A hangulat a magyarok közt – 4-5 itteni munkahely után – azt kell mondjam, hogy jó. Van viszont egy általam szánalmasnak tűnő jelenség: a régóta kint élő magyarok egy elenyésző százaléka szégyenli a magyarságát. Nem szólal meg magyarul, pedig tudjuk róla, hogy az. Én vendég- felszolgáló viszony keretében tudok erről csak szólni: személy szerint beállok a játékba. Ha ő ettől boldog…
– Gondolom, sokat beszélgettél a többiekkel arról, milyen motiváció vitte ki őket. Mi a TOP 3 indok?
Első a pénz, második ugyanaz, mint ami az első helyen szerepel, és a harmadik is. Nincs más. Ha azt mondom, hogy bizonytalanság, az is anyagi eredetű, nem? De említhetném a nyugdíjat, az egészségügyi ellátást, és sok mindent, ami itt egyben van – és jó a fizetés. Kalandvágyból még nem jött erre senki, akárki is hangoztatna hasonló „okosságot”. Van egy-két magasabb végzettségű, diplomás, szárnyait a vendéglátásban próbálgató vendégmunkás otthonról, igen. 15-20 százalékra tennem a számukat. Amúgy egyre jobban jellemző a vendéglátásban, hogy hígul a szakma. 5 éve főleg ilyen végzettségűek jöttek, most már teljesen vegyes: a bolti eladótól kezdve, a banki alkalmazotton át, találkoztam postással, rendőrrel, áccsal, erdésszel, több tanárral, festővel, gépkezelővel. Folytathatnám sokáig a sort, abszolút vegyes a felhozatal. Igen van aki diplomával mosogat, vagy konyhai kisegítő munkát végez: hagymát szel, salátát készít és melegszendvicseket gyárt.
– Élni azért drágább lehet Ausztriában, mint csak dolgozni, majd itthon elkölteni a keresetet. Vagy rosszul gondolom?
Sokan élnek itt, páran nem vendéglátósok. Ők albéreleteznek, ugyanis errefelé a vendéglátásban általában alap, hogy a szállásért és étkezésért nem kell fizetni. Ezeken rengeteget lehet spórolni. Ezert is hígul a szakma, és sok hozzá nem értő próbálja ki magát benne – több-kevesebb sikerrel. Persze aki nem tud és nem is akar, annak elég gyorsan búcsút intenek, ahol nem, az olyan munkahely is lehet. Éldegélni el lehet, de jól élni nem. Persze orvosként, tanárként, mérnökként más a helyzet, de ez egy olyan réteg a kinti vendégmunkások közül, ami elég vékony. A kinti kereset igazan otthon ér sokat. A benzin és az élelmiszer ára megközelítőleg a hazaihoz mérhető, a többi nyilván drágább. A saját lakás, az ingatlan pedig megfizethetetlen nekünk.
– Egyik ismerősöm azt mondta, miután hazatért több év után külföldi munkájából, hogy azért látják sokan „bunkónak” az Ausztriában dolgozó, itthon „villantó” embereket, mert kint szétszívatják őket, és itthon kompenzálják a kinti, nyilván itthoninál jobb fizetésükből vásárolt cuccokkal azt, amit kint eltűrnek. Ehhez te mit szólsz?
Ezt a kompenzációs dolgot nem is értem. Akit szivatnak kint, az vagy ostoba, hogy tűri, vagy gyenge a váltáshoz. Aki pedig drága cuccokkal „villant”, az ostoba, mindegy, hogy hol vagyunk a világon. Persze, ismert a híres „mosogatós BMW” jelenség: 1 szezon után egy „komolyabb” összeghez jut valaki (kb 2 millió kiváló magyar forint személyében) és vesz egy 15 éves, 4. tulajos BMW-t, ami ugye korából adódóan több sebből vérzik, és persze a javítása, tankolása után elfogy az a pár százezer forint, ami maradt, és el kell adni gyorsan, vagy le kell szállítani az autópályáról. Mindig van kivétel, de senkit, és munkát le nem nézve szabad csak gondolkodni! Nem véletlen „mosogatós” valaki, hanem mert képesítés és szaktudás nélkül próbál boldogulni. Ők legtöbbször a konyhán kezdik.
