Túl egy egész napos stresszkezelő tréningen (köszi, Ancsa), az ember lánya sok mindenre rájön. Például arra, hogy teljesen feleslegesen gyötri magát megfelelési kényszerből fakadó gondolatokkal és viselkedésekkel, hogy az élet tényleg szép, amiért minden reggel hálát kéne adnunk. Vagy hogy bizonyos szituációk esetében jó volna felismerni, mikor törhet ki belőlünk az ösztönlény, és mikor lenne szerencsésebb inkább a józan eszünket elővenni, amelyik türelemre int.
Mert valljuk be őszintén, legtöbbünknél nem egy rapid elemzés ötlete ugrik be először egy ajándékba kapott bunkó beszólás után, aminek folytán először visszaemlékeznék arra, hogy mivel én egy „ló” típusú személyiség vagyok, akinek ez vagy az az erőssége, ezért most így teszek, és elkezdem jobban szemügyre venni a másikat, s találgatni, hogy vajon ő mi lehet, ami miatt alapból ennyire kretén?
De ez a nap nem is arról szólt, hogy konkrét feszkólevezetési technikákat sajátítottunk volna el, amiket utána bármikor bevethetnénk, hanem szerintem annál sokkal többről. Hasznos, érdekes infókat, megerősítéseket, egy kis önismereti játékot kaptunk azzal, hogy hangosan kimondtunk, leírtunk dolgokat, egy tucat hihetetlen módon különböző embert, akik pont annyira tárulkoztak ki vadidegenek előtt, amennyire az nekik jól esett, és akik nem mellesleg tényleg mind egytől egyig értékesek voltak.
A lényeget pedig, pár titkot arról, hogy mi is történt, miket is hallottam ezen a bizonyos napon, ami segítséget jelenthet mindenki számára, interjú formájában fogom megmutatni majd, amit a tegnapom legkellemesebb meglepetés személyével, az előadóval készítettem. Ő Dr. Kővári Edit egyetemi oktató, coach, érzelmi intelligencia tréner, akinek filozófiája az érzelmi, testi és tudati fejlesztésből fakadó rugalmas újrakezdésben keresendő.
[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]