Fotó: Simon Teodóra

Hölgyeim, tegyük a szívünkre a kezünket, és mondjuk ki, hányszor hangzott már el a szánkból a jól ismert mondat: „Nincs egyetlen göncöm se, amit fel tudnék venni!” Ilyenkor tényleg komolyan gondoljuk sanyarú helyzetünket, és akár hisztérikus állapotig is fajulhat kétségbeesésünk, főleg, ha egy fontosabb alkalom előtt teljes tanácstalansággal és széttárt karokkal pánikolunk a ruhásszekrény előtt. A szélsőséges esetektől eltekintve is vannak bajok öltözködési szokásaink területén. Hogy mik ezek, arról Kiss-Szécsényi Anikó stylisttal beszélgettünk, aki tavaly Style Institute Lakatos Márk divatiskolájában szerzett hasznos ismereteket a témában.

Mi volt a legfontosabb, amit a neves stylist sulijában tanultál? Mit tud ő, ami miatt a nők úgy imádják?

Először is, nagyon tisztába kerültem önmagammal. A másik legfontosabb, ami nyilván megvolt bennem előtte is, és ami Márknak köszönhetően a felszínre is került: megtanultam beszélni minden nőhöz. Bárkinek, akinek stílustanácsot adok, segítséget nyújtok, át tudok lépni az ő világába. Megtanultam a másik szemével látni. Ez egyébként kicsit olyan pszichológiai munka is, hiszen meg kell, hogy nyíljon előttem a másik.

Van erre egy módszer vagy kérdéssor, amit a tanfolyamon tanultál?

Persze, van egy alapséma, de azt gondolom, az nem jó mindenkinek. A stylist szakma nagyon sokrétű, rengeteg válfaja van. Nem mindenkiből lesz személyi stylist, ahogy nem válhat akárkiből, mondjuk, filmes stylist. Én ebben találtam meg önmagamat. Szeretek úgy emberekkel foglalkozni, hogy azok megnyílnak előttem, elmondják az titkaikat, korlátaikat, amiket szeretek ledönteni. Ez egy bizalmi szakma. Az én misszióm az, hogy felismertessem a kliensekkel: minden nőben ott a nő. Hiszek abban, hogy igenis mindenki szép és csinos, és mindenki tök jó a maga stílusában, csak ezeket meg kell találni, ki kell hozni belőlük.

Hogy vetted észre, mennyire elégedettek a nők önmagukkal?

Nem mondhatnám, hogy elégedettek, ahogy én sem vagyok az. Mindig van valami problémánk, de alapból is nagyon bizonytalanok a nők önmagukkal kapcsolatban. Hogy ez minek köszönhető, az egy kicsit hosszabb beszélgetés lenne.

Ezek a bizonytalan, szerethető, útkereső nők, függetlenül attól, hogy mennyi idősek, tapasztalatod szerint elsősorban kinek szeretnének bizonyítani? Önmaguk miatt akarnak szépet látni a tükörben, vagy minden ebbéli igyekezetük inkább a férfiaknak, esetleg pont, hogy a nőtársaiknak szól?

Elsősorban maguk miatt szépülnének, mert tényleg úgy van, hogy amíg magadnak nem tetszel, addig másnak sem fogsz. Addig nem tudod kommunikálni, sem képviselni magadat. Hála Istennek, már több hölgynek, lánynak tudtam segíteni ebben, akiktől jött a visszajelzés, hogy köszönöm, hogy a férjem észrevett. Pedig ugyanaz a ruha volt rajta, csak máshogy viselte. Amikor jön a külvilágtól visszajelzés, az még nagyobb önbizalmat és jóérzést ad a nőnek, mert ki ne szeretne tetszeni másnak? Egyébként a legnagyobb elismerés az, amikor nem egy férfi dicséri meg a nőt, hanem nő a nőt. Egy gardróbrendezés során nem feltétlenül az a cél, hogy mindent kiszórjak a szekrényből, és gyorsan menjünk el vásárolni, hanem azt is jelenti, hogy ami már ott van a szekrényben, azt megreformáljuk.

Ha valaki szeretne stílust váltani, vagy egyáltalán, megtalálni önmagát, akkor miután találkoztok, mi fog vele történni?