– Mi az üzeneted az Ausztriába készülő magyaroknak?
Hogy valamit hozzanak a pénzért cserébe! Nem nehezebb a munka, mint bárhol máshol. Például szaktudást, nyelvismeretet, elszántságot, akaratot, igényességet. Ha mind megvan, akkor egy jó és biztos munkahely vár rájuk. Ha valami hiányzik ezek közül, tegyenek érte, mert anyagilag megéri. Ha nem vagy jó, akarj, próbáld meg! Szerencsére ez nem a Star Wars, ahol, ha jól emlékszem, a zöld kobold azt mondta, ne próbálj, csináld! Itt inkább próbálj és akarj, mert ha nem tudod, inkább ne csináld! Kérdezz ezerszer és akarj!
– El tudnád képzelni, hogy Ausztriában öregedj meg, éld le az életedet?
Soha nem tudnám elképzelni, hogy itt öregedjek meg. Egyenlőre jó munkahely, és ennyi. Szerencsére a legtöbb ember, akivel itt dolgoztam, hasonlóan gondolkodik. Ha itt kéne élnem, valamit megváltoztatnék az életemben, hogy ne itt kelljen élnem.
Alexandra öt éve ment ki Ausztriába, ma párjával és időközben született kislányukkal él Tirol egyik festői szépségű falujában. Amikor külföld mellett döntöttek, Ausztria már csak a közelsége miatt is kézenfekvő volt számukra, és mert itt a vendéglátásban sok helyen biztosítanak szállást és étkezést, ami az elején nagyon fontos tényező volt a fiataloknak. Alexandra sok mindenben látja hasonlóan a dolgokat, mint Dezső, de néhány témában azért eltér a véleménye.
A nyelvtudás érdekes kérdés, mivel alapvetően az osztrákok nem szívesen foglalkoztatnak olyat, aki nem beszél legalább alap szinten németül, de ez nem azt jelenti, hogy nagyon minimális nyelvtudással teljesen esélytelen lenne munkát találni. Viszont ebben az esetben azért jókora szerencse kell, és az ismeretség is sokat tud segíteni. Egyedül, nyelvtudás és megbízható kapcsolatok nélkül azonban én senkinek se ajánlanám, hogy nekivágjon az ismeretlennek. Erős alap szint mindenképpen ajánlott, mivel a főnökökkel, munkatársakkal is kommunikálni kell, azzal már viszonylag könnyen lehet állást találni. A vendéglátásban munkaerőhiány van, ezért aki ezen a területen szeretne elhelyezkedni, nagyon jó esélyekkel indul – főleg, ha gyakorlata is van. A többi szakmában viszont gyakran komoly versengés folyik egy-egy meghirdetett pozícióért. Nagyon vegyes a magyar munkavállalók összetétele. Vannak felsőfokú végzettséggel betanított munkát végzők, de aki közülük hosszabb távra tervez, az általában törekszik arra, hogy minél előbb a szakmájában tudjon elhelyezkedni.
Az eddigi munkahelyeimen nem volt negatív tapasztalatom a származásom miatt, se a főnökeim, se a munkatársaim, se a vendégek részéről, persze itt is vannak barátságos és kevésbé barátságos emberek, de ez Magyarországon sincs másképp. A kinti magyarok ugyanúgy sokfélék, mint az otthoniak, vannak akik összetartanak, mások nem kedvelik egymást, mindenesetre a pletyka itt is gyorsan terjed.
A legtöbb kiérkezőt egyértelműen az anyagi biztonság motiválja, de a jobb munkakörülmények és a szociális, valamint egészségügyi ellátási rendszer is sokat számít. Bár már elég elcsépelt, de még mindig igaz: Itt sincs kolbászból a kerítés! Lehet, hogy magasabb a fizetés, mint otthon, de a fizetnivaló is több, ha az embernek magának kell gondoskodni a lakhatásról és az étkezésről. Mi mindenesetre úgy tervezzük, hogy itt maradunk…
Anikó a kilencvenes évek eleje óta dolgozik Ausztriában – szintén a vendéglátásban. Már csak a téli szezonban jár ki (több mint 10 éve a férjével együtt) munkahelyére, de egy időben állandó jelleggel élt kint. Mint mondta, őt elsősorban a nyelvtanulás és az ország megismerése motiválta annak idején, ma már azonban más a helyzet. Nem engedhetik meg maguknak, hogy kiessen az a jövedelem, ami az ausztriai munkavállalásból származik. Neki is feltettük a kérdéseket, kezdve a nyelvtudásra vonatkozóval, amivel kapcsolatban úgy véli, hogy ma már nem annyira szükséges a nyelvtudás, mivel olyan munkaerő hiány van a vendéglátásban, hogy örülnek, ha valaki a minimum szintet megüti – nem úgy, mint annak idején!
