Az egyetemisták hamarosan egy újabb vizsgaidőszak közepén találják magukat, amit sokak esetében egy „jól kiérdemelt” nyári munka követ. A vállalkozó szelleműek meg se állnak külföldig, a legbátrabbak pedig a tengerentúli kalandokat is bevállalják. Jó pár éve hazánkban is működik két USA-ra specializálódott nyárimunka-közvetítő cég – a Camp Leaders és CC USA -, akikkel már rengeteg magyar hallgató jutott el különböző táborokba. Németh Tímea életében duplán is beszélhetünk kalandvágyról, mivel tanulmányait Skóciában végzi, és nyáron sem a hazai pálya vonzotta, hanem az Amerikai Egyesült Államok, ahol három hónapig dolgozott egy táborban.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Camp Leaders-szel?
Skóciában tanulok, itt majdnem minden hónapban szerveznek külföldi – leginkább tengeren túli – nyári munkáról szóló előadásokat, ahol 10-20 tábor is képviselteti magát. Egy ilyen alkalommal hallottam a Camp Leadersről. Ott a helyszínen felvételiztettek, s mivel megfeleltem a kritériumoknak, egyből fel is vettek. Irodai munkára jelentkeztem, ahol a táborba érkező telefonhívásokat és emaileket is kezelni kell, így a legfontosabb feltétel az én esetemben a tapasztalat és a megfelelő angol nyelvtudás volt.
Miért pont azt a tábort választottad?
Mivel az egyetem után emberi jogokkal szeretnék foglalkozni, mindenképp olyan táborba szerettem volna menni, ahol hátrányos helyzetű emberekkel lesz dolgom. A Camp Greentop volt az első ilyen tábor, amit megláttam a „toborzón”, így próba-szerencse alapon beálltam a sorba. Felvettek.
Milyen intéznivalókat, előkészületeket kívánt a kiutazás?
Elsőként be kellett szereznem az erkölcsi bizonyítványt (mivel Magyarországon laktam több mint 20 évig, onnan is bekértem), és persze, el kellett indítanom a vízumkérelmet. Mivel Skóciában azt nem lehet intézni, Londonba kellett emiatt utaznom. Ezen kívül nem sok mindent kellett intézni, mégis rengeteg papírmunkával járt. A bevett gyakorlattal ellentétben, ami az első alkalommal táborban munkát vállalóknál jellemző, nekem nem kellett befizetnem a repjegy árát, magam vehettem meg, így a legolcsóbb és leginkább nekem megfelelő opciót vehettem igénybe. Emellett bármilyen kérdés is felmerült az út vagy munka kapcsán, a Camp Leaders-es kapcsolattartómhoz bármikor fordulhattam. Ez nagyon nagy segítség annak, aki először megy táborba. Nem tudtam, mire vállalkozom, ezért lelkiekben nem készültem sehogy. Inkább azon izgultam, hogy ne hagyjak otthon semmi fontosat, és legyen nálam 1-2 fénykép a családomról, barátokról.
Leírnád a tábort, a környezetet és a legfontosabb tudnivalókat róla röviden?
A Camp Greentop fizikai vagy szellemi fogyatékossággal élő, sérült emberekkel foglalkozik, 6 évestől 99 éves korig, akik 1 hetes turnusokban érkeztek hozzánk a nyáron. Az alapvető gondozásuk mellett (mint például a zuhanyzás, öltöztetés) programokat biztosítottunk számukra, mint például sportfoglalkozás, úszás vagy kézműves szakkör. Mindez egy csodálatos környezetben, a Catoctin Mountain lankái között található erdei helyszínen történt, Washington és Baltimore között, nagyjából 1,5-2 órás autóútra a két várostól. A tábor maga nem nagy, a kabinok (kis faházak) 8-10 férőhelyesek. Van egy medencénk, egy kosárpályánk, minden zöld és a legfontosabb, hogy az ember azonnal otthon érzi magát. Van erre egy angol kifejezés “Home, away from home”, ami azt jelenti, hogy „otthon, távol az otthontól”. Én első látásra beleszerettem a helybe. Az időeltolódással volt némi gondom az elején, de azon kívül semmi különösebb problémába nem ütköztem.
