Második rész
Ha Olaszországra gondolunk, olyan sztereotípiák jutnak eszünkbe, mint a lármás, látványos gesztikulációval színesített kommunikáció, a változatos tésztaételek, a nagycsaládok, élükön a “mámmával”, a robogók, a stílusos ruházkodás, és azért még mindig beugrik az a tipikus, fekete hajú, olasz macsó képe is. A sor folytatódna még bőven, hiszen egy roppant gazdag kultúrájú országról van szó, ahova mi, magyarok leginkább turistaként szeretünk ellátogatni. A külföldi munkavállalók szemében azonban nem ez a legnépszerűbb desztináció, aminek oka a viszonylag magas munkanélküliségi ráta és a nyelvi nehézségek. Mindezek nem jelentenek különösebb akadályt azok számára, akik végérvényesen beleszerettek a gyönyörű, hangulatos Itáliába. Így van ezzel Ikotity Zsuzsanna is, akit sok éve elcsábított már a toszkán vidék és az olasz tengerpart. Kinti életéről és megélt tapasztalatairól beszélgettünk a Livornóban élő magyar kalandornővel.
Az interjú első részét elolvashatod ITT!
Az olasz emberek külsejéről él egy sztereotipikus leírás. Valós ez még?
Nagyon különbözőek az itt élő olaszok. Keverék egy nép, hiszen – félsziget lévén, ami a tenger közepén van – állandóan támadásoknak voltak kitéve, itt spanyolok, arabok, hollandok léptek partra. Vannak alacsonyak, magasak, vörösek, szőkék, feketék – szóval mindenféle. Amikor barátnők kérdezik, hogy na, milyenek az olasz pasik, ugye olyanok, mint a Fellini filmekben látni: gyönyörű, göndör fekete hajjal, kreol bőrrel, hatalmas fekete szemekkel, azt kell mondjam: nem, azok a szicíliaiak meg a déli részek szülöttei, ami itt nem jellemző.
És emberileg? Talán az olasz mentalitásról is fals kép él bennünk?
Én nagyon szeretem a hozzáállásukat dolgokhoz. Náluk nem az a „reggeltől estig robotolok és áldozat vagyok” dívik; itt az emberek szeretnek élni! Ha valaki elmegy nyaralni, nem ítélkeznek és nem kezdik el kérdezgetni egymástól, hogy „miből volt rá pénzed, és hogy miért nem dolgozol helyette”. Tetszik az is, hogy az egészen idős emberek eljárnak táncolni, vacsorázni. Pénteken és szombaton, ha kimész a városba, azt látod, hogy hömpölyög a tömeg az utcákon. Ha csak egy kicsit is jó idő van, ők kint vannak. Nem kell, hogy fesztivál vagy annyira jó idő legyen; pénteken és szombaton egyszerűen tele van a város emberrel. Szívesen elmennek kirándulni, olyan adottságai vannak az országnak, hogy bármelyik irányba is indul el az ember, gyönyörű helyekre jut: gyönyörű tenger, hegyek, középkori kis falvak, lankás dombok, szőlőültetvények, teraszos birtokok, csodálatos a táj – mindenhol műemlékekbe botlik az ember.
És mi a helyzet az olasz férfiakkal, akik híresek rámenősségükről, és arról, hogy milyen hős szerelmesek tudnak lenni.
A külföldi nőkkel szemben szerintem fokozottan rámenősek. Simán leszólítanak az utcán, és meghívnak egy kávéra vagy egy ebédre. Elég komolytalanok, viszont nagyon elégedettek önmagukkal, és meg vannak győződve arról, hogy a külföldi nők csak azért jönnek ide, hogy boldoggá tegyék őket pár napra, hétre. Az olasz nőkkel nehezebb barátságot létesíteni, mint férfiakkal. A nők bizalmatlanabbak és féltékenyek, akik azt gondolják, hogy a külföldi nők azért jönnek ide, hogy elcsábítsák a férjeiket. A pasik kifejezetten kellemesek, kicsit érzékeny lelkületűek – a szó pozitív értelmében. Nagyon jellemző az olaszokra egy nagyfokú empátia, és persze az is, hogy mindent hangosan csinálnak. Ha elmész egy vendéglőbe, nem tudsz beszélgetni az asztaltársaddal, mert mindenki ordít. És nem azért, mert haragszanak, hanem, mert ők így kommunikálnak. Nyáron nyitva van az ablakom, amikor elmennek vagy megállnak előtte, minden szavukat hallom.
Igen, ezekről rájuk ismerünk szerintem sokan. Ha mélyebben lennék rájuk kíváncsi, mit fedezhetnék fel még bennük?
