Magyarország Európai Unióhoz csatlakozása óta a kivándorlók legnépszerűbb célállomása az Egyesült Királyság. A Wikipédia szerint ma 350 000 magyar él Angliában. Ez a szám azonban csak egy óvatos becslés, ettől vélhetően sokkal többről beszélhetünk, még úgy is, hogy a Brexit bejelentése után magyarok tízezrei cserélték le a szigetországot Ausztriára vagy Németországra. A maradók között mintegy 70 ezren már brit állampolgárok. Ez óriási szám.
Nem nehéz tehát az embernek angliai magyart találni az ismerősei között; több tucat név mellé raktam képzeletbeli pipát a közösségi oldalamon én is a kontaktlistát böngészve, akikről tudtam, hogy sokáig éltek kint, vagy élnek még most is. Hogy egy átfogó és objektív képet kapjak az ottani helyzetekről, tudtam, nem elég csak 1-2 illetékest találnom, ezért több lehetséges interjúalanyt is kiválasztottam. Egy egyedülálló, egy családos és egy visszatelepült személyt sikerült végül megnyernem, akik rengeteg új információval gazdagították meglévő ismereteimet. Elsőként R. Csabi válaszolt kérdéseimre, aki tavaly úgy döntött, hogy – kalandvágytól vezérelve – másodszor is nekifut, és újra itthon teszi próbára képességeit.
Miért pont Anglia?
Hogy mi vitt annak idején ebbe az országba? Erre roppant egyszerű a válasz: a pénz és tapasztalatszerzés. De leginkább a pénz. Mivel Londonban könnyű munkát találni, nem volt kérdés, hova menjek. Az ember nyakába veszi a várost, még aznap túl van egy interjún. Másnap már próbanap, harmadnap felvéve. Én három évet dolgoztam kint az Egyesült Királyságban, de munka szempontjából egy év munka odakint nagyjából 4 év itthoni munkának felel meg. Persze ez attól is függ, hogy mit dolgozik az ember és mennyire nehéz az adott pozíció.
A pénzen felül, szerinted miért Anglia az elsődleges célpontjuk a külföldre távozó magyaroknak?
Elsősorban szerintem az angol nyelv használata. Az angol populárisabb minden szinten, mint a német, és könnyebben tanulható, illetve fejleszthető. Ezen felül még az is közre játszhat, hogy mindenkinek van legalább egy közelebbi ismerőse vagy barátja, aki kint dolgozik, ezáltal számíthat segítségre is.
Milyen angol nyelvtudás kell ahhoz, hogy egy magyar el tudjon kint helyezkedni?
Ez attól függ, ki mit szeretne dolgozni. Mosogatni el lehet menni nulla angollal is. Kajakihordónak már egy gyenge ismeret is megfelel. Ahogy haladunk felfelé a munkákkal, úgy növekszik az angol tudásra való igény is. Viszont van egy kiskapu: jellemzően a „headchef” (vagy a vezető) keríti maga mellé a saját nemzetiségű kollégáit, és hopp: így lesz a chocapic – jelen esetben így lesz egy munkahely egy nemzetiségű. Ismerek több helyet is, ahol full magyar a „staff”.
Mennyire befogadó a társadalom?
Az angolok hidegek, megtartják a távolságot, de nem bunkók és nem keltenek az emberben kellemetlen érzést, azonban valóban van bennük egyfajta felsőbbrendűségi komplexus. A bevándorlók viszont összetartanak. Egy-egy közösség egy családnak felel meg. Ez kialakulhat a melóhelyeden, a lakóhelyeden, vagy mindkét helyen. Az emberek egy idegen környezetben vannak, ezért a hasonlóak megvédik egymást, és ehhez annyi is elég, hogy mind a ketten bevándorlók legyenek.
Összehasonlítva a többi országgal, hogy látod, mi a három legnagyobb erőssége Angliának a munkavállalás szempontjából?
Egyrészt a sokszínűség: a világ minden tájáról találkozhat itt az ember mindenféle népekkel, megismerve kultúrájukat, szokásukat és életnézeteiket. Nem elhanyagolandó ok volt sok évig az angol font, ami a Brexit előtt 410-450 magyar forint körül mozgott, lényegesen erősebb volt az eurónál. Mára ez megváltozott, egyenértékű az euróval – vagy akár gyengébb. Az is lényeges szempont, hogy könnyű munkához jutni. A munkafelvétel gyors, egyszerű és tiszta.
