Tény, hogy ma a fiatalok hihetetlenül tájékozottak, okosak és nyitottak, akik számára ma már nem léteznek határok – szó szerint. Nagy segítségükre van a világ megismerésében, az élmények gyűjtésében a népszerű Erasmus program, aminek a lehetőségével Ripp Adrienn, a PTE egyik hallgatója is élt. Ő Németországot választotta, mi pedig őt, hogy számoljon be nekünk az ott megélt tapasztalatairól.
Miért pont Németország?
Édesapám részéről sváb családból származom, így egyértelmű volt. A német nyelv már kiskorom óta része lesz az életemnek, általános iskolában és gimnáziumban is német tagozatra jártam, ezért nem volt kérdés, hogy ha lesz lehetőségem külföldre menni, akkor a cél Németország lesz.
Mielőtt az Erasmus programmal kimentél volna, jártál már ott?
Jártam már korábban Németországban, illetve az iskolában a német nyelv mellett a kultúrával is megismertettek minket, így az utazás nem igényelt különösebb felkészülést. A kinti emberek nagyon kedvesek voltak, így már az első naptól kezdve otthonosan éreztem magam.
Regensburgban töltötted ezt az időt, be tudnád mutatni a várost pár mondatban?
Regensburg, ahogy a szülővárosom Pécs is, egyetemváros. Ezért rengeteg egyetemistáknak szánt program van, sok nemzetből érkeznek a hallgatók, így a kulturális kép is nagyon vegyes. A belvárosban rengeteg kávézó, bár található, az utcák hétköznaponként is tele vannak. Meglátásom szerint Regensburg egyben a tanulásról és a lazításról is szól.
Mit tanulsz, mennyire voltak hatékonyak a kint elsajátítottak ?
Itthon nemzetközi tanulmányokat tanulok, kint pedig, mivel ez a szak csak mesterképzésen indul, politikatudományt hallgattam. Nem kellett sok órát felvennem, viszont azok, úgy érzem, többé-kevésbé hasznos tudást szolgáltattak.
Mennyivel másabb kint az oktatási rendszer, az anyagok átadásának a minősége, a tanárok, illetve a diákok kapcsolata szempontjából, összehasonlítva a hazaival?
Itthon csupán tizenöten vagyunk egy évfolyamban, ezért az órák családiasak. Ez kint az esetek többségében nem mondható el, a legtöbb előadáson akár több százan is ülnek, így tanár-diák közötti közvetlen kapcsolatról nem beszélhetünk. A prezentációt minden esetben közzétették digitálisan, továbbá létezik az úgynevezett „Tutorium”, mely lényege, hogy egy, általában mesterképzésben részt vevő hallgató vagy doktorandusz újra elmagyarázza az anyagot, lassabban, érthetőbben. Ami engem meglepett, hogy még az egyszerű előadások végén is 10-15 perc jut a hallgatói kérdésekre, amit az egyetemisták ki is használnak. Ez itthon elképzelhetetlen lenne.
Az oktatási rendszer ezek szerint nagyban eltér az itthonitól. Mesélnél erről egy kicsit bővebben?
Sokak szerint a bajor oktatási rendszer a legszigorúbb egész Németországban, itt a legnehezebb jó jegyeket szerezni. Aki az általános iskolában (ami itt 4 év) nem teljesít jól, nem kerülhet be a gimnáziumba, ezzel viszont az az esélye is nagyban csökken, hogy az egyetemre bekerüljön. Ha „rossz tanuló”, akkor továbbmehet a középiskolába (Mittelschule), amely erősen szakma-orientált. Itt már a 9. évfolyam után dönthet úgy, hogy nem folytatja tanulmányait. Ha valaki egy ilyen iskolában végzett, de mégis egyetemre szeretne menni, akkor el kell végeznie a 10. évfolyamot, ezek után pedig egy szakközépiskolában tehet érettségit. Ez még mindig nem egyenes út az egyetemre, sokan még pluszban legalább 1-2 évet tanulnak azért, hogy egyáltalán felvételizhessenek egy felsőoktatási rendszerbe. Elvileg átjárhatóak az intézménytípusok, azonban személyes beszámolók alapján megtudtam, hogy ez a gyakorlatban nem ilyen egyszerű. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek egyetemre kéne járnia. Sőt, lehet, hogy egy gimnáziumba került gyerek inkább szakmát szeretne tanulni, vagy fordítva, egy középiskolás fiatal mindenképpen egyetemre szeretne menni. Nem gondolom, hogy jó ötlet már 10 évesen szétválasztani a gyerekeket tehetségük szerint, hiszen ekkor még nem biztos, hogy mindenkinél megmutatkozik, hogy miben járnak élen…
Hogyan jellemeznéd az átlag német mentalitást?
