Attól a szótól, hogy Balaton, még annak a szíve is egy kicsit ujjongani kezd, aki talán sohasem járt a tónál. A szépséges, változatos és szeszélyes időjárású Balatonra sokféleképpen gondolhatunk; eszünkbe juthat róla a pihenés, a feltöltődés, a nyári szabadság, a hegyek, a jellegzetes borok, a homokos strandok, a nád és a buzogány, a hattyúk, a méteres hullámok, a Badacsony jellegzetes formája, Siófok pezsgése, a tihanyi Apátság csodálatos panorámája, a kedves vízparti települések, az egyedi arculatú Balaton-parti városok, és még sorolhatnám a végtelenségig, mi mindent ad ez az egyetlen szó.
A Balaton egyik legjellegzetesebb látványa a rajta úszó vitorláshajók fehér és színes foltjai. A hajók szépsége, a belőlük áradó nyugalom meseszerű. Sokan elérhetetlen álomként gondolnak arra, hogy valaha is kipróbálhassák a vitorlázást. Pedig korántsem annyira távoli a valóság, mint amilyennek tűnik. Elérhető és finanszírozható sport ez is, hasonlóan egyéb, nem tömegsport tevékenységekhez. A hajók bekerülési ára az autókhoz hasonlóan, néhány százezer forinttól a csillagos égig mehet, tehát a választék széles, de jól kell tudni választani! Itt is érdemes először kicsiben kezdeni.
Tény, hogy a vitorlázás nem olcsó mulatság, de tévedés lenne azt hinni, hogy csak a kőgazdagok sportja. Az a kép, amikor a lenyugvó nap fényeiben megcsillanó pezsgőspoháron visszatükröződnek az északi oldal hegyvonulatai, miközben a ringó hajón nyújtózik egyet a szépséges fotómodellszerű utas, nos, ez csak egy illúzió. Ez csak az erre a célra beállított reklámkiadványok party-fotóin van így, a valóság egészen más. Én nem vagyok vitorlázó, de a családon belül mindenki más az. Saját vízi ismereteim a víz szeretetében és egy kéthetes vitorlásképzés minimális gyakorlattal bíró ismereteiben kimerülnek, ám az a tény, hogy négy vitorlázó életébe láthatok bele, lehetőséget ad arra, hogy most együtt bekukkantsunk a színfalak, azaz, a ma már nem is vászonból készült vitorla mögé. A mai vitorlák ugyanis műanyag-carbon keverékből vannak.
A Balatonon kívül, Magyarországon a Velencei-tavon és a Fertő –tavon van még intenzív vitorlás-élet, ill. vitorlázni lehet még az Orfű-i és Mály-i tónál.
A Balaton fő vitorlásközpontjai többnyire a Keleti –medencében vannak. A vitorlásélet fellegvára Balatonfüred, ezt még az is tudja, akinek nincs köze a sporthoz. Saját személyes tapasztalatom az, hogy amikor a ’90–es évek legelején Füreden jártam gyerekkorom után először, akkor ott már komoly kikötő- fejlesztések voltak, és a koncepció ma is hasonló: a víz uralja a várost és nem fordítva.
Füred mellett Balatonkenesét és Földvárt, illetve Siófokot említhetném még, ahol jelentősebb vitorlásélet zajlik. A Nyugati–medence néhai nagy vitorlásközpontja és a „Balaton fővárosa”, azaz Keszthely, a festői szépségű város is kapaszkodik fel oda, ahol már rég lennie kéne (de ez egy másik írás témája lenne).
Magyarországon a vitorlázás két irányt képvisel, létezik a versenyvitorlázás és a kedvtelési célú vitorlázás.
A túravitorlázás a szabadidő eltöltésének egy nagyon kellemes módja, vonzereje a víz- és természetközeliségben rejlik. A cél a vízen eltöltött idő hobbi szinten, családi, baráti társaság keretében. A kedvtelési célú, azaz hobbivitorlázás teszi ki a balatoni vitorlázás 95-97%-át.
A sportcélú vitorlázás két ágra bontható: a pályaversenyzésre és a hosszútávú tókerülő versenyekre.
A vitorlázás olimpiai sportág, több hajóosztály is képviselteti magát benne. Magyarország is folyamatosan jelen van a versenyzői ágon. A leendő versenyzők a vitorlázást általában gyerekkorban kezdik, az Optimist hajóosztályban. Optimist versenyeket országos, európai és világbajnoksági szinten is rendeznek. A magyarországi Optimist versenyek általában 3-4 napig tartanak, napi 3-4 futammal.
Keszthelyen két vitorlásklub is foglalkozik utánpótlás-képzéssel. A Yacht Kikötő elmúlt években végrehajtott számtalan fejlesztése nyomán az utánpótlás sportegyesülete például idén négy fiatalt küld országos bajnokságra. Jövőre pedig már heten indulnak majd az ifjúsági szinten.