Az olaszok ugye nagyon-nagyon barátságosak, határozottan az az érzésed, hogy nyitottak is. De ez nem egészen így van, ugyanis kifejezetten bizalmatlanok. Igazán sok idő kell ahhoz, hogy megismerjenek és megbízzanak benned. Ha már beloptad magad a szívükbe, akkor nyert ügyed van. Nekem legalábbis az a tapasztalatom, hogy az elején nem bíznak senkiben, aztán ez nagyon meg tud fordulni. Általában nincsenek előítéleteik a külföldiekkel szemben, ugyanakkor, ha mondasz nekik egy városnevet, ők rögtön fitymálóan nyilatkoznak róluk. Ha például azt mondod, Genova, arra ők így reagálnak: „Hát, ott mindenki zsugori.” Az is alapvető olasz mentalitás, hogy mindenki, aki tőled délebbre lakik, az bunkóbb, mint te, viszont jobb kajákat eszik. Aki pedig északabbra, az nagyképű, viszont szart eszik.
Firenze, a csodálatos város, nincs messze tőletek. Érezni hatását, kihat ez a város életére valamilyen módon?
Igen, erősen kihat, különösen hétvégente nyáron. A firenzeiek jönnek le a tengerpartra, ami iszonyatos dugókat tud okozni. A mi tengerpartunk van a legközelebb hozzájuk, nagyjából 90 km. Livorno amúgy nem egy turistaváros. Természetesen jönnek vendégek, de nem számottevően, nem úgy, mint Firenzében vagy Pisa-ban, ahol egymást lökdösik a turisták. Ide, mintha csak véletlenül tévedne ember.
Ahogy hallgatlak, egyértelműen kicseng, hogy az elmúlt évek alatt nagyon megszeretted Livornót, talán még kötődsz is hozzá…
Én nagyon szeretem, gyakorlatilag már az első pillanattól fogva. Pedig, a szomszédos Pisa-hoz hasonlítva, ami egy középkori város, a maga középkori épületeivel, szépségeivel vonzóbb lehetne. Livornót nagyon durván lebombázták, nagyon kevés része maradt meg. A második világháború után felhúzták ezeket a nagyon egyszerű épületeket, amivel Pisával összehasonlítva, egy sokkal levegősebb, naposabb hely lett. Nagyon jó az elhelyezkedése is a városnak. Sokszor jobb idő van itt, mint a környezetünkben, vagy, ha összehasonlítom Genovával, ami, mivel egy öbölben van és mögötte hegyek vannak, ha jön egy felhő a tenger felől, elkezd esni az eső, és a hegy megállítja – és csak esik és esik. Itt viszont, nagyon gyorsan átvonulnak a felhők, mert amikor a tenger felől fúj egy kicsit a szél, az tovább viszi. Itt szinte mindig jó idő van.
Télen is? Annyira azért nincs délen.
Persze, abban a pár hónapban nincs strandidő itt sem. A téllel kapcsolatban egy nagyon érdekes dolog figyelhető meg az ittenieknél, amit a mai napig nagyon nehezen tudok megszokni: nagyon sokan nem fűtenek. Az, hogy egy irodát nem fűtenek, az abszolút jellemző, de sokan a lakásukat sem. Egy részüknél nincs is fűtési lehetőség. Amikor kint 11 fok van, a lakásokban sincs több, mint 14. Náluk ilyenkor teljesen normális, hogy felhúznak egy pulóvert. Nagyon vicces, hogy kint viszont vesznek sálat, húznak kesztyűt. Persze, vannak ismerőseim, akik ugyanúgy befűtenek, mint mi, de legalább annyira érvényes a másik.
Ami nekem még egyből beugrik Olaszország kapcsán, az a konyha, a divat és a közlekedés. Ejtsünk pár szót először az étkezési szokásaikról.
Alapvetően úgy néz ki a táplálkozásuk, ami nem tűnik túl egészségesnek (pedig az kell hogy legyen, mert ők élnek a leghosszabb ideig Európában), hogy reggelijük egy tejeskávé vagy kapucsínó valami édességgel, péksüteménnyel, majd délben kétfogásos ebédet esznek: az első fogás a pastasciutta, ami egy tészta. Ez nálunk ugye, a második fogás lenne. A második fogás náluk a hús, amihez a köret általában valami zöldség. Lehet krumpli is, de ritkán. A rizs nem köret, a rizottó ugyanúgy első fogás, mint a tészta. Délen tészta, északon a rizs inkább jellemző. Gyakran úgy esik, hogy az ebédnél elmaradt második fogást fogyasztják el vacsorára, ami lehet mondjuk egy szelet húst salátával. De mint említettem, gyakran eljárnak vacsorázni.
