Karinthy Frigyes (1887. június 25. – 1938. augusztus 29.) magyar író, költő, műfordító, nyelvzseni, mint ahogy maga is mondta, minden műfajban maradandót tudott alkotni. Irodalmi karikatúráival vált szélesebb körben ismertté, ezek közül is az Így írtok ti, valamint a Tanár úr kérem a legnépszerűbbek és legkedveltebbek. Tehetségének humoros oldalát vicclapokban és színpadi műveiben kamatoztatta, de egykori nyilatkozataiból egyértelműen kiérződik keserűsége amiatt, hogy nem veszik komolyan másik, filozofikus, politikai gondolatait rejtő oldaláról.
Sokat foglalkozott regényeiben, novelláiban a nő és férfi kapcsolatok misztériumáról, de legnépszerűbb írása mégis az Utazás a koponyám körül című sajátos hangulatú riportkötete lett, amiben agyműtétéről, azt megelőző eseményekről, a műtét közbeni érzéseiről, gondolatairól írt. Műfordítóként neki köszönhetjük Milne Micimackóját, aminek érdekessége, hogy mivel ő maga nem beszélt tökéletesen se németül, se angolul, a nyersfordítást nővére, Karinthy Emília (Mici) készítette, ami után Karinthy a Micimackó nevet sem véletlenül adta.
Nagyon szerette és büszke volt a magyar nyelvre, könnyedén, mégis zseniális érzékkel játszott a szavakkal, anagrammái, rímei közismertek voltak.
Idézetek Karinthy Frigyestől:
„Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?”
„Az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.”
„Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat.”
„A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, s így lehetségesnek tartjuk őket. Minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.”
„Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.”
„Férfi és nő sohasem érthetik meg egymást, mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.”
„Voltam már néhányszor úgy, hogy felolvadt és kiáradt a szívem, forró szeretet töltött el és fájdalmas vágy, hogy elmondjak magamról mindent barátnak, szeretőnek: odaadjam magam, maradék nélkül, hogy megszeressenek, megsajnáljanak – látod, ez vagyok. Ilyenkor kutattam magamban, megindultan, alázatosan, tisztán.”
„Amit szerelemnek neveznek, az nem vágy, nem gyönyör – annak semmi köze erotikához, érzékekhez. Amit a testből elvon magának, az éppen csak a szépség – de nem a test ingerlő szépsége, hanem valami ismeretlen és megfoghatatlan: a kifejezés, melynek egyetlen területe és lehetősége az emberi arc.”
„Az emberek kezdenek büszkék lenni rá, hogy nem szoktak gondolkodni. Egy ismerősöm olyan fölénnyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem ért engem, mintha ez reám nézve volna megszégyenítő és nem őrá nézve.”