„Befogadó hajlandóság van a részükről, sőt! Tárt karokkal várnak most már mindenkit! Munka van elég! A magyar munkaerőt szeretik az osztrákok! Vendéglátásban már majdnem csak a magyarok dolgoznak!”
Az osztrákok megítélése tehát pozitív, ha magyar munkaerőről van szó, ám egy másik oldalról megközelítve a kérdést, már nem olyan egyértelmű a képlet:
„Mi, magyarok, dolgozhatunk egy életen át külföldön, a munkaadók elismerését, megbecsülését kivívva, akkor is csak idegenek maradunk egy másik országban. Egy emberöltő kevés ehhez!”
A közel három évtizede kint dolgozó Anikótól azt is megkérdeztük, hogy mi a véleménye a magyarok összetartozásáról.
„A kinti kolóniát én egyáltalán nem tartom összetartónak. Persze vannak klikkek, régi barátságok, amik megingathatatlan alapokon nyugszanak, de sajnos nem ez az általános. Ha választhatok, én is szívesebben dolgozom más nációval.” A hangulat is inkább csapat összetételétől és a szezon erősségétől függ.
Ami pedig a vendéglátó szakmát illeti: „A szakmai végzettség is igen eltérő: sokan dolgoznak 2-3 diplomával mosogatóként, felszolgálóként- de fogalmuk sincs a gasztronómiához. Ez ugyanolyan szégyen, mint ami a ’80-as évek közepén a balatoni vendéglátásban volt tapasztalható. Amikor boldog- boldogtalan nyithatott éttermet, kávézót, strandi büfét- aztán jött a lehúzás, mocskolódás, és ezt mondjuk az autószerelő már nem értette….. aztán sok év kellett hozzá , hogy mindenki visszatérjen a kaptafájához.”
Egy súlyos tévhitet is szeretne eloszlatni néhányak fejéből:
„Sokan tényleg azt gondolják, ha kint élsz, máris gazdag ember leszel. Ez sajnos nem így van, de: ha munkád van, szorgalmasan dolgozol, tudsz építeni a holnapra, tudod, hogy nyugodtan alhatsz, mert nem húzzák ki az ágyadat alólad. Ha viszont egy élhetőbb életet szeretnél – gondolok ez alatt egy nem egy munkáltató által biztosított személyzeti szállásra, hanem egy saját albérletre, pici lakásra, ahol van élettered is, ami mellett fenntartasz egy autót, esetleg van egy biztosításod – azt egyedül már biztos nem éred fel, sőt! Még másodmagaddal is alig! Aztán ott vagy, hogy elrepültek az évek, és te még mindig ugyanazt a monoton munkát végzed, mint hajdanán…
Anikó is megkapta a kérdést: vajon el tudná képzelni, hogy ott élje le az életét?
„Igen el tudnám képzelni, hogy itt öregedjek meg…de nem akarom! Otthon szeretnék lenni, mert az otthonom Magyarország! Mindig az volt, és az is marad- még ha bizonytalan is! És most úgy néz ki, hogy mindegy, mennyit dolgoztál kint, ha nem kint élsz, nem kapsz nyugdíjat innen. Csak egy különbözetre vagy jogosult- Sebastian Kurz kancellár rendelkezett így.
Mindezek ellenére azt üzeni az ausztriai munka felé kacsingató honfitársaknak:
„Ha már mindenképp Ausztriát választották kitűzött célként, jöjjenek, próbálják meg; tapasztalatszerzésre nagyon jó, az ember értékrendjét helyre teszi. De aztán térjenek haza, mert otthon is lehet jó munkahelyet találni.”