Mi a 3 legkevésbé szerethető oldala, amiket nem tudtál kinti léted alatt megszokni?
Az időjárás, és azon belül amit kiemelnék, az a sokszor borult égbolt. Eléggé depresszív látvány. Az „Angliában mindig esik” elterjedt baromságot viszont ideje lenne elfelejteni, a közhiedelemmel ellentétben, a UK-ben nem mindig esik. Ami személy szerint engem még nagyon zavart, az az igénytelenség. Mind a lakosság, mint az épületek piszkosak. A sok eltérő kultúrának hála, eltérőek a szokások, főleg a higiéniát illetően. Sokan a vizet fürdés céljából csak hírből ismerik, azonban a drága DIOR és One million parfümöket annál jobban. Nagyon sokan használják ezeket a termékeket tisztálkodás helyett. Végül az árakat emelném még ki. Ugyanis, bár az igaz, hogy a fizetések relatíve magasak, de a termékek árai is. Egy egyszerű bevásárlás 20-25 font alatt nem úszható meg, ami itthon egy tízezresnek felel meg. Pedig az ember csak tejet, tojást, meg pár élelmiszert vett.
De még így is meg lehet könnyen élni egy egyedülállónak, illetve egy családnak?
Teljes mértékben. Vannak kint egyedüli „harcosok”, de családosok is. Akik egyedül vannak, azok is könnyen fenn tudják magukat tartani. A családosoknak könnyebb a helyzet, de csak akkor, ha legalább két személy aktív kereső. Egyedülálló szülőnek (például 2 gyerekkel) azonban nem ajánlom, hogy kimenjen, mert nehezen tud boldogulni, hacsak nem egy felsővezetői állást szerez meg magának, ami igen nehéz. Az „office job” szinte csak az angolok számára elérhető. De alapvetően egy élhető ország. Ami viszont kemény, az a lakhatás kérdése, pontosabban az, amilyen körülmények között kint élnek a bevándorlók. Főleg az egyedülállók és párok esetében jellemző, hogy egy nagyobb házban (tipikus angol épületekben) kivesznek egy darab szobát, ami egy lyukat jelent általában. Ezek nagyrészt igénytelenek, de semmiképp se újszerűek. Itt kialakulhatnak kolóniák, vagy tök idegenek élnek egymás mellett, ami nem gond, de a körülményeket semmiképpen sem nevezném ideálisnak. Inkább kiábrándítónak. És nem csak fiatalok élnek így, hanem egyre nagyobb számban vannak jelen a „lecsúszottak”, a 40-50 fölötti egyedülálló, elvált férfiak, a kisemmizettek, akiknek nincs már hova hazamenni. Általában kiábrándultak, sok esetben alkoholistává válnak, akik belekerülnek egy csúnya spirálba, ahonnan nehéz megtalálni a kiutat.
Azt olvastam, hogy a Temzéből vett vízmintából olyan extrém mennyiségű drogmaradványt mutattak ki, ami a világon példátlan és sokatmondó. Az átlagpolgár ebből mit vesz észre kint?
A drog mindenhol jelen van. Szó szerint a csapból is az folyik. A lakásban, ahol laktam, a lakók hetven százaléka rendszeres droghasználó volt. Volt, aki azért szokott rá, mert messze volt az otthonától, és ezzel akarta tompítani a honvágyat, könnyebbé tenni a napokat. Aki meg eleve droghasználó volt, annak Anglia maga a Kánaán. Relatíve olcsók és magas minőségűek a drogok. Ami nagyon megy, az a fű és a kokain. A legtöbben a füvet naponta, míg a kokaint szabadnapokon használják. Az angoloknál sokkal elfogadottabb és kevésbé üldözött a kábszerhasználat. Kint az a csicska, aki nem használja. Én csicska voltam. Soha semmilyen drogot nem fogyasztottam.
Érdekesség: míg idehaza jellemzően a fiatalabbak használnak kábszert, kint az idősebbek, akár a 70 évesek is tolják, már gyerekkoruk óta. Ahol én laktam, ha razzia lett volna, egy átlagos napon 25g füvet és 4g kokaint találtak volna a lakóknál összesen. Bárhol lehet venni cuccot, elég a szomszédba átmenni. Sok emberrel elszalad a ló, kemény függővé válnak. Egy éves céges partyn tanultam meg azt is, mire való a forró tányér… A vezetők – és általában mindenki -kendőzetlenül használják. UK = Amsterdam, csak legális kurvák nélkül.