A gyermek- és ifjúsági versenyzés a kis svertes (tőkesúly nélküli hajó) Jollékkal komoly fizikai sport, hiszen a versenyzők a saját testsúlyukkal és fizikumukkal egyensúlyozzák ki a hajót, a nagy versenyeken napokon át tartó erőpróbával.
A jövő szempontjából rendkívül fontos az utánpótlás képzése. Hasonlóan más versenysporthoz, annak érdekében, hogy valaki felnőttként komoly tapasztalatokkal bíró vitorlázó legyen, már gyerekkorban illik a vitorlázást elkezdeni. Így a gyerekek sem unatkoznak év közben, amint megfelelő az időjárás, heti több alkalommal a vízen gyakorolnak. A téli időszakban heti két szárazföldi, tornatermi edzés van az elméleti oktatásokon kívül. A keszthelyi Yacht Kikötő évek óta egyre nagyobb népszerűségnek örvendő gyermek vitorlástáboraiban a helyek már késő tavasszal betelnek. Ezek a nyári oktatások pedig kiváló alkalmat és lehetőséget jelentenek azoknak a gyerekeknek az érvényesülésre, akik komolyan érdeklődnek a sport iránt.
Az utóbbi években került Keszthelyre két óriásméretű, komoly, hosszútávú tókerülésre alkalmas hajó, a 6x KÉK SZALAG-győztes egytestű LISA, illetve a svájci gazdáktól érkezett high-tech Extreme 40-es versenykatamarán.
Európa leghosszabb tókerülő versenye, a KÉK SZALAG, ahol a 169 km-es távot legfeljebb 48 óra alatt illik megtenni. Ebben az évben július elején rendezték meg a 49. KÉK SZALAG versenyt, melyet immáron 13. alkalommal Litkey Farkas nyert. Litkey Farkas a kevés számú hazai profik egyike, azaz olyan vitorlázó, aki csak a vitorlázásból él. A másik profi csapat a szintén sokszoros KÉK SZALAG győztes Fifty-fifty, melyet jó ideig a keszthelyi kikötőben is megcsodálhattunk, hiszen évekig itt volt a kikötési állomáshelyük. A Fifty-fifty az egyetlen kéttestű hajó, mely 7 óra 14 perces tókerülési idejével felállította az eddigi abszolút tókerülő rekordot.
A 2017-es versenyszezonban a keszthelyi versenyhajók nagyméretű reménysége, a LISA második alkalommal került az egytestű hajók versenyében dobogós helyre és második alkalommal hozta el a Litkey Farkas édesapja emlékére létrehozott vándorkupát.
Az Extreme 40 –es katamarán 2017-ben indult először a KÉK SZALAGON és az 526 induló hajóból összetettben a nagyon előkelő 10. helyet nyerte el.
Léteznek olyan versenyek, ahol a verseny – és túrahajók együtt versenyeznek. Ilyen például a második legnagyobb vitorlásverseny, a Pünkösdi Regatta, melyet június elején a felújított és átalakított Keszthelyi Yacht Kikötőben rendeznek meg, az elmúlt években egyre növekvő létszámú résztvevővel.
A versenyhajók kezelése nagyon kemény fizikai sport, kiterjedt technikai tudás mellett az élsportolókhoz hasonló állóképesség és fizikum szükséges hozzá. A mai versenyhajók sebessége megközelíti a motorcsónakokét, azaz a 60 km/órát, megfelelő szél esetén. Emiatt az ilyen hajókon már védőfelszerelés szükséges. Ennél a sebességnél vízbe esni olyan, mintha betonra zuhanna az ember.
Nagy élmény még a befutókat nézni, akár a partról, akár barátok, ismerősök hajóiról. A versenyek izgalmát át lehet érezni néhány percig, amikor például két azonos tudású és teljesítményű csapat az utolsó métereken dönti el végleges helyét a végeredményt illetően. Ha olyan szakavatottak körül lebzselhetünk ilyenkor, akik tényleg értenek a vitorlázáshoz, lehetőségünk van tanulni tőlük azokból a megjegyzésekből, melyekkel a befutó hajókat figyelik. Egy igazán jó vitorlázó szeme ugyanis látja a fordulókból, a sebességből, a vitorlák állásából, hogy pontosan milyen eredmény várható. Ha pedig ismerős, netán családtag is van a versenyhajón, akkor az ember a zsigereiben, dobogó szívvel érzi a verseny izgalmát. Pedig a nagy megmérettetés a hajókon van, ahol a versenyzők amúgy csak a feladatra koncentrálnak, és valószínűleg még a rengeteg biztató kiáltást sem hallják.
