4. FEJEZET
Az autonómia megvalósítása, illetve hiányának lehetséges következményei
Az autonómiát akkor valósíthatod meg az életedben, ha képessé válsz felismerni és megváltoztatni a mintáidat, amelyekhez szorosan kötődnek az ítélkezések, és az abból fakadó érzések.
FELISMERÉS – VÁLTOZTATÁS MINTA – ÍTÉLKEZÉS – ÉRZÉSEK
Amikor bekapcsolódom valakinek az önismereti folyamatába, először az érzésekkel kezdünk dolgozni. Ezt úgy is szokás nevezni, hogy „érzelemmunka”. Az érzések mindig egy olyan élményhez vezetnek el, amely felett valamilyen módon ítélkezünk, és ennek az ítélkezésnek a „megmagyarázása” maga a minta.
Csodálatos és megtisztelő érzés, amikor egy személy beavat az életébe, és megbízik bennem, úgy, ahogy korábban senkiben! Egyikőnk sem tudja, mi rejtőzik a tudattalanban, mégis engem választ partneréül ezen a felfedezőúton. Rutinosabb klienseim kalandnak is szokták nevezni az üléseinket, mert már nem félnek feltárni és meglátni önmaguk újabb részeit.
Az elmúlt évek során több olyan hölggyel is dolgoztam, akinél kiderült, az autonómia hiánya állt a párkapcsolati gondjaik hátterében.
Ha nincs meg a kellő szabadság, függetlenség-érzés egy párkapcsolatban, nem lehet önállóságról beszélni. Ilyenkor alá- és fölérendeltség alakul ki, azaz az egyik fél „uralkodik” a másik felett, tehát kizárt, hogy az elnyomott partner megélje önállóságát. Ekkor alakulhat ki a „társas magány”. Az az állapot, amikor annak ellenére, hogy párkapcsolatban él valaki, nem számíthat a partnerére, hiszen a felek nem egyenrangúak a kapcsolatban. Úgy érezzük ilyenkor, hogy magunkra maradtunk.
Rendkívül fontosnak tartom a nőknél az autonómia megteremtését, mert akkor elkerülhető a társfüggőség. Az, amikor elhisszük, hogy csak a MI létezik, illetve azt, hogy a MI kizárja az ÉN létezését; tulajdonképpen vagy-vagy választásokban gondolkodunk.
Pedig egy kapcsolat úgy tud szeretetteljesen kibontakozni, ha időnként megéljük önmagunkat a partnerünk nélkül is, legyen az egy könyv olvasása, részvétel egy főzőtanfolyamon, valamilyen sport kipróbálása, egy új hobbi, bármi…
A lényeg, hogy létezhet úgy párkapcsolat, hogy mindkét fél egyszerre legyen képes megélni a MI állapotát anélkül, hogy elveszítené vagy feladná saját magát.
Hányszor találkoztál már olyan ismerősöddel, akit egy ideje nem láttál, és alig ismertél rá?
Volt ilyen? Ha neked nem is, de valamelyik ismerősöd biztosan mesélte, mennyire megdöbbentő vagy megrázó érzés volt látni, hogy az illető teljesen árnyéka önmagának.
Én több ízben is láttam ilyet, sőt magam is átéltem ezt az állapotot. Meg kell mondjam, nem volt kellemes érzés: folyamatosan azt éreztem, hogy valami nincs rendben velem, és nem tudok ezen változtatni.
Képtelen voltam cselekedni, „lefagytam” és úgy véltem, nincs semmi, ami ebből az állapotból ki tudna zökkenteni. Börtönbe zárva éreztem magam, miközben szabad voltam. Azt érzékeltem, hogy van valami, ami erősebb nálam és teljesen megbénít.
Állandó készenlétben éltem, folyamatos stressz volt bennem, aminek az lett az eredménye, hogy rendszeresen lebetegedtem.
Mindez annyira megviselt, hogy estére olyan voltam, mint egy kifacsart citrom. Tulajdonképpen semmi energiám nem maradt arra, hogy azzal foglalkozzam, miként szabadulhatnék ki ebből a helyzetből.
Tudtam, hogy baj van, de tehetetlennek éreztem magam.
Na, ezt látták kívülről az emberek úgy, hogy nem vagyok önmagam, hogy – mint akit megbabonáztak –, fura dolgokat teszek, és ami a legszembetűnőbb, mintha megváltozott volna az értékrendem.
Más dolgok lettek fontosak. Ha a munka vagy hivatás okán következett be ez a helyzet, akkor munkamániássá váltam, ha a párkapcsolatban, akkor leszállt a rózsaszín köd, ha pedig a betegségemmel kapcsolatosan jelent meg, akkor mint egy faltörő kos mentem előre, hogy megtaláljam a megoldást.
Most ismét felmerülhet benned a kérdés: „Jó, jó, de mi köze ennek az autonómiához?”
Íme a válaszom:
Amikor valamelyik életterületünk „beszippant”, megszűnünk önálló individuumok lenni. Ez persze illúzió, hiszen mind különlegesek és egyediek vagyunk, de akkor és ott mégis elhisszük, mert a körülményeink azt sugallják, nem vagyunk urai a helyzetnek. Belemerülünk valamibe, aminek ré- vén megváltoznak a szokásaink, a viselkedésünk, a hangulatunk, a cselekedeteink, az érzéseink és az értékrendünk.
Forrás: Kiss Henriett
A könyv megjelent a Leviter Kiadó gondozásában.
A könyv szerzőjével lehetőség lesz a személyes találkozásra is a közeljövőben:
Helyszín:
Gresham Palota – Four Seasons Hotel
1051 Budapest, Széchenyi István Tér 5.
Kapunyitás: 18:30 – kezdés: 19:00 órakor.