Ilyenkor végigeszik az étlapot: 2-3 fajta tészta, aztán hal. A halas előételhez halas második fogás dukál. Ebbe beletartozik minden tengeri herkentyű. Úgy van kiírva általában, hogy Mare/Terra. A mare tengeri, a terra szárazföldi. Aszerint lehet válogatni. Nagyon érdekes, hogy a sonka, amit hajszálvékonyra szeletelnek, a sonka és a sajt vagy előétel, az második fogás. Étteremben 10 euróért adnak menüt is, amiben első- és második fogás, negyed liter bor, ugyanannyi ásványvíz, és egy kávé szerepel. Nagyon jó a kávéjuk, ami pici adag, de erős. Minden probléma nélkül meg tudnak inni egy kávét éjféltájt vacsora után. A vacsora ritkán kezdődik fel kilenc előtt, de akár fél tizenegykor is nyugodt szívvel bemehetsz egy étterembe, nem fognak rád csúnyán nézni. Péntek és szombat estére tanácsos aszalt foglalni, különben akár négy-öt helyet végigjárhatsz sikertelenül.
Szeretnek étterembe járni, és meg is engedhetik maguknak?
Az teljesen normális, hogy reggel a kávézóban megigyanak egy kávét, és hozzá esznek egy brióst vagy croissant. 1,20 Euro egy kávé, és még egy a süti hozzá. De nagyon nagy divat vacsorázni járni. Szerintem erre ő kifejezetten szívesen költenek. Nagyon ritka az, hogy valaki ne menjen el egy héten legalább kétszer vacsorázni. Ez itt belefér mindenkinek. Ennek kapcsán megemlíteném azt a különös szokásukat, ami a születésnapokon jellemző, ha azt egy étteremben tartják. Ilyenkor az ünnepelt vagy családja meghívja a barátokat, de mindenki fizeti a saját vacsoráját. A vendég hozza az ajándékot, ünnepelnek, esznek-isznak, majd a végén elosztják a cehhet.
Olyan fogalmakkal is találkozhatunk éttermekben, mint az aperitivo és a coperto. Mit takarnak ezek?
Az olaszok nem isznak anélkül, hogy ennének. Az aperitivo, az tulajdonképpen annyit jelent, hogy egy pohár italért (bor, koktél, alkoholos vagy alkoholmentes ital) fizetsz 4-6 Euro körüli összeget, de ezért azt ehetsz hozzá a büfé kínálatából, amit csak akarsz. Egyszerűbb helyeken, ez néhány falat sós kekszet, mogyorót jelent, jobb helyeken viszont akár 10-15 féle különböző étel közül is választhatsz, amiben lehetnek hideg-meleg tészták, saláták, snackek és akár édesség is. A coperto: ha étteremben eszel Olaszországban, általában meglepődve tapasztalhatod, hogy a számlán az elfogyasztott étel árán kívül egy fejenként akár 2-3 eurós összeg is szerepel coperto néven, ami a szervíz díját és a kenyeret tartalmazza. Ez nem szokott tetszeni a turistáknak, ami nem meglepő.
Az öltözködés is hasonlóan belefér az élvezetek kategóriába? Az olaszok híresen divatosak, stílusosak.
A divatot inkább hagyjuk, az inkább északra jellemző – mondjuk Milánóra. Az én véleményem szerint, a legcsinosabbak az afrikai bevándorlók. Nem tudom, hogyan csinálják, de ők mindig márkás cuccokban és szép cipőkben járnak.Viszont, az olaszok között nem látni rosszul öltözött embert. Alapvetően kifejezetten jó ízlésük van, és még a régi, 20 éves cuccaikat is úgy párosítják össze, hogy az jól tud kinézni rajtuk. Ami teljesen megdöbbentő, hogy még az utcai koldus is úgy öltözik, mint te. Az amerikai meg északi turisták sokkal rosszabbul öltözöttek, mint az itteni koldusok. Még az öregasszonyon is azt veszed észre a buszon, hogy a sálja passzol a szoknyájához, és nem húznak sportcipőt hozzá, mint más népek. Viszonylag fiatalosan öltöznek; egy hetvenes ugyanazt veszi fel, mint te vagy én.
A lakásuk is olyan stílusos, ízléses, mint a ruházatuk?