Ahogy a sztereotípia is tartja, a németek elég távolságtartóak. Ez azonban nem úgy jelentkezik, ahogy először gondolná az ember. Ha valamit kérdezünk tőlük, rendkívül kedvesek, segítőkészek és folyton mosolyognak, főleg ha a kérdéseket németül tesszük fel, vagy legalább megpróbáljuk. Viszont elbeszélgetni velük a semmiről, vagy igaz barátra lelni egy németben, már jóval nehezebb dolog. Természetesen ez alól azért akad kivétel, de nagy átlagban én ezt tapasztaltam. Mint már korábban is említettem, Regensburg egyetemváros, a hallgatók pedig a világ minden pontjáról érkeznek. A nációk vegyülnek egymással, itt teljesen normális, ha a társaság egy része külföldi, ilyen szempontból pedig nem mondható el a németekről, hogy távolságtartóak lennének.
Milyenek a fiatalok?
Eltökéltek, motiváltak, keményen dolgoznak, de azért lazítani is tudnak egy jó sör mellett. Rendkívül nyitottak a külföldiek felé, érdeklődnek az anyaországuk iránt. A nagy részük szívesen élne egy ideig külföldön vagy Európa-, illetve világ körüli utat terveznek.
Párkeresés szempontjából milyen hely a regensburgi/német terep? Milyenek a német fiúk?
Van barátom, ezért ez a terület engem nem vonzott. Azonban szerintem nem mondok újdonságot azzal, hogy aki szenvedélyes kalandokra vágyik, annak nem Németország a megfelelő terep.
Milyen kulturális és szórakozási lehetőségek adottak, ha egy fiatalnak kikapcsolódni támadna kedve?
Van idegen nyelvű mozi, lehet salsa táncot tanulni, vagy a bajor, orosz, lengyel, szír esteken megismerkedhetünk az adott ország nevezetességeivel, hagyományaival, ételeivel. Egyéb szórakozásra is kínál a város lehetőséget. A legtöbb fiatal bárokba megy, ahol finom német sörök várják őket (viszonylag olcsón), ezután pedig sokan belevetik magukat az éjszakába és felkeresnek egy táncos szórakozóhelyet. Egyébiránt az egyetem nagyon sok előadást szervez(ett), ahova különböző diplomatákat, ex-politikusokat hívtak meg. Ezek is érdekesek tudnak lenni.
Mit vettél észre (ha figyelted), nagy különbségek vannak a társadalmi osztályok között?
Kiemelt figyelmet fordítottam a témának, azonban jelentős különbséget nem vettem észre. Természetesen kint is vannak kevésbé tehetős emberek, azonban az öltözködésükön, mindennapi életvitelükön ez nemigen látszott. A képből egyedül a vasútállomáson bandázó, vélhetően bevándorlók lógtak ki, akik azonban ugyan hangosak voltak, de soha nem kötöttek bele senkibe. A városban még hajléktalannal is alig találkoztam. Más volt a kép azonban, amikor elutaztunk Münchenbe. A nagyváros utcáin rengetegen kéregettek, és az emberek alkotta kép sem volt annyira egységes, mint Regensburgban.
Mit engedhet meg magának egy átlagember ott?
Egy ottani átlagember megengedheti magának, hogy kocsival járjon és megigya a napi feketéjét egy kávézóban. A konfekcióruha ugyanannyira kerül ott, mint itthon, de mivel a fizetések Németországban magasabbak, így a ruhavásárlás terén egy átlagembernek nem kell visszafognia magát. Az étterem és a kocsma már más. Nem gondolom, hogy a középréteg is megengedhetné magának, hogy minden nap étteremben egyen vagy esténként elszürcsöljön három koktélt. Amikor megtudták, hogy Magyarországon mennyiért lehet jól lakni, mindenki ide akart jönni.
A lakásbérlés egy fiatalnak mennyire drága mulatság?
A lakásbérlés Bajorországban nagyon drága, ezért az egyetemisták inkább kollégiumba mennek, ahol viszont kevés a szabad hely, így ha valakinek nem jut kollégiumi szoba, kénytelen összeköltözni akár három, négy emberrel, hogy ki tudja fizetni a bérleti díjat. Az árak esetében határ a csillagos ég. Ha valaki nagy lakást vagy szobát szeretne, ami felújított és ráadásul még az elhelyezkedése is jó, akkor mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A kollégium viszont megfizethető, már havi 170 euróért is lehet kapni szobát, ami ottani viszonylatban nagyon jó árnak számít.
