Warning: file_put_contents(): Only -1 of 46307 bytes written, possibly out of free disk space in /web/k5fc/afuzet.hu/wp-content/plugins/bsa-plugin-pro-scripteo/frontend/css/template.css.php on line 31
Ma este felnövünk – Beszélgetés Mészáros Andrással - aFüzet

Ma este felnövünk – Beszélgetés Mészáros Andrással

Március elején mutatták be a Centrál Színházban a Ma este felnövünk című az angol darabot, ami egy osztály történetét meséli el az általános iskola kezdetétől egy érettségi találkozóig. A Kirsty Patrick Ward által rendezett előadásban a nagysikerű Ma este megbukunk csapata – Ágoston Katalin, Mészáros András, Rada Bálint és Schmied Zoltán – mellett Földes Eszter, Trokán Nóra és Fehér Tibor szerepel.

Az abszurdnak tűnő, valós életszituációkat és beszélgetéseket feldolgozó mű egyik legnagyobb vonzereje, hogy miközben könnyesre nevetjük magunkat, elgondolkodunk a történet mögöttes drámáján, amit a kisgyermek koruktól megismert, egészen a felnőtt korig végig követett emberek sorsa jelent. Az előadás után Trokán Nórával és Mészáros Andrással beszélgettünk.

Mészáros András alakítja a darabban Mr. White iskolaigazgatót, a szigorú pedagógust, valamint Pault, a 12 éves osztálytalálkozó váratlan vendégét.

Mennyire áll közel hozzád a Ma este felnövünk című darab műfaja?

A bulvárszínház – amiben komoly dolgokat könnyedén adunk elő – egyáltalán nem könnyű műfaj. Itt nemcsak bohóctréfák hangzanak el, át kell tűnnie a mélyebb üzenetnek. Ennek a darabnak egy elég komoly története van. Amikor a négy kisgyerek a színpadon elkezdi mesélni, hogy a szülei az irodában élnek, vagy, amikor előadják, hogyan csalja meg apuka anyukát, az szomorú. A gyerekszáj csodálatos, a maga ártatlanságában megfogalmazza az élet kőkemény valóságát. Nincsenek mögöttes gondolatok, csak kőkemény tragédiák vannak.

Nekem az a monológ is erős volt, amikor Simon elmondja, hogy egész gyerekkorában piszkálták a többiek, aminek az lett az eredménye, hogy súlyos megfelelési kényszerben szenved. Borzasztó belegondolni, mennyire befolyásolják felnőttkori énünket a régi kapcsolataink, a beskatulyázás, ami már az első közösségi létben megnyilvánul. Te hogy látod ezt?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. A szülők és a tanárok felelőssége, hogy a megfelelési kényszerben szenvedő gyereknél, aki egyedül marad és nem tud beilleszkedni, ott közbeavatkozzanak. Ráadásul az élet valahol igazságtalan, mert nem mindannyian születünk ugyanazokkal a képességekkel. Ezek egy részét be lehet hozni szorgalommal, tehetséggel és kitartással, de mind olyan frusztrációkat okozhatnak, ami odafigyelést igényel. A gyerekek nem gonoszak, de tudnak kegyetlenek lenni, mert az őszinteség kegyetlenséget szül.

Neked nem volt gyerekszereped, pedagógust játszottál. Mr. White kemény, katonás karakter. Mennyire áll hozzád közel? A megformálásánál kik jutottak eszedbe, akiktől mimikát, hangot tudtál kölcsönözni?

Mr. White-ról az egyik legjobb és egyben legszigorúbb egykori tanárom ugrott be, meg édesapám, aki szintén szigorú, katonatiszt-szerű ember. Mr. White tipikus példája annak kőkemény férfi típusnak, aki minél keményebbnek látszik az életben, annál jobban zavarba jön és ügyetlen lesz egy szép nő, vagy a szeretett nő közelében. Ez benne a szép. A férfi a falon kívül kemény, belül pedig puha – régi mondás, régi igazság.

A másik szereped Paul, aki mindent bevet, hogy magára terelje a figyelmet. Melyik volt izgalmasabb karakter számodra?

A tanár, az aranyos, a Paul meg iszonyatosan vicces. Utóbbi szintén érdekes jelenség: eljön egy ember az osztálytalálkozóra, aki annyira készül az alkalomra, hogy kész hülyét csinálni magából. Vajon milyen élete lehet neki? Ő nem megfelelni akar, hanem valamit keres. Valami hiányozhat az életéből, hiszen olyan izgalommal megy be az épületbe (spoiler veszély), hogy észre sem veszi, rossz iskolába érkezik. Beszűkült a látószöge, benne ragadt a múltban, és nem érti, hogy miért nem ismerik fel, pedig ő egy legenda volt – azért az nagy kérdés, hogy tényleg sztár volt-e a gimiben, vagy csak ő gondolja magát annak. De itt igazából nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a mai napig nem találja a helyét a világban.

Te mikor voltál utoljára osztálytalálkozón?

Tavaly nyáron volt a tizenötödik főiskolai osztálytalálkozónk. Középiskolait nem nagyon szervezünk, viszont az általános iskolai osztálytársakkal van kapcsolat, ha nem is napi szintű. Amikor velük találkozom, az egy érdekes időutazás. Pár hete eljöttek megnézni színházba, utána érdekes volt találkozni, beszélgetni. Kellemes élmény volt.

Jelenetfotók: Horváth Judit
Borítókép: Sárosi Zoltán
Fotók forrása: Centrál Színház