Minden másképpen van című előadás Fotó: Skublics Gergely
Tiéd a pálya rovatunk legfrissebb interjúalanya a világ egyik talán legizgalmasabb hivatását választotta – legalábbis ami az emberekre gyakorolt lélektani hatást illeti, mindenképp.
Ticz András középiskolásként még billentyűzetet ragadva állt színpadra, de egy pár éve már nem csak a zenén keresztül szól közönségéhez. Új hivatása, különböző karakterek bőrébe bújva, hitelesen érzelmeket átadni, szórakoztatni, tanulni és tanítani; egyszóval színész lett a zenész fiúból. A kottát sem kellett elfelejtenie a fiatal színésznövendéknek, de erről már szóljon ő, akit a hogyanokról és a lehetőségekről kérdeztem.
Hol, milyen szakon tanulsz most?
Negyedik éves színművészhallgatója vagyok a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti karának. Prózai színművész szakon vagyok, de mellette nagy hangsúly van a zenén és a mozgáson is, amit leginkább az osztályfőnökünknek, Uray Péternek köszönhetünk.
Hol és milyen tanulmányokat végeztél művészeti téren előtte, és azokon belül miket sajátítottál el?
Van, ami már kiskoromtól kezdve kísér: a néptánc. Hozzá jött még a zeneiskola, ahol zongorázni, majd szintetizátorozni tanultam, de elért a versmondás és végül az iskolai színjátszás is. A volt középiskolám – a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola – nem művészeti iskola, mégis nagy szerepet játszott abban, hogy itt lehetek és a színházzal foglalkozhatok. Arra gondolok, hogy itt kaptam külön figyelmet és segítséget a versmondásra való felkészülésben, itt kezdtem zenekarban játszani, itt léptem színpadra kabaréjelenetekkel és zenés-táncos produkciókkal. Itt, az egyetemen még további két hangszert ragadtam a kezembe, tangóharmónikát és gitárt. Ezek még tanulófázisban vannak, de már vettem hasznukat előadásokban.
Nehéz volt bekerülni az egyetem művészeti karára?
Három rostából állt a felvételi, ahol lépésről lépésre mérték fel a képességeinket, tehetségünket: beszéd, ének, mozgás, tánc és a legfontosabb: a színészmesteréség. Több száz emberből végül 17-en kerültünk be az osztályba, mára 14-en maradtunk.
Miről szól az Uray osztály, ha meg lehet fogalmazni pár mondatban?
Ha arra gondolsz, hogy nekem mit jelent, akkor az a válaszom, hogy azt a sok munkát, erőt és összetartást jelenti számomra, ami idáig elhozott minket. Ha pedig másképpen, akkor egy olyan közeget, ami most már egy igen összeszokott, együtt igen jól működő csapatot jelent, amiből nincs még egy, és nem is lesz.
Hogy zajlik a színészoktatás? Milyen tárgyaid vannak az egyetemen?
A legfontosabb a színészmesterség, ez szerepel a legnagyobb arányban, mellette még van a művészi beszéd, zenés-színészmesterség, mozgás, beszéd, ének, tánc. Elméleti tárgyak is vannak természetesen, mint dráma- és színháztörténet, műelemzés, regényelemzés, művészettörténet, művelődéstörténet. Számos kisebb kurzusunk is volt, mind elméleti mind gyakorlati (például világszínház, maszkkészítés…).
Eddig milyen helyeken, társulásokban, körökben volt alkalmad gyakorolni, amiben jó vagy?
Osztályom vizsgaelőadásaival, illetve zenekari koncertjeivel voltunk és leszünk is még fesztiválokon: Művészetek völgye, Ördögkatlan, POSZT, FACT. Kőszinházat tekintve, volt szerencsém már játszani Veszpérmben, Zalaegerszegen és Budapesten, a Nemzeti Színházban.
Katonák című előadás Fotó: Puszt Zsófia
Mit szeretsz leginkább a színház világában, mi fogott meg a legjobban benne?
Most azt mondanám, hogy azt, ami még előttem van és rám vár, amiről nem tudok; a bizonytalanságot, ami kimozdít a komfortzónámból és motivál az életemben, és azok az elképesztően csodás emberek, akikre itt rátaláltam rá, vagy éppen ők rám.
Meg tudnád fogalmazni, hogy mi a szép a színészmesterségben? Hogy mit ad neked és te mit akarsz/tudsz adni általa az embereknek?
Talán úgy tudnám megfogalmazni a legegyszerűbben, hogy a színészmesterség engem önismeretre és emberismeretre tanít. Az pedig, hogy az embereknek mit szeretnék megmutatni, mindig az adott szerep által tudom megmondani.
Minden másképpen van című előadás Fotó: Skublics Gergely
Mi a kedvenc színházi darabod?
Sok előadást láttam már szerencsémre, ami igen motiválóan, vagy épp meglepetéssel szolgált nekem. Nem szeretnék egyet kiválasztani, mert az addig tartana csak, amíg leírnám.
Van álomszereped?
Úgy érzem ehhez még sokat kell olvasnom és látnom, hogy tudjam.
Ezek szerint olyan darabot sem tudnál kiemelni, amiben szeretnél zenélni?
Így van, minden darab jöhet, amiben csak lehet zenélni.
Írsz is dalokat?
Igen, írok. Az osztályomnak van zenekara, az ott készült számaink több alapját én írtam meg. Állandóan jönnek a kisebb-nagyobb zenei ötletek, amiket igyekszem rögzíteni vagy épp lejegyezni, és időről időre rájuk nézek és csiszolom őket.
Minden másképpen van című előadás Fotó: Skublics Gergely
Hogy látod, milyen esélyei vannak ma egy fiatalnak elhelyezkedni egy színházban, miután végez az egyetemen?
A kötelező gyakorlati évből kiindulva szerintem jó esélyeink vannak, persze ez sem szentírás. Én most kerülök ki az egyetemről, Zalaegerszegen kaptam lehetőséget a következő évadban 3 darabban is, ez lesz a színházi gyakorlati évem.
Mikor és hol láthatunk, hallhatunk téged legközelebb?
Legközelebb április 6-án Zalaegerszegen, a Dzsungel könyve című darabban Maugliként, de fellépek a következő időszakban Kaposváron, az egyetem színpadán, illetve a budapesti Nemzeti Színházban is.
Hol látod magad 5 év múlva?
Csak a következő évemet látom magam előtt: Zalaegerszegen leszek gyakorlaton, és mellette meg kéne írnom a szakdolgozatomat a diplomához. Hogy az után mi lesz? Majd 6 év múlva megmondom.
[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]