173 éve született Friedrich Nietzsche német filozófus és költő, a klasszikus filológia kiemelkedő alakja. A híres gondolkodó egy protestáns lelkészcsaládba született, az egyetemen teológiát és klasszikus filológiát tanult, s mielőtt mélyebben elmerült volna az életfilozófia egzisztencialista bugyraiban, a bázeli egyetem professzoraként oktatott. Érdekesség, hogy a gimnáziumi évei alatt úgy tűnt, hogy a költészet vagy a zeneművészet lesz az ő területe: művészi szinten zongorázott és nagyszerű zeneműveket, illetve kiváló verseket írt. A bázeli egyetemen görög- és latin irodalom, valamint kultúra volt a szakterülete, amiből jelentős könyv is született. Csupán 35 éves volt, amikor látássérültsége okán nyugdíjazták, 10 évvel később elméje megborult. A modern filozófia egyik legellentmondásosabb alakját végig anyja és nővére gondozta önfeláldozó módon, egészen 1900-ban bekövetkezett haláláig. Utolsó évtizedében teljes szellemi sötétségben élt.
Ha röviden akarnánk megfogalmazni a nietzsche-i gondolkodás lényegét, akkor azt mondanánk, hogy a szellem hanyatlásáról szól. Nem értett egyet a felvilágosodás eszméivel, a haladás erejét bagatellizálta. A vallást, különösen a keresztényt megvetette, kétségbe vonta az erkölcsösség és az igazság létezését. Sokaknak az őrület, az embertelenség jut róla eszébe, vagy az anarchizmus és a nihilizmus. Másrészt viszont, Nietzsche a német nyelv legnagyobb stilisztái közé tartozik, az Ímígyen szóla Zarathustra című műve a német próza egyik kiemelkedő munkája – egy különc zsenijé, akinek személye máig vitatott. A német nacionalizmus szellemi előfutárának tartották, Hitler számtalanszor utalt Nietzsche gondolataira. Tőle származik az emberfeletti ember, azaz az Übermensch fogalma is.
Annak ellenére, hogy sok köze volt a nőkhöz, sokat foglalkozott a női-férfi kapcsolatokkal is. Nőgyűlölőnek tartották, pedig nagyon is érzett, egy Lou Salomé nevű lánnyal ápolt barátságát számtalan levél és dokumentum igazolja.
Végül pár idézet Friedrich Nietzschétől:
„Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.”
„Honnan a férfinak hirtelen szenvedélyei egy nő iránt, a mélyek, a bensők? Legkevésbé az érzékiségből; de ha a férfi gyöngédséget, támaszra szorulást és egyúttal elbizakodottságot lát egyszerre egyugyanazon lényben – akkor olyasvalami megy benne végbe, mintha a lelke túl akarná áradni: ugyanabban a pillanatban meg van hatva és meg van sértődve. Ezen a ponton fakad a nagy szerelem forrása.”
„Nem volna szabad megengedni, hogy a szerelem lelkiállapotában bárki életre szóló döntést hozzon.”
„Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is.”
„A kereszténység mindent megtett a kör bezárása érdekében, és már a kételyt is bűnnek nyilvánította. Ész nélkül, mintegy a csoda erejével kell a hitbe vettetnünk és úgy úsznunk benne, mintha a legtisztább és legvilágosabb, legegyértelműbb elemben lubickolnánk: ha a szárazföldet kutatnánk tekintetünkkel, már a gondolat is, hogy esetleg nem csak úsznunk kellene, kétéltű természetünk legfinomabb jelentkezése – már önmagában is bűnnek számítana! Jegyezzük meg, hogy ekképp ki van zárva a hit megindoklása és az eredetén való minden gondolkodás, mert ez bűnös dolog. Vakságot akarnak, mámort és örök énekszót ama habok fölött, amelyekben az ész megfulladt!”
„A lelkifurdalás annak a jele, hogy a jellem nem nőtt fel a tetthez. Jó cselekedetek után is van lelkifurdalás; a szokatlanság teszi, ami kiemeli őket a régi környezetükből.”
„Időnkint meg kell pihennünk önmagunktól, úgy, hogy távolról és föntről nézünk magunkra, művészi távlatból, nevetünk vagy sírunk magunkon: föl kell fedeznünk a hőst és éppígy a bolondot is, aki megismerő szenvedélyünkben bujkál, hébe-hóba örülnünk kell balgaságunknak, hogy tovább örvendezhessünk bölcsességünkön!”
„A gondolkodó a saját cselekedeteivel, kísérleteivel elsősorban felvilágosítást akar kapni valamiről: siker és sikertelenség számára elsősorban válaszok. De a kudarcon érzett bosszankodást vagy megbánást átengedi azoknak az embereknek, akik csak parancsra cselekszenek és akiknek verésre kell számítaniuk, ha a nagyságos úr elégedetlen az eredménnyel.”
„- „Mi minden magasabb oktatás feladata?” – Az hogy gépet csináljon az emberből. – „Milyen eszközök szükségesek ehhez?” – Tanuljon, unatkozzon az ember. – „Hogyan érhető ez el?” – A kötelesség fogalmával. – „Ki szolgálhat példaképül?” – A filológus: aki magolni tanít. – „Ki a tökéletes ember?” – Az államhivatalnok. – „Mely filozófia fogalmazza meg legjobban az államhivatalnok szerepét?” – Kant filozófiája: amely az államhivatalnokot mint magánvaló dolgot az államhivatalnok mint jelenség fölé helyezi annak bírájául.”
„A vallás a személyiség egységét érintő kétely terméke, a személyiség megváltozása – egyben az ember minden nagyságát és erejét emberfölöttinek és idegenként fogta föl, így önmagát kicsinyítette, saját két oldalát, a nagyon szánalmasat és gyengét, valamint a nagyon erőset és csodálatosat elválasztotta egymástól két szférára – az előbbit elnevezte embernek, a másodikat Istennek.”
„Úgy ismernélek, Ismeretlen!
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed.”