Először is beszélgetéssel kezdünk, mert meg kell őt ismernem. Meg kell tudnom, hogy milyen személyiség, milyen lelkületű. Megkérdezem, mivel nincs megelégedve, min szeretne változtatni, és a válaszokból összeáll a kép. Ezután megkezdjük a munkát. A gardróbrendezés során stílustanácsadás is történik. A nagyon nem hozzáillő ruhákat kiszedjük a szekrényből, ezeknél megmondom azt is, hogy miért. Amiket viszont összeállítunk, azok már úgy kerülnek be a szekrénybe, hogy mondjuk, egy hétre előre be vannak tárazva a szettek, amik a kiegészítőkkel együtt várják, hogy reggel a hölgy csak odamenjen, és kivegye őket. Miközben megtudom, hogyan él, milyen színeket és ruhatípusokat szeret, és melyeket egyáltalán nem, folyamatosan haladunk. Kicsit próbálok belelátni a kliensek életébe, ezért beszélünk arról, hogy milyen helyekre járnak; ha van alkalom, az milyen jellegű, és akkor ennek megfelelően folytatjuk a közös munkát. Ha gardróbrendezésre hívnak, sokszor beengednek magukhoz az otthonukba, ami egy nagyon bizalmi kapcsolatot eredményez.

Minden esetben ez a forgatókönyv?

A nagyobb beszélgetés, az állapotfelmérés mindig megvan, de a gardrób felmérése olykor kimarad, mert csak azt szeretnék, hogy vásárolni menjünk. Akkor is van egy leltár a kezünkben, ezáltal tudjuk, hogy melyik az a terület, amit ki kéne egészíteni, mi az, ami egyáltalán nincs, és azokat beszerezzük. Tehát, mindig listával megyünk vásárolni, mert meg szoktam kérni ügyfelemet, hogy készítsen egy listát arról, mit szeretne venni.

Ennél jobb csajos programot kitalálni sem lehetne: van egy jó kis kívánságlista a kezemben, mellettem egy személyre szabott tanácsadó… De hol a határ?

Egy jó személyes stylist csak azt veszi meg, amit nagyon muszáj. Nem vásárolunk felesleges dolgokat. Mindig úgy érkezik a kliens, hogy tudja, mennyit szeretne költeni – legalábbis nekem mond egy limitet, amibe bele kell férni. Aztán persze, amikor elkapja a láz a vevőt, nagyon hamar túllépné a keretet, ezért közbe kell lépnem. Sokszor hallom azt a mondatot, hogy: „Úristen, én ezt meg sem fogtam, észre sem vettem volna!” Úgy indulunk el vásárolni, hogy ő is összeszedi, amit gondol, és én is viszem, amit neki szánnék, aztán találkozunk a próbafülkéknél. Miután felveszi ezt is és azt is, meglátja, mi a különbség; akkor elhiszi nekem, hogy valóban jobban áll neki, amit én adtam a kezébe – amihez ő hozzá se nyúlt volna.

Mindez jól hangzik, de azért nem tudom kihagyni az anyagi oldalát sem a dolognak…

Én azt szoktam mondani, hogy segítséget kérni már nem csak a gazdagok kiváltsága. Ez nem egy luxusszolgáltatás. És ami nagyon fontos, hogy végre nem lesz tele a szekrény felesleges dolgokkal, ami pénzbe átszámolva szintén nem kevés. Többször olyan cuccokat találtunk, amiken még az árcímke is rajta volt.

Meddig szoktál kapcsolatban maradni egy-egy klienssel?

Ki mennyit igényel, ez személyenként változik. Az az igazság, hogy ez egy kicsit függővé teszi a nőket. Mármint a segítségkérésük. Én nem szoktam elengedni a kezüket. Miután bevásároltunk, és rendbe tettük a szekrényüket és a lelküket, boldogok lesznek. Utána már lesz a kezében egy tudás, egy olyan tapasztalat, hogy utána már egyedül is fogja tudni, mi az, amit meg szabad vennie, és mi az, amit nem. Ha elbizonytalanodik, akkor jön a fénykép Viberen, vagy WhatsAppon, és akkor persze, segítek eldönteni. De egy idő után tök jól belejönnek.

[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]