Ettől függetlenül biztonságos ország Anglia? Azt hallani róla, hogy nyugis és elfogadó a társadalom.
Az egész ország nagy része bevándorlókból és azok leszármazottaiból áll. Mivel multikulti, ezért elfogadóak a vallási-, kulturális-, szexuális hovatartozást illetően. Aki itthon nem kap munkát, mert tetkó van az arcán, vagy esetleg férfi, aki nőnek öltözik, kint simán megkapja az állást, mert teljesen elfogadott a dolog. Ezt szerettem benne, hogy nem bántják azért az embert, mert az, ami.
A Brexit bejelentése óta milyen változásokat érzékeltél? Mire számíthatnak azok a külföldiek, akik már évek óta kint vannak és gyökeret eresztettek?
Nagyon sok negatív hatása lett a Brexitnek. Az emberek elkezdtek hazaszállingózni – nincs munkaerő. A cég ahol dolgoztam, egy multinacionális cég bezárásokra kényszerült az emberhiány miatt. Ismerőseim munkahelyein is ugyanez a tapasztalat. 3 emberes shifteket egy ember visz. Nem bírja: feladja. Most ez a jellemző. A cégek hiába keresnek embert, nem találnak. Én vezető beosztásban dolgoztam kint, és az utóbbi időben egyszerűen nem jöttek a CV-k. Régebben heti 20-35 önéletrajz is érkezett, de a Brexit után folyamatosan csökkent a szám – mígnem majdnem elfogytak. A dolgozók hazamentek az országukba vagy Ausztriát, Németországot célozták meg. Senki nem akarja magát Angliában euróért halálra dolgozni. Az árak növekedtek, de nem nagy mértékben. Ha azt vesszük, hogy az emberek nagy részben hazafele lapátolják a pénzt, akkor viszont realizálhatják, hogy bizony igencsak lecsökkent a fizetés. A gyökeret eresztett kivándorlók, akik kint terveznek, csak a politikai döntésekben bízhatnak, semmi másban. A kint maradók azonban jellemzően felvették az angol állampolgárságot, őket nem fenyegeti a veszély.
Nagy vonalakban mit érdemes tudni az oktatás, az egészségügy, a szociális támogatás és a munkanélküliség helyzetéről?
Oktatásról nem tudok nyilatkozni, talán csak azt, hogy a gyerekek uniformist hordanak, hogy az anyagi különbségek ne látszódjanak közöttük, illetve azt még, hogy az angol oktatás színvonala a béka segget alatt sincs. Jellemzően felnőtt emberek nem tudnak osztani, törteket számolni, és még a saját történelmüket sem ismerik. Az egészségügy alacsony színvonalú, ezért magánorvoshoz érdemes csak menni, ami drága. Emiatt, ha valaki kint megbetegszik (például fáj a foga), inkább betegszabadságot vesz ki, és hazamegy elintézni. A szociális támogatást, azaz a benefitet csak az ingyenélők veszik igénybe, akik koldulni és élősködni jönnek. Nagy pénzeket lehet akasztani. Sok az angol munkanélküli, mert büdös nekik a munka. Sok esetben párkapcsolatot létesítenek bevándorlókkal és eltartatják magukat. Tudom, hogy ez furán hangzik, de aki kint élt vagy él, az tudja miről beszélek.
Mit érzel, mit adott neked az Angliában eltöltött néhány év? Miben változtatta meg az életedet?
Sok pénzt és rálátást adott a világra. Rengeteg embert és velük együtt nagyon sok idegen kultúrát megismertem. Van barátom Olaszországból, Mexikóból, Kanadából és Albániából is. Aztán ott vannak a nemzetiségi ételek és az életre szóló élmények… És amit minden magyar tanuljon meg: a lengyelek a barátaink. Szeressétek őket, mert ők is szeretnek minket.
Mit javasolnál azoknak, akik most indulnának ki Angliába?
Elsősorban azt tanácsolnám, hogy ha nem felső vezetőnek megy, akkor inkább Ausztria felé tolja a biciklit. Ha mindenképp ide akar valaki jönni, találjon egy jó helyet, ne fogadja el a minimálbért, nyugodtan válogasson kedvére, mert most megteheti. Próbáljon meg ismerősökkel együtt lakni, vagy, ha az nem megy, akkor magyarokkal vagy lengyelekkel próbáljon meg összeköltözni egy ügynökségen keresztül. Aztán képezze magát és hajtson felfelé a ranglétrán, mert megragadni egy alacsonyabb pozícióban magát, a halált jelenti.