98 éve, 1919. október 28-án rendelték el az alkoholtilalmat az USA-ban abban a reményben, hogy a visszaszorítások után a gyári munkások és más dolgozók hatékonyabban fogják munkájukat végezni és nem mellesleg erkölcsi tekintetben is javuló tendenciát fog eredményezni.
Az alkohol elleni küzdelem hívei mindig is jelen voltak minden közösségben és országban, de az újkori történelemben a legkitartóbb ellenzői az amerikaik voltak. 1919-ben vezették be tehát a szeszes italokra vonatkozó teljes korlátozást, ami kiterjedt az alkoholos italok gyártására, kereskedelmére és fogyasztására is. A szesztilalom 13 évig tartott, ám mint minden radikális tiltás esetében, itt is visszafelé sült el a szigorú törvény: soha nem tapasztalt mértékben erősödött meg a szervezett bűnözés.
Nyilván nem csak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is próbálták már megállítani a társadalom egészére is negatív következményekkel járó jelenséget, amit a túlzott alkoholfogyasztás jelent. Magyarországon is évtizedekig működött, hogy bizonyos napszakokban tilos volt alkoholt árulni és fogyasztani, sőt, egyes településeken a mai napig is korlátozások vannak érvényben.
S ha már alkohol, nem kerülhető ki az alkoholizmus témája, mint napjaink egyik legrombolóbb hatású jelensége, ami hazánkban különösen komoly problémákat okoz az utóbbi néhány évtizedben. Ha az egy főre jutó alkoholfogyasztást nézzük, világviszonylatban is a top lista élén járunk. Ez bizony azt jelenti, hogy alkoholistákból nincs hiány az országban.
Ki nevezhető alkoholistának? Sokan viccesen szokták emlegetni, hogy ha a tudósok által megállapított mennyiség alapján kellene besorolni magukat, ők azok, ugyanis elvileg az, aki napi szinten nem képes ellenállni annak, hogy alkoholt fogyasszon. Először csak egy üveg sor vagy 1-2 pohár bor, aztán ez a mérték emelkedik, ami után következik a szintfenntartás. Mások úgy fogalmaznak, hogy az alkoholizmus nem az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függ, hanem inkább attól, hogy valaki milyen rendszerességgel iszik. Aki folyamatosan fenntart egy bizonyos alkoholszintet, az már biztosan alkoholistának nevezhető. A közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül a talponállókban található borgőzös leheletű, ötven feletti munkásember az alkoholista, hanem már a 17 évesektől kezdve – férfi és nő – bárki veszélyeztetett, aki rendszeresen fogyaszt alkoholt. A gond az, hogy a mai napig nem veszik komolyan a fiatalok és a felnőttek körében egyre nagyobb pusztítást végző problémát.
Az alkoholizmus betegség, aminek testi és lelki tünetei vannak. Testi tünetei: májmegnagyobbodás, cukorbetegség, májzsugor, kézremegés, kellemetlen szájszag, emelkedett májenzimszintek, hajszálér-tágulatok az arcon, gyomorhurut, gyomorfekély. Viselkedési tünetei: ingerlékenység, kontrollvesztés, személyiségváltozás, hangulatváltozás, szellemi működés hanyatlása, alkohol utáni sóvárgás, kontrollvesztés, agresszivitás.
Az agyi jutalmazó rendszer – csakúgy, mint más örömforrást okozó szokásnál – az alkoholizmusnál is fontos szerepet játszik, a dopamin és a szerotonin elősegíti a függőség kialakulását, ám ha a lelki tényezőknél keresgélnénk, a magányosság, bizalmatlan, depressziós, szorongó személyiség a legveszélyeztetettebb az önpusztító magatartást előidéző betegségnél.
Aki elindult a lejtőn, megélte az alkoholizmus különböző fázisait, nem kerüli el a „lecsúszást”, előbb-utóbb bekövetkezik a családi kötelékek felbomlása, magányosság, gazdasági csőd, és egzisztenciális talajvesztés lesz osztályrészük.
Természetesen ez csak az egyik oldala az alkoholfogyasztásnak, hiszen olykor nagyon is kellemesen hat az emberre egy-két pohárral a kedvenc italából, ami adott esetben fokozni tudja a hangulatot. Ahogy minden más jó dolog esetében, itt is csak egy fontos szabályt kell betartani: csak mértékkel, okosan!
S hogy ne olyan komolyan zárjuk a témát, egy jópofa idézettel búcsuzunk:
„Az alkohol nem válasz, de legalább elfelejted a kérdést.”