Kapcsolatba kerültél a német egyészségüggyel bármilyen módon?
Szerencsére nem voltam beteg és nem kellett orvoshoz mennem. Az EU-s tagországokból jövők viszont igénybe vehetik az alap egészségügyi szolgáltatásokat az európai egészségügyi kártyával. Néhány ismerősömnek kellett az orvosi ellátás, de az az igazság, hogy nem voltak vele igazán megelégedve. Valamelyik kórház el sem akarta fogadni az európai egészségügyi kártyát, és fizettetni akartak az illetővel, sok volt a várakozási idő, és egyes orvosok sem bántak túl profin a beteggel. Persze, ezzel nem akarok általánosítani, hiszen ez csak ismerősöm tapasztalata volt, azonban elképzelhető, hogy az európai egészségügyi kártyával csak ilyen ellátásra futja. Azoknak viszont, akik nem európai uniós országból jönnek, nagyjából havi 90 euróba fájt a kötelező egészségbiztosítás. Ezért nem tudom, milyen szintű ellátást kaptak.
Ha már nemzetközi tanulmányokat tanulsz, ami ugye párhuzamba vonható a politológiával, bizonyára ráláttál valamennyire arra, hogyan viszonyulnak az emberek a politikához, politikusokhoz.
Amikor az egyetemre politikusokat hívtak vendégelőadónak, a hallgatók szemében látszott a tisztelet. Olyan tapsvihar fogadta őket, ami itthon egy focimeccsen elképzelhető. Természetesen ott sem elégedett mindenki az összes politikussal, de nem hallottam, hogy úgy igazán szidtak volna valakit. Hozzá kell tenni, hogy a bajorok számára a német politika az az, ami Bajorországban folyik. A fiatalok szeretnek politizálni, de szívesebben beszélnek más ország politikai helyzetéről. Érdekli őket az Egyesült Államok, de a keleti országok politikai berendezkedése is. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a németek Magyarországot is a kelethez sorolják.)
Mennyire ismernek minket, mit tudnak rólunk, magyarokról? Beszélhetünk általánosan pozitív vagy negatív megítélésről a részükről?
Nem tapasztaltam negatív vagy más bánásmódot azért, mert magyar vagyok. Sőt, kifejezetten érdekesnek találták ezt a tényt. Amikor valaki meghallotta, hogy Magyarországról jöttem, rögtön felsorolta azokat a magyar városokat és szavakat, amiket ismer. A „szeretlek”, a „pálinka” és az „egészségedre” szavak magasan vezették a listát. A magyar történelem és a nyelvünk egyedisége is sokak érdeklődését felkeltette. Számítottam rá, de azért mégis meglepett, hogy ma már nem Puskás Öcsi az első, aki eszükbe jut a magyarokról, hanem Orbán Viktor. Egy részük meglepően sokat tud a magyar politikáról, a másik részük viszont meg van róla győződve, hogy Magyarországon oroszul beszélnek. Összességében azonban elmondható, hogy a magyarokat barátságos népnek, a városainkat pedig szépnek látják.
Miért és kiknek ajánlanád az országot huzamosabb időre?
Azoknak, akik szeretik a sört. Viccet félretéve, Németországban igazán kényelmes életet lehet élni, ha valaki átlagos vagy jól fizető álláshoz jut. A németek befogadóak, főleg ha a „vendég” beszél németül, továbbá rengeteg külföldi él az országban, így, véleményem szerint senki sem érezheti magát kirekesztettnek.
Te miért szereted az országot a legjobban, mi fogott meg a legjobban benne?
Szeretem, hogy az emberek kedvesek, hogy mindig mosolyognak és, hogy érdeklődőek, nyitottak az idegenek felé. Szeretem a német nyelvet, azt, hogy tiszták az utcák és, hogy minden rendezett.
El tudnád képzelni vagy tervezed, hogy a diploma után huzamosabb ideig kint dolgozzál, kint éld az életed?
Nem tervezem tudatosan. Ha jön egy jó lehetőség, biztosan el fogok gondolkozni rajta, de alapvetően Magyarországon képzelem el az életemet.
Más országgal is kacérkodsz, ahol szintén eltöltenél pár hónapot? Melyik kultúra érdekelne még?
Rengeteg ország van, ahol szívesen eltöltenék néhány hónapot, ezen belül azonban a legjobban Spanyolország, illetve Latin-Amerika vonz. Egyrészt azért, mert tanulok spanyolul, másrészt pedig az életvitelük, a zenéjük az, ami nagyon megfogott. De visszamennék még Németország más területére, illetve a skandináv országokra is kíváncsi vagyok.
[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]