A vitorlázóversenyen való részvétel a nem aktív tagok számára viszonylagosan korlátozott. A Kék Szalagon indítanak kifejezetten verseny-néző kirándulóhajókat, amelyek diszkrét távolságból figyelik a hajósok küzdelmét a megfelelő széllel – vagy éppen a szélcsenddel. Versenyt lehet figyelni még a kísérő-motorosok, illetve a mentőhajók csónakjaiból, de ide tényleg már csak az aktív segítők jutnak fel, hiszen kell a hely a dolgos kezeknek, arra az esetre, ha baj lenne. A Kék Szalag túrahajóit lehet a „csövön” is figyelni, azaz a tihanyi rév partjáról. Itt olyan keskeny a Balaton, hogy a hajósokat a partról is jól lehet látni.
Mivel minden családtagom versenyzőként is működik, látom azt a küzdelmet, elszántságot és néha monoton napi gyakorlást, mely ehhez a sportághoz ugyanúgy hozzátartozik, mint minden versenysporthoz. Pl. az Extreme 40 katamarán legénységének a versenyekre való felkészülése rendkívül komoly időbeli és fizikai felkészülést igényelt. A csapat a nagy tókerülő versenyt megelőző kilenc hónapban heti négy szárazföldi edzésen vett részt a vízi edzéseken kívül. Nem akármilyen edzés volt ez, a legkeményebb amerikai haditengerészeti sportág, a TRX segítségével készültek a fiúk hetente kétszer a rugalmasság és az állóképesség fejlesztésére, ezen kívül heti két alkalom biztosította az igazi erőnlétet súlyzós edzésekkel. Meg lehet nézni a srácokat a másfél évvel ezelőtti fotókon: sportos, nyúlánk fiúk voltak. A temérdek intenzív edzésnek köszönhetően a versenyzők átalakultak: izmosak, inasak és jóval méretesebbek lettek. Hozzá kell tenni, hogy a versenyvitorlázók – a két említett profi csapat mellett – munkaidő után, szabadidejüket feláldozva gyakorolnak és fejlesztik tudásukat. Így, nyugodtan mondhatom, hogy ezek a sportemberek a végletekig elkötelezettek, a vitorlázás számukra nem egyfajta hobbi, hanem egy életforma, mely többnyire egy életen át tart.
Egy dolog biztos: a vitorlázás két legfőbb eleme a víz és a szél. Ennek gyakorlott ismeretében a hajó – akármilyen legyen is az – irányítható. Óriási élmény, a természet erőit egy kicsit is uralni. Annak közelségét átélni, a víz nyugalmával azonosulni, a szabad ég alatt és friss levegőn időt eltölteni ajándék a szervezetnek. Akár a partról nézzük ezt rajongóként, akár a vízről sportolóként.
A vitorlázók között népszerű a mondás, miszerint „ a vízen töltött órák számát csak a vízen töltött órák számával lehet pótolni”, abszolút megállja a helyét. A Balaton szeszélyes időjárását, a különféle öblök, partvonalak szélerejét évek, évtizedek folyamatos gyakorlásával is nehéz kiismerni. Magam is tanúja voltam annak, hogy egy röpke félnapos vitorlázás alatt pontosan négy alkalommal változott a Balaton időjárása a csendes enyhe szélerőtől az orkánerejű elementáris viharig. Volt napsütés, hideg, áztunk-fáztunk, megsültünk a melegtől; hol féloldalt fordulva száguldott a nagy vitorlás, hol csak szelíden siklott. Egy ilyen programot utólagos megfázás vagy egyéb következmények nélkül, csak a megfelelő sportruházatban ( vízhatlan, UV-védő, stb. ) lehet megfelelően tolerálni. A vitorlázásnak ez a része sem kifejezetten a költségkímélő része a dolgoknak, de a jó hír az, hogy egy egyszeri jó vásárlás hosszú évekre megoldást jelenthet.
Sok téves hiedelem és feleslegesen felturbózott nimbusz lengi körül a vitorlázást. A túra- és sportvitorlázás felelős, komoly fizikai munka. A vitorlázást biztosító egyesületek lehetőséget nyújtanak a gyermek és felnőttek számára egyaránt a sportág rejtelmeinek megismeréséhez. A legnagyobb gondot az utánpótlás jelenti, mert nehéz a gyermekeket kimozdítani a digitális világ bűvköréből és aktív sporttevékenységre buzdítani. Ez egy nagy és nehéz felelősség, de nem lehetetlen.
Az elkövetkezendő évtizedek megadják majd a választ, mennyire sikerült a ma aktív felnőtt vitorlázó generációnak példát mutatnia az utódok számára.
Mátrai Gabriella