Hol a nő helye?
Teszi fel a kérdést évszázadok óta az emberiség. El kell-e egyáltalán helyezni őket valahol? Vitatkoznak a feministák, a gender tudósok és a mindezeket ellenzők. Én inkább így fogalmaznám meg ezt a sokszor és sokféleképpen körbejárt kérdést: Milyen az, amikor nincs a helyén az a bizonyos nő?
Én egy olyan szerencsés (avagy sok szempontból szerencsétlen) korba születtem, amikor a nők már javában szavazhattak, járhattak egyetemre, építhettek karriert, stb. Úgy nőttem fel, hogy a szüleim szerint bármi és bárki lehetek, és egy percig se jutott eszembe, hogy a tény, hogy lánynak születtem, bármilyen korlátot is jelentene számomra.
Természetesen én is hallottam azért az unalomig ismételt intelmeket: egy lány nem verekszik, egy lánynak nem koszos a szobája, hogy a többit ne is említsem. De valójában ezek a frázisok engem soha sem korlátoztak. Minden szívfájdalom nélkül vertük egymást a nővéremmel, és a szobánk tisztasági szintje is jócskán hagyott kívánni valót maga után.
Persze, a társadalom gyengébbiknek kikiáltott fele nem volt mindig ilyen szerencsés. Nem volt az mindig egyértelmű, hogy egy nő a gyerekszülésen és a háztartás vezetésén kívül bármi másra is jó lenne.
Az emancipációnak hála, a választás fegyvere került a nők kezébe: lehetünk háztartásbeliek, karrieristák, szülhetünk vagy dönthetünk úgy, hogy távol tartjuk magunkat a gyereknevelés minden nehézségétől.
Oda jutottunk, hogy egy mai, 21. századi nő a bőség zavarában már nem tudja pontosan, mit akar, vagy, hogy milyen egy igazi, nagybetűs NŐ. Hiszen mindenhonnan csak azt halljuk: bármi és bárki lehet belőlünk, amennyiben vékonyak, szexisek és divatosak vagyunk, és természetesen minimum 3 gyereket nevelünk az ország születési adatainak szépítése érdekében, miközben igenis, nagyszerű karriert építünk. Hiszen nem azért tanultunk, hogy otthon üljünk, de életünk párjáról sem feledkezhetünk el, akinek egy boldog és meleg otthont kell biztosítanunk.
Magyarul, sikerült megalkotni a „Szupernőt”, amelyet egyik hölgy sem képes utolérni. És, ha mégis kiválasztunk egy szerepet (a sok közül), azért megbélyegzés jár.
Ha otthon maradsz, neveled a gyerekeket és vezeted a háztartást, semmirekellő leszel, aki nem növeli a GDP-t. Ha a munkában próbálsz kiteljesedni, akkor a karrierista jelzőt tudhatod a magadénak.
Persze, minden éremnek két oldala van, és ismerünk egy csomó lelkesítő történetet az arany középútról. Ám az igazság az, hogy annyi utat és lehetőséget kaptunk hirtelen a nyakunkba, hogy kevesen mondhatjuk el magunkról, valóban a helyünkön vagyunk, vagy merjük vállalni azt, ahova tartozni szeretnénk.
Kép: Freepik.com