Nem is gondolná az ember, hogy Olaszországban, a divat meg design egyik hazájában, sok ház és lakás milyen katasztrofális állapotban van. Olyan fürdőszobákat látsz, hogy megijedsz. Általánosnak mondható az is, hogy nem cserélgetik bútoraikat, hanem akár évtizedekig is megkímélik a régit. Sokan laknak bérelt ingatlanban, és az a szemlélet uralkodik, hogy ami nem az övüké, azzal nem is kell törődni, azt nem kell felújítani. Ahogy én látom, amennyibe kerül a bérleti díj, annyit kellene a havi törlesztésre fordítaniuk (400-500 Euro havonta), ha hitelt vennének fel. De ők valamiért nem így gondolkodnak. Ők inkább költenek étteremre, minthogy kifessék a lakást vagy kicseréljék az ülőgarnitúrát.
Ami még érdekelne, az általad tapasztalt közlekedési morál. Hátha csak turistaként látja az ember káosznak a kint uralkodó állapotokat.
Hát, igen. Az olasz közlekedéshez hozzá kell szokni. Olyan autót nem nagyon látsz, ami nincs valahol meghúzva. Ennek egyik oka, hogy nagyon sok a régi város, de az újabbak se közlekedésre lettek kitalálva. Komoly parkolási gondok vannak, de az olaszok úgy tudnak parkolni, mint senki más. Senki másnak nem jutna eszébe olyan helyre beállni, ahol előtte és utána is csak 5 centméter van, ők viszont minden további nélkül beparkolnak oda is. Férfi, nő, öreg egyaránt. Az indexet jellemző módon nem használják, a zebránál nem állnak meg, ha te gyalogosként mégis átmész, ne lepődj meg, ha rád dudálnak és még mutogatnak is.
A rendőrség nem kompetens a közlekedési rend tekintetében?
A rendőrök, nem tudom mit csinálnak. Vagy ötféle rendőrségük van, de az biztos, hogy sok minden nem zavarja őket abból, ami a közutakon történik. Ha valaki kivilágítatlanul, lámpa nélkül biciklizik este, szemük se rebben, de akkor se, ha a babakocsit toló anyukát majdnem elütik a zebrán. Az is érdekes, hogy ha például valaki nem tud leparkolni, de szeretne enni egy fagyit vagy bemenni a patikába, akkor megáll az utca közepén, kiteszi a vészvillogót, és bemegy oda, ahova akar. A rendőr ezért se szól, náluk ez teljesen természetes. Persze, dudálnak meg mutogatnak, de mindennapos. Nagyon sok motor van a városban, nagyon ügyesen cikáznak. Szintén olasz sajátosság, hogy a busz nem áll meg a buszmegállókban, hanem le kell intened, különben elmegy. Nem automatikus, hogy megáll a kijelölt helyen.
Most hol tartasz nyelvtudás tekintetében?
Én most úgy beszélek olaszul, hogy nem tudok filozófiai könyveket írni, de a politikai műsorokat például nagyon jól megértem. Újságot nagyon gyakran nem olvasok, de ha igen, akkor a cikkekből megértem, hogy mi történt, de nem tudnám újrafogalmazni. Nem értem a speciális nyelvezetet, az összes szót. De a hétköznapi életben semmiféle gondot nem okoz nekem az olasz nyelv. Három nyelvvizsgát is megcsináltam (mindegyik máshova kellett), de gyakorlatilag az utcán, az emberektől tanultam meg a nyelvet. Csak a nyelvtan miatt iratkoztam be tanfolyamra.
El tudnád képzelni, hogy az elkövetkezendő 5-10 éven belül lakóhelyet, várost változtass?
Szociális típus vagyok, és időbe telik, mire kialakulnak nálam a barátságok, szorosabb ismeretségek. Ezért nem is tervezek máshova menni, de ki tudja. Nagyon szeretem Livornot, mindenestül, ahogy szeretem egész Olaszországot is. Csodálkoznék, ha pár év múlva már nem lennék itt. Mégis, amondó vagyok, hogy Olaszország nem egy jó választás anyagi szempontból; ha valaki gazdasági meggondolásból szeretne eljönni otthonról, akkor sokkal jobb helyeket is talál. Ráadásul, aki nem olyan beállítottságú, hogy szereti a váratlan helyzeteket és nehezen tűri a bizonytalanságot, annak nem javasolnám. Ugyanakkor megvan ennek az előnye is, hogy nem az a monoton, kiszámítható, unalmas életed van, hanem egy izgalmas, még ha soha semmi nem is úgy történik, ahogy mondták vagy akarod, mégis mindig történik valami váratlan csoda és megoldódnak a dolgok.