Hányan dolgoztatok összesen a táborban, milyen munkakörök voltak ott a tieden kívül?
Nagyjából 80-90-en voltunk, mindenféle munkakörrel. Volt, aki a mosodában dolgozott, volt, aki a konyhában, de nagyrészt olyanok voltak, akik a táborozókkal foglalkoztak, őket hívjuk counselloroknak.
Te mit, és mennyit dolgoztál?
Én az irodai asszisztens voltam, ami annyit takar, hogy a táborigazgató munkáját segítettem. Levelezés, kapcsolattartás szülőkkel, posta intézése. Minden nap 8 órakor kezdtem, és kisebb-nagyobb szünetek után este 6 felé fejeztem be a munkát. Ebéd után mindenkinek 2 óra csendes pihenője volt, amikor a táborozók és a dolgozók is visszavonultak a kabinokba pihenni. Ilyenkor általában napoztam, könyvet olvastam vagy filmet néztem. Hétvégenként, turnusváltáskor alkalmunk volt kirándulni a közeli városokba is.
Igazi multikulti közegbe kerültél, ami biztosan vonzó egy fiatal számára.
Skóciában már megtapasztaltam a nemzeti sokszínűséget, Litvániától kezdve, Perun át egész Japánig kapcsolatba kerültem sok országból fiatalokkal. Az elején nehéz volt feloldódni az angol miatt, amíg még nem voltam biztos a nyelvtudásomban.
Voltál már előtte Amerikában? Esetleg más országban huzamosabb ideig?
Amerikában soha nem jártam, egyszer töltöttem el egy hónapot Franciaországban, egyfajta cserediák program keretében, és persze most Skócia. Szóval, mondhatjuk, a külföldi élet nem új nekem.
Mégiscsak egy távoli kontinensen voltál. Hogyan tudtad kezelni a honvágyat?
A honvágy egy idővel elmúlik. Persze, nem mondom, hogy egyáltalán nem hiányzott a család vagy a barátok, de az új környezet mindenképpen segített. Mi, akik kint voltunk, ugyanazokkal a problémákkal küszködtünk, szóval átsegítettük egymást ezen.
Milyennek írnád le az átlag amerikai embereket?
Felszabadultabbak, befogadóbbak, mint például mi. Akárhányszor hazamegyek, mindig megütközöm azon, hogy az emberek mennyire elutasítóak és stresszesek. Kint ez más. Az amerikaiak zömében rád mosolyognak, érdeklődőek, a boltban megkérdezik, honnan jöttél.
Nekem Amerika a szabadságot és az önmegvalósítást jelenti. Látván az óriási épületeket, olyan, mintha egy párhuzamos univerzumba csöppennél, ahol minden legalább tízszer nagyobb, mint amekkorának lennie kellene.
Amikor nem dolgoztál, hanem utaztál, kirándultál, mit tapasztaltál a szórakozási lehetőségeket illetően?
Bárki bármit mond, a szabályokat komolyan veszik. 21 év alatt nem mehetsz be a klubba, és arról ne is álmodj, hogy alkoholt vehetsz. Ezen kívül, határ a csillagos ég. Én voltam lőtéren, klubokban, tengerparton, különféle bárokban… Még egy food challenge nézője is lehettem. Tényleg. Minden lehetséges, rajtad áll, hogy mit szeretnél csinálni.
Mennyire drága hely, milyen költséggel számolhat egy utazó az USA-ban?
Ez attól függ, hogy mennyire szemfüles az ember. Én például 35 dollárért mentem repülővel Baltimoreból Miamiba, ami azt hiszem, olyan 10-12 ezer forintnak felel meg. Visszafelé viszont 1 dollárért vettem buszjegyet. Igaz, hogy 24 órát töltöttem buszon, na de 300 Ft-ért megérte. Akciók mindig vannak, az étkezes pedig nem drága a kinti viszonylathoz képest; 8-10 dollárért már bőven jól lehet lakni, akár kétszer is. A szállás tekintetében is nagyok a különbségek. Pár ezer forinttól a csillagos égig találni szobát.
Arról hallottál, hogy az oktatási rendszerük hogyan működik?
Teljesen más, mint az európai. Először is, az egyetem náluk nagyon drága, viszont sokkal egyszerűbb visszafizetni a diákhitelt, mint mondjuk otthon, már csak a magasabb keresetek miatt is. Nagy a verseny, viszont szerintem megéri. Az egyetemeken lehet jelentkezni ösztöndíjra, amit anyagi és szociális helyzettől függően kapsz meg. Van lehetőség különféle klubokhoz csatlakozni, és a filmekben levő házak, mint az alpha beta pi, tényleg léteznek, és gyönyörűek. Amerikában az egyetemi képzések – csakúgy, mint Skóciában- 4 évesek. Nem tárgyakat, hanem különféle modulokat tanulnak, és azokban mélyednek el. Például, míg Magyarországon van egy tárgy és mindig mást tanulnak az adott témában, úgy kint egy problémát közelítenek meg másféleképpen. Vannak előadások és szemináriumok, de hetente lényegesen kevesebb óraszámban. Ennek a hátránya az, hogy rengeteg otthoni munka van, és sokat kell olvasni, valamint más a számonkérés is. Rengeteg esszét kell írni, és nem a megtanult anyagot visszaadni. Értékelik az önálló gondolatokat, persze, azokat alá kell támasztani a tanultakkal. Azt mondják, hogy a könyvet bárki bármikor vissza tudja adni, de gondolkodni egy adott problémáról már más kérdés.
Te miért szereted az országot, mi fogott meg a legjobban benne?
Az, hogy annyi lehetőséget rejt magában, csak meg kell találni, mi az, ami a legközelebb áll hozzánk. A napfényes Florida a tengerpartjaival, a nagy befolyással bíró Washington a Fehér Házzal, vagy a mindig pezsgő, és soha nem alvó New York a Szabadság-szoborral. Rajtunk múlik, hogy mit választunk, és merre visz az utunk.
Azért az anyagiakon is múlik…Azt említetted, hogy a repülőjegyet ki kellett fizetned, de gondolom, a munkádért pénzt is kaptál, nem csak szállást és kosztot. Meg lehet kérdezni, hogy mennyit kerestél az irodai munkával?
Mivel ez volt az első évem, és a tábornak ki kellett fizetni egy bizonyos összeget a Camp Leaders felé, tavaly 1500 dollárt kerestem, amit 4 részletben kaptam meg.
Tényleg az a bevett szokás, hogy amikor végeznek kint a táborban a melóval, a hallgatók újonnan szerzett barátaikkal együtt csoportokba verődve elindulnak felfedezni az USA-t abból a pénzből, amit megkerestek?
Ez attól függ, kinek miről szól a kinti léte. Van, aki azonnal hazautazott a tábor után, mert ballagásra kellett mennie vagy más elfoglaltsága volt. Én úgy gondolom, hogy ha van lehetőség rá, akkor igenis költsük el a megkeresett pénzt úgy, hogy azzal egy tapasztalattal gazdagabbak legyünk. Tudom, ez óriási közhelynek számít, de az ott megkeresett pénzt így is, úgy is elköltjük. Akkor meg miért ne olyanra, ami életre szóló élmény lehet? Ki tudja, mikor lesz arra esélyünk, hogy vacsorázzunk egy New York-i étteremben vagy esetleg ússzunk az óceánban Miamiban.
Miért, és kiknek ajánlanád a Camp Leaders-es nyári melót?
Mindenkinek, aki szereti a kihívásokat, aki szeretné fejleszteni nyelvtudását, és világot is szeretne látni. A tábor egy olyan család, ami mindig velem lesz, és soha nem fogom ezeket az embereket elfelejteni. Az biztos, ha valaki egy ilyen amerikai táborba jelentkezik nyári munkára, rengeteg új barátra és életre szóló élményekre számíthat.
Ez a nyarad miről fog szólni? Visszamész, vagy máshol fogsz új élményeket gyűjteni?
Jövő hónapban repülök vissza a táborba, és ugyanazt a pozíciót fogom betölteni. Szerettem az irodában dolgozni, mert a szabadidőmben ugyanúgy foglalkozhattam a táborozókkal; így kapok egy keveset mindkét részből. Alig várom, hogy megismerjem az új embereket, és hogy újra láthassam a táborozókat.
[wp_bannerize group=”top” limit=”1″]