Nemzetközi tanulmányok szakon tanulok immáron második éve, jelenleg Erasmus programmal a negyedik félévemet töltöm Lengyelországban.
Hogy miért pont Lengyelország? Egyrészt, több tanárom is ajánlotta, és akik jártak már itt, azok mind rendkívül pozitív tapasztalatokról számoltak be. Továbbá, az is fontos választási szempont volt, hogy mindenképp egy olyan országba szerettem volna menni, ahol barátként fogadják a magyart, és erre keresve sem találhattam volna megfelelőbb népet, mint a lengyelt.
A kiutazásom előtt számomra is meglepően sok adminisztratív teendővel szembesültem, őszintén szólva máig nem értem, hogyan sikerült mindent elintéznem. Többször késtem valamilyen irat leadásával, nem sokon múlt, hogy meghiúsuljon az utazásom, de szerencsére, többnyire segítőkészek és elnézők voltak velem. Tanulmányi szerződést kötöttünk, közben magánokiratokat, nyelvvizsgáról igazolást, EU biztosítási kártyát kellett scannelni, stb.
Az országról nem sok konkrét ismeretem volt, inkább általános dolgokat tudtam csak róla. Például, hogy a fizetőeszköznek mennyi az értéke a forinthoz viszonyítva, milyen éghajlat jellemző azon a helyen, ahova menni készülök, és hasonló dolgok. Utazás előtt átnéztem a pontos menetidőket és a csomagra vonatkozó méretbeli előírásokat, s hamar eljött az indulás ideje. Repülővel mentem Varsóba, onnét pedig vonattal ide, Toruń-ba, ahol én most lakom.
Szállást az egyetem egyik kollégiumában kaptam. Egy blokkban két szoba van két-két férőhellyel, ehhez tartozik egy WC és egy zuhanyzó. Az alagsorban van egy mosókonyha és minden szinten egy közös konyha is található légkeveréses sütővel, mikróval és egy főzőlappal. Összességében, egy teljesen átlagos kollégiumról van szó, amiért havi 400 zloty-t fizetek, ami durván 28.000 Ft.
Toruń, Lengyelország egyik legszebb történelmi nagyvárosa a Visztula partján fekszik, kb 200 kilométerre a Balti tengertől, az időjárás eléggé nedves és szeles. A folyópartnál található a hangulatos történelmi belvárosrész, ami sajnos nem túl nagy, viszont szépen fel van újítva és karban is tartják. A környék, ahol én lakom, nem túl turista csalogató látvány; amerre a szem ellát, csak egyszerű, kocka alakú lakóházak sorakoznak. Maga az egyetem épülete is nagyon snassz és semmitmondó, viszont sok felújított, modern épülettel találkozhatunk, úgy mint a helyi kosárlabda csapat hatalmas csarnoka vagy a két óriási pláza.
Kicsivel több, mint egy hónapja vagyok itt kint és most érzem azt, hogy sikerült azonosulni ezzel az életformával. Az első benyomásom az volt, hogy nem igazán beszélnek itt az emberek angolul, még egy pizza rendelése is kihívást okozott elsőre. Mindent összevetve, mégis jól érzem magam és próbálom a negatív dolgokat háttérbe szorítani. A frissen kiutazóknak is azt tudom tanácsolni, hogy a szembejövő kisebb gondoknak nem szabad engedni, hogy befolyásolják a lelkesedést. Csak pozitívan kell gondolkodni!
Az Erasmus arról szól, hogy az eddigi életed legnagyobb „kalandja” legyen.
Érdekes megfigyelni a lengyelek életét. Úgy hiszem, az ország árban jobb nálunk, meglátszik, hogy 5%-kal alacsonyabb itt az ÁFA . A belváros szórakozóhelyben, bárban, kocsmában bővelkedik, amelyek magas színvonalúak, és árban is teljesen elfogadhatóak. Teljes mértékben fiatal-barát a belváros. Általánosságban ugyanolyan életszínvonalról beszélhetünk, mint egy átlagos magyar városban. Amiben viszont eltér, hogy szerintem Pécsett sokkal több programot szerveznek a külföldi hallgatóknak, mint itt.
A kommunikáció területén érzek leginkább hiányosságokat, mert bár szerencsére még nem kellett nekem hivatali ügyet intéznem, pár itteni erasmusostól hallottam, hogy az alkalmazottak nyelvtudásának hiánya nagyban megnehezíti az ügyintézést. Ebben is segítséget jelenthet, hogy mindenkinek van egy lengyel mentora, akit hívhat, ha valahol tolmácsolni kell.
Én C1-es, vagyis felsőfokú angol nyelvvizsgával rendelkezem és bizton állítom, hogy semmit nem javult a nyelvtudásom, sőt, inkább egy kicsit visszafejlődött. A diákok nagy része ugyanis nagyon egyszerű és helytelen mondatszerkezetekben kommunikál. Az iskolában szükségeltetik a jó angol tudás, mégsem műveli mindegyik tanár valami túl magas szinten az én szakomon. Aki nem beszélte eddig olyan tökéletesen angolt, az itt sem fogja tökélyre csiszolni. Mindenesetre sosem árt egy kis élőbeszéd gyakorlás. Nagyon jól lehet erasmusos diákokkal ismerkedni, többségük nagyon közvetlen, lengyelekkel viszont nem nagyon kerültem még közös beszédhelyzetbe, ezért róluk egyelőre még nincs kialakult képem.
Eddig egy nemzeti ételüket kóstoltam az úgynevezett pierogi-t. Összességében nem az én ízlésem a lengyel konyha és szerintem nem is túl fantáziadús. Maradok inkább a magyarnál. A legjobban a magyaros étkek hiányoznak, mint a szalonna, töpörtyű, kolbász.
Lengyelországot elsősorban azoknak ajánlanám, akik nem akarnak túl messze menni és nem bánják a hideg, szeles, esős időt, illetve egy olcsó, de annál tartalmasabb kultúrával megáldott helyet keresnek. Én kulturális gazdagságáért, jó söreiért és turisztikai látványosságaiért kedvelem leginkább ezt az országot, de az sem egy elhanyagolható előnye, hogy nagyon kevés pénzért nagyon könnyen el lehet jutni innen rengeteg külföldi városba busszal; például Bécsbe, Prágába, Brno-ba vagy éppen Budapestre.